Pál napja

Aszongyák, ha Pál napja gyün köddee, embär, állat hull döggee.

Nem volt köd szerencsére, havazott.
Akkor vettem észre, amikor ajtót nyitottam F-nak (visszatérő szerető). Sok időt kihagytunk a nyavalyám miatt, féltem is, hogy ártani fog. Nagyon be volt indulva, mondtam, hogy óvatos legyen, később meg, hogy ne nyomja beljebb, fáj, de se látott - se hallott, rémületemben még az erekcióm is oda. Elképzeltem, hogy csupa vér lesz a lepedő, kész égés, csikorgattam a fogam, beletörődtem, hogy tövig veri. De nem lett semmi gáz, heuréka, kibírtam, állta a seggem.
Végre. Örültem, mint aki megkapta az érettségi bizonyítványt.

Anyámos napot terveztem, a buszig még maradt is pakolászni időm.
Ronda locs-pocs volt kint, Pestnek nincs érzéke a télhez, a tetőkön is alig látszott a hajnali hó.
A várost elhagyva már kifehéredett a táj. Szokatlan volt, és szép, nem untam el hazáig nézni.
Praktikus okokból a bátyámhoz mentem előbb: ő szokta rendezni a fizetni valókat az otthonban, aztán bedobjuk a ránk eső részt.
Nem várhatok a pénzzel: nyugdíjas már, a felesége is alig keres a napi 8 óra melóval, egyedül többet kapok, mint ők ketten.
Gondterhelt volt: járt bent anyámnál. Magába volt zuhanva, nem kommunikált velük, csak ült a széken, se evett, se ivott, még csak nem is hablatyolt. Ki akarták csalni a télikertbe, de nem mozdult.
- Mi van, ha mäg fog halni a mutär? - kérdezte, nem is tőlem, csak úgy magától. - Az otthonban nem hagyják, csak 2 óra hosszáig, ha mäghalt, eevitetik, rögtön intézni köll a temetést. Féére kő raknunk havonta ägy tizest, mer nekäm sämmi spóró't nincs, gondolom, nekäd sä... ägy temetés mäg akár hatszázezer is lähet. Nemtom, ha hamvasztva van a mutär, akkó mennyi,de akkó sincsen ingyen.
- Főszámónak olyan árakat, hogy az embär haja égnek áll - kontrázott bele a sógornőm. - Ha harangoztatni akarunk, akkó a papnak ki kő füzetni az eemaradt templombért, mer' csak akkó harangoztat. A Zsigáéktú is eekért 30 ezret, plusz még a temetést, hogy prédiká't.
- Miért? Mi harangoztatni akarunk? - kérdeztem bele, de rögtön lehurrogott a bátyám.
- Nem temethessük el, mind a kutyát... mit szónának a népek? A mutär má' csak mägérdemöl ennyit.

Anyám egy székbe roskadva találtam. Nem jó szó, hogy szundikált, olyan, mintha meg lenne időszakosan halva. Megérintettem a vállát, köszöntem, de csak nézett rám révülten. - Jó rägge't - mondta, és összefüggéstelenül mindenfélét beszélt.
Hogy összetöpörödött... hétről - hétre kisebb.
Nem sütöttem most, illetve, amit sütöttem 2 napja, túl kemény lett mára, így csak boltit vittem. Piskótatallér, szereti, kis lekvár és csoki a tetején, jó puha, el tudja rágni.
Most nem rágta, hanem tördelgette. Csokidarabok, és morzsák lettek mindenfelé, maszatos kezét néha megtöröltem. Talán a másodikat majszolgatta, amikor észrevettem: nincs bent a foga. Kérdeztem: hova lett? Nem értette a kérdést, de válaszolt, illetve válasz gyanánt hablatyolt valamit.
Vittem neki egy kis plüss schnauzert. Nagyon örült neki, csókolgatta - dédelgette. - Mi lesz a neve? - kérdeztem. Fura volt, amikor kimondta apám nevét. Nem is azon lepődtem meg, hogy egy plüsskutyának szánja, hanem hogy eszébe jut még ez a két szó.
Messziről nézve úgy tűnt: beszélgetünk. Gesztikulált, mondta folyamatosan, de a mondatokban nem volt se alany, se állítmány, se realitás, se összefüggés.
A kutyára és a süteményre odasomfordált pár öregasszony. Az egyik könnyek nélkül bőgött, "mindent megtettem érte" - ismételgette, de a másik kommunikált.
- Van magának felesége? - Van. - Gratulálok! Gyerek is van? - Unoka is. - Hát, igazán gratulálok. Hol lakik? - Pesten. - Melyik részén? - A közepén. - Az nagyon szép hely, gratulálok! Én a 17-ben laktam. Van felesége? Fia? Lánya? Gratulálok. Akkor nem is vesz el engem feleségül? - Nem, mert van már feleség.
- Kár.Szexeltünk volna. Maga merre lakik? Én Lőrincen. Özvegyen, mert meghalt az uram. Parkettás volt, kimarta a torkát a gőz. Már nem lehetett segíteni rajta. Kijártam a nagybanira, vettem zöldséget, azt árultam. Magának van felesége?
Anyám felkelt. - Pisilnem kő. Örültem, hogy észrevette. Sokáig nem jött vissza, túl sokáig, az alkalmi kérőm meg elöntött a visszatérő kérdéseivel. Egyszer csak észrevettem, hogy anyám a mellettünk lévő társalgóból jön ki. - Eltévedt? Jöjjön, üljön le! - Jó, jó - intett, aztán megfordult, és visszament. A társalgóban egy széken kucorgott, felvette az alvó-félhalott tartást. Zavartam, nem tudta, ki ez a tolakodó idegen.

A lányoméknál a sógornőmbe botlottam. A sógort múlt pénteken operálták, nem volt széklete már 7 napja. Bevitte a fia vizsgálatra, de onnan rögtön a műtőbe tolták. - Hogy van - kérdeztem, de hát hogy lenne...
- Kivezették neki a végbelét a hasra, ide - mutatta. - Megkönnyebbült, az orvos meg is dicsérte, mert 2 múlva megindult a széklete. De olyan lassú a bélmozgása, hogy amit megevett, 5 nap múlva jött csak ki. Nem csináltak semmit. Gyógyszert se adtak neki, csak fájdalomcsillapítót. Azt mondták, hogy a vastagbele meg a végbele tele van daganatokkal, meg a máján is annyi, szóródva mindenhol, hogy nem is működik a neki. Be van sárgulva tisztára. 55 kiló volt, amikor bevittük (régen 95), most meg 53. Szerintem ennyi széklet jött ki belőle. Nem műtik, nem sugarazzák, ki se bírná, úgy le van gyengülve. A kemót meg a mája miatt nem bírná. Nem tudom, mennyi ideje van, mondtam a doktornak, tudni sem akarom, nem akarom várni a halálát. Ne menj be hozzá, senkit se akar. Beszélgetni se akar senkivel, azt mondja, ő jól elvan ezzel a csönddel. Én se beszélgetek vele, csak bemegyek, odaülök, és fogom a kezét. Vagy igazítok valamit.

Az unokák aludtak, későn kezdték a hó miatt a délutáni alvást. Már a buszhoz készülődtem, amikor berobbantak a nappaliba. Gyurmát kellett nyújtani, elkísérni 5 lépésre, mert ott van valami, aztán sétálni, játékpalacsintát csinálni, most építsünk, nem is tudom, hogy lehet energiával bírni ezt az életszakaszt.

Itthon végre időm lett, hogy befejezzem a reggeli kapkodva-kimosva vécézést. Amikor kész lettem, megdöbbentem: egy hosszú, normális vastagságú meg állagú gyurma kanyargott a vécécsészében. Tavaly június óta az első! Legszívesebben lefényképeztem volna, és szétküldöm mindenkinek: lám, már tök rendeset szarok! - de lemerült az elem a fényképezőgépben. Így csak magamban örültem. Sokáig néztem, sajnáltam lehúzni.
Megdolgoztam érte.
Bizakodó vagyok.

Kieg.

Szóval, egy kis kiegészítés a tegnapihoz: Monteverdi csak a nászig követte Néró és Poppea sztoriját.
Ugye, mint írtam: a rossz elnyerte méltó jutalmát. Hogy mennyire érte meg, a fene se tudja: rossz szellemei voltak egymásnak, az tuti. Poppea még rávette Nérót, hogy tetesse el láb alól az anyóst - biztos kinyírtak másokat is, de hát nem győz mindent a történelmi memória. Nem szépen halt meg Poppea: Néró hasba rúgta viselős állapotában, s ez végzetes volt neki.
Pedig Néró tutira odalehetett érte: utólag feleségül vett egy herélt pasast, Sporus nevűt, mert hasonlított Poppeára. Így is szólította társaságban. Erről az a hülye pasas jutott eszembe, aki kúrás közben, a csúcshoz közel azt ordította: "adj nekem női nevet, na milyen nevet adsz nekem?" A faszom is lelankadt tőle. Egy darabig maradt még némi lelkesedés, újrakezdtem, de állandóan lelankasztott a baromságával, hiába szóltam rá: csönd, baszok!
Megértem hát némileg Nérót, amiért ölt.

Elmegyek azért tüntetni ma. Kell a friss levegő is, aztán köpködhetek a hatalom nászán, na meg látok népeket is. Azt persze nem szeretném, ha eltaposnának a tömegben, nekem AIDS-ben kéne meghalni.

Nehezen bírok már magammal.
Szinte már teljesen rendbejött a seggem. Nincs váladékozás, bármikor finghatok, napi egy szkulától nem is kívánok többet. Igaz, eddig se kívántam, a muszáj vitt rá, de úgy tűnik, vége. Kedvem jó, izgága lettem megint. Kezdek hasonlítani magamra. Nagyon untam már ezt a házi-nemzeti gyászt. Hogy véreznék-e egy behatolástól - az még kérdés... de majd csak megválaszolódik az is.

Új év

Tök jó volt itthon. Még sohasem töltöttem a szilvesztert egyedül. Utálom, hogy gombnyomásra vidámnak kell lenni, mert ez a nap erre van szánva... inkább akkor vagyok jókedvű, ha úgy hozza a lépés.
Tévéztem, neteztem, meghallgattam a nyitott ablakból az éjféli durrogatásokat. Baszott hideg húzott be, becsuktam hát az ablakot. Élveztem az azonnali meleget, és jó volt tudni, hogy nem kell takarítani senki után.
Ma filmes napot tartottam.
A Mezzón Monteverdi Poppea megkoronázását adták. Szeretem, hallottam már vagy százszor. Gyönyörű a zene, a történet meg több, mint érdekes.
Néró Poppeánál tölti az idejét, aki megbabonázta, mert gátlástalan, törekvő és gyönyörű. Poppea férje (Otho) a legrosszabbkor állít be, kénytelen tudomásul venni, hogy itt kuss van neki. Drusilla szerelmes Othoba (ezidáig reménytelenül), Octavia, Néró felesége bosszút forral. Igyekszik rávenni Senecát, hogy álljon mellé, de Senecának megparancsolja Néró (Poppea nyomására), hogy öngyilkolja meg magát. Seneca ezt meg is teszi (gyönyörű rész), Octavia pedig ráveszi Othot, hogy ölje meg Nérót. Drusilla aggódik, Othora adja ruháit, hogy álruhában be tudjon jutni saját házába. A gyilkossági szándék lelepleződik, Drusilla szörnyű gyanúba kerül öltözete miatt, de magára vállalja a bűntényt, hogy Othot mentse. Persze ez is kiderül, Nérót meghatja az önfeláldozás, és Drusillát Ohostul száműzi a faszba, és a jó indokot kihasználva megszabadul a megunt Octáviától is, száműzve őt. Megint egy gyönyörű ária: adios Roma, adios patria... Néró és Poppea egybekel.
Fura. Nem is tudok hasonló műről: az összes rossz elnyeri méltó jutalmát, a jók (Seneca, Otho, Drusilla, Octavia) pedig ráfaragnak baszottul.
Tudom, ilyen az élet, így szokott lenni, de a sztorikból sosem ez jön át.
Mindez újév napján... jó lesz nyitvatartani a szemem, ki tudja, mi jön idén rám.

Megnéztem még egy örökbecsűt: valami Hotel cumdump volt a címe. Hatan élveztek egy pasasba, aki feküdt rezdüléstelen, még a tájolásán sem változtatott. A negyedik fickó csalódás volt: az élvezés pillanatában kirántotta a farkát, és spriccelt mindenfelé, ahova tök fölösleges, ahelyett, hogy szépen belenyomta volna ő is. Ilyenkor mindig a Brian élete filmből beugrik az a jelenet, amikor Brian a keresztfán várja megmentőit, és felbukkan a Palesztina Népe Nemzeti Front Öngyilkos különítménye. Basznak megmenteni Briant, helyette tök potyára halomra öldösi mind magát.
Igaz, az ötödik pasas már így is hangosan cuppogott a teletöltött seggben, de hasznos volt, és tanulságos, mert a sorsdöntő mondatokat angolul feliratozták:
- I'am gonna cum!
- Fill me up, dude!
Talán így megtanulok egyszer angolul... ezekben a mondatokban érdekelt vagyok.
Test, és lélek megvolt, alhatok.