Anyanyelv

A játszótéren botoztak a gyerekek épp, amikor megjött Márió anyja.
- Márió, meggyütt anyád! - konferálta be Zsueletta, de most nem tette hozzá, hogy "dadogós kurva".
- Nézd, anya, a Klári néni hogy kimarta a nyakam! - mutatta anyjának Márió az apró karcolást.
- Mmmi-mi-mit csinált az a büdösszájú ggge-geci!?! - robbant fel azonnal az édesanya. - Mmmonnnd mmme-eg nnneki, hogy bej-jjövökk és pi-picsán rú-rúgom mmo-mmost már! Mmmi-mit csináltá-tál?
- Rosszak voltunk mind - vigyorgott Zsueletta - ordítottunk, osztán a Klári néni ráordított a Márióra, hogy haggya abba, de nem hatta, monta neki, hogy ájjon ki, de Márió aszonta, hogy ájjonkimaga, akkor oszt a Klári néni megfogta neki itt e - megragadta Márió tréningfelsőjét illusztráció gyanánt - oszt megrángatta!
Zsueletta roppant elégedett volt a sikeres bőszítés miatt.
- Ho-hogy rrro-rohadon le a bü-büdösszájú ge-gecikurva! - ordított az anyuka, de a további cifrázás elől bevittem a többi gyereket a tanterembe. Oda is behallatszott még, ahogy odakint nem lohad a kedély.
Bementem a tanáriba, szóltam a ráérőknek, hogy fakultatív anyanyelvi továbbképzés zajlik az iskola előtt.
Visszatértemkor a gyerekek a teleírt tábla előtt álltak, és köpdöstek rá.
- A büdösszájú geci írta, köpjetek rá! - biztatta a többieket Zsueletta. Bátor volt, nem kell intőtől tartania. A tájékoztatóját 2 hete eldugta már.

Nem minden az, ami

Reggel Szépszeművel leültem kávézni.
- Azt hogy viseled, ha rákérdeznek, hogy a sitten partiba vágtak-e?
- Nem jellemző, nem szokták kérdezni. De ha kérdik, akkor elmondom, hogy az nem úgy van, mint az amerikai filmekben. Ahhoz az embernek nagyon el kell hagynia magát, hogy ilyen megessen vele.
Lassan jött a kávé, a pincérek még a székeket pakolászták. Egy korai olvasó így mellénk települt, hogy Szépszeműt kiolvassa.
Középkorú férfi, fél percig se tudott nyugodtan ülni a seggén.
- Maga fiatal ember még. Tényleg ült börtönben? Gondolom, szexuálisan kihasználták a fiatalságát?
Szépszemű válaszolgatott, szakszerűen terelte a beszélgetést. A fészkelődő úrhoz odajött egy nő, a szájra puszival jelezvén a köztük lévő kohéziót.
- Én már kiolvastam az enyémet, elmegyek a boltba. De te nyugodtan olvasgass még!
Sokat kérdezett a pasas, közben kihozták a kávét. Amikor végzett, Szépszeművel maradtunk még kávét nyalogatni.
- Na, ma beletrafáltam az alapkérdésbe. Ha ez a pasas a következőnek a meleg könyvet kölcsönzi ki, az már több lesz, mint gyanús - jövendöltem.
- Hát, az asszonypajtást lerázta már. Rátörhet most a legényélet.
Végig se mondtuk, a könyvtáros már hozta is a fészkelődő urat. A meleg könyvet akarta olvasni.
Szépszemű a cipőjét kezdte kötözni azonnal, hogy elrejtse a röhögését.
********
A volt bankrabló könyv mindenkinek kellett. Csak egy fél cigit nyomtunk el, már várta is egy csoport.
- Jön rögtön a volt bankrabló - mutatott a könyvtáros felénk.
Szépszeműt odakísértem, mentem volna odébb. Az egyik csoportbeli megfogta a karom, nyílt a szája, hogy ne menjek, rám vártak - de addigra már Szépszemű beszélt. Láttam a csalódást az arcán: rosszarcú elemet fantáziált volt bankrablónak. Nem segíthettem. Szombat volt, zárva az összes bank. Erről lecsúsztam, a fenébe.
********
Az ember keresi a kíhívásokat, az utolsó két kölcsönzőm ezt valahogy megsejthette.
Besült romagyerek, megsaccolni se lehetne a korát. Szőrösödik, talán 17 is lehet. Láttam, több kölcsönzésen is túleshetett már, mert az olvasásért járó szuvenírek borították a testét: két ajándék póló, 8 kargumi, 3 biciklis fényvisszaverő, reklámtoll.
Kávét kért az élő könyvek repiadagjából, áztatott bele sós kekszet, és letagadtam, hogy van cigarettám.
- Te, azt mondd meg már nekem, hogy a buzik hogy csinálják egymással? - hadonászott egy pálcikára szúrt áztatott keksszel.
- Ki így, ki úgy, a heterók se egyformán szokták. De melegnek lenni nem csak azt jelenti, hogy hogyan szexelünk. A heterók pl. olyankor is heterók, ha nem szexelnek épp.
- De mégis! A bu... melegek, szóval két csávó hogy csinálja meg egymást? Te! Tudod mit? Sétáljunk, úgy jobban tudok beszélni! - és magához vette az asztalon árválkodó utolsó banánt.
- Te! Most ha azt mondanád, hogy fizetsz nekem, hogy szexeljünk, akkor azt mondanád?
Igyekeztem nem érteni a kérdést, és elmondattam vele háromszor is. Nem akartam megmondani, hogy simán elhúzódnék tőle, ha mellém ülne a buszon, mert még félreértené.
- Nem fizettem még szexért, és nem is fogok. Nálam ez elv.
- De ha fizetnél, akkor nekem fizetnél érte? - makacskodott.
- Akkor se, hisz foglalt vagyok.
Megtudta, amit tudni akart. A banánhéjat mérgesen lecsapta a padra, és otthagyott.
********
- Na, most itt van ez a meleg. Az olyan, mint a homoszexuális? - nézett álmatagon a soros kölcsönzőm.
Korombeli fickó, feltűnően kicsi fejjel, apró szemei mély lyukakból fürkészték a semmit. Csak akkor nézett rám, amikor cigarettát kért.
Válaszolni kezdtem, de belevágott.
- Hogy áll maga a hittel? Szereti maga a Jézuskrisztust? Az Isten nem szereti a homoszexuálisokat.
- Nem vagyok hívő, de azt hallottam, hogy az Isten a maga képére teremtette az embert. Ha vannak homoszexuálisok, akkor az Istennek van homoszexuális képe is.
Nem nagyon érdekelte a válaszom, mondta csak maga elé.
- Én találkoztam az Úrjézussal, és azt mondta nekem, hogy tanítsak, és hirdessem az igét. Én nagyon szeretem az Úrjézust meg az Istent, és tanítok. megtanítom az embereket, hogy ők is szeressék a Jézuskrisztust. Én is úgy tanítok, mint Máté meg Lukács meg János, szóval az ilyen apostolok. Maga is hirdesse eztet, és mondja el mindenkinek, hogy szeressék ők is az Istent. Ne azt mondja, hogy homoszexuális, hanem azt, hogy szeressék az Úrjézust. Ismeri maga az apostolokat?
- Nagyon érdekes, amit mond, de muszáj vécére mennem. Köszönöm, hogy kikölcsönzött.
Az imát megúsztam, de még utánam kiabált:
- És azt hirdesse mindenkinek, hogy szeressék az Úrjézust! Ahogy tanítottam!

Kul-túra

Lefele menet betegre fékeztem magam. Szépszemű jól vezetett, de a kezét idegesítően kevésszer használta hozzá. A térdével fogta a kormányt, a kocsi kerekei között villogott a záróvonal. Evett, ivott, hadonászott, telefonált, különleges erkélyeket mutogatott, amíg a városban jártunk.
Lehet, hogy belehalok az autókázásba most, nyugtattam magam. Mit vagyok ezen oda? Úgyse él az ember örökké... és nagyon ragaszkodni kezdtem az életemhez.
Szépszemű érdekes ember. Ifjonc korában benzinkutat, meg bankot rabolt, aztán lerázta magáról a múltat, mint a port. Baromira vonzó: a Teremtő két marokkal szórta rá a vonzerőt.
- Hogy viseled, hogy minden nő beléd pistul, ha meglát? A meleg pasik meg olvadnak, mint csoki a napon?
- A pasikkal nem tudok mit kezdeni, a nőknél meg nagyon-de-nagyon nem így van... Ezt rosszul látod. Nagyon más a képlet - ábrándozott.
Kiszállt tankolni. A pénztáros lányról leesett a bugyi, míg kiszolgálta, egy másik benzinkutas nő is versenyt feszített neki. Hirtelen csak körülötte volt dolguk, sertepertéltek, adtak neki "cég ajándékát", a többi autós meg türelmesen várakozott.
Nem hozta magával a kasszát, valóban megjavult.
- Nagyon nem így van, hogy az előző témát folytassam - mondta, és kibontotta az ajándék energiaitalt. - Talán ha 50 nőm volt eddig. De sose azok találnak meg, akiket én akarok. Neked hány partnered volt az életedben?
- Nem tudom, olyan ezer - ezerötszáz? - találgattam.
- Basszus! És nem vagy fertőzött?
- De. HIV pozitív vagyok.
- De az csak szexszel necces? Így nem, igaz?
Megnyugtattam, és újra rendesen szedte a levegőt.
- De ha szétkensz a kocsival, rád fröcsögök, és az nem tesz jót.
Az út elején még a földig lógott a felhők hasa, de a dombok közt a 6-ost már szaggatta a szél. Az alagútláncnál deja vue érzésem volt, de hiába kutattam, nem jöttem rá, honnan a párhuzam.
Szépszemű lassabban vezetett, izgulni se kellett. Csak a szörfdeszkát tépte le a szél a kocsi tetejéről, mögöttünk pattogott a kihalt úton.
Az Irodalmi Fesztiválra utaztunk. Két önjáró, élő könyv, szörfdeszkával.
********
A Jókai téren elcsitult a szél, mediterrán hangulat, vakító napsütés. Nem voltak még kölcsönzőink, dolog nélkül ténferegtünk föl- és alá. Egy könyv-kollégámmal kifeküdtünk a napágyakra szunyálni. Csütörtök volt, munkaidő. Mi meg fizetett szállással, reggelivel, ebéddel a hasunkat süttettük. Javasoltam: hívjuk fel otthon robotoló kollégáinkat, és mondjuk meg, de jó is nekük.
Pécs hátrányos város. A legtöbb élő könyvet innen toborozták, de leszbikusból, melegből, volt bankrablóból, nem ivó alkoholistából nincs helyi kínálat. Így lettünk Pestről importálva.
********
Érdekes találmány az Élő könyvtár. A lényege, hogy könyvek helyett emberek bérelhetők, akik különböző embercsoportokat képviselnek, s ezzel tipikus sztereotípiákat testesítenek meg. Akárkit választasz, egy órád van rá, hogy elbeszélgess vele. Rongálni, tépni, összekenni tilos a könyvet.
Persze irgalmatlan sokat kell beszélni, de van, akinek ez nem teher. Az meg direkt jó érzés, ha észreveszem, hogy valahonnan valahová eljutott az olvasóm.
Nem sokáig hawayozhattam a napon, kézről kézre vittek. Csupa jó fej, nyitott agyak, van itt befogadás. Zsákutca, hogy ilyen helyekre vájtfülűek jönnek, az Irodalmi Fesztiválra látogatók nem a közeli Jobbik irodából tértek be.

Agresszív kismalac

Klári kolléga ma is rodéziázott. Drill volt, vasfegyelem, vagy valami kísérlet rá.
- Ülsz! Nem mozdulsz! Ossstobák!! Feláll! Leül! Mit vihogsz, te ostoba??? Rendet rak a padban! Miééééért a földre hajigálod a könyved??? Majd megveszed szépen, kisfiam! Van anyádnak 20 ezer rá! Ott koszolod, eszednél vagy?
- Maga is odahajigálja le, amikor kiborítja a padom! - szájalt Zsueletta.
- Befogod! Elegem van mára belőled!
Aztán leült, sorra vette egyenként mindet. Hogy hány rágót köpettek ki Csatarával, miért ment fel pornóoldalra Dzsasztin, miért játszott Máriusz.
- Nem érdekel maga! - lázadt fel Máriusz. - Be se jövök holnap az iskolába!!!
- Rendben van, kisfiam, maradj csak otthon. Már úgyis kiment egy feljelentés hiányzásért. Akárcsak ennek a két tökfejnek! - mutatott a két lányra.
Az ebédlőbe is utánunk jött, ráért ma nagyon. Belenézett a tányérjukba, muszáj volt megenniük mindent.
- Még 5 kanál! - rendelkezett, pedig már a fülükön bugyogott ki a leves.
Teljesen magukon kívül voltak, mire kimentettem őket az udvarra. Láttam, Zsueletta lemaradt. Csak jó idő múlva bukkant fel, átkokat szórt maga köré.
- Behívatom az apám, oszt majd jól szájbabassza! A büdösszájú loboncgecit! Hogyrohaggyonle a szemeis!
Kint, a játszótéren üvöltve hajtották a hintát. Valami dalfélét ordítottak bőszülten, aztán elszedték az elsősök homokozó készletét, és intenzív talajmunkába kezdtek.
- Az a följelentés pénzzel jár? - tudakolta az egyik.
- Igen, de nem kapjátok, hanem fizetni kell. Büntetés.
- Sok pénz?
- Hát, 50 - 80 ezer. Azon már pár biciklit lehetne venni.
- Fúúúj! A följelentős geci!
- Muszáj járni iskolába, nem szabad lógni. Ha nem gondoskodik erről az anyukátok, akár el is vehetnek tőle.
- Persze, csak a cigányokat jelentik fel! A magyargecit nem! A parasztgecit! Mindig csak a cigányokat! - háborgott Máriusz. A fűcsomókat rugdosta, majd csúszdázni kezdett. Hősködött, villogni kellett, mert árgus szemekkel figyelte Csatara, s az egyik vad manőver során beverte a kezét. Némán tátogott, sűrűn pislogott könnyezés ellen, s az ujját rázogatta.
- Áááá...! Fáj! Csípi!!! Hogy írok így leckét? - aggódott, mintha a legnagyobb hiánya ez lenne.
Vizes borogatást tettem az ujjára, amin semmi sem látszott. Tanácsoltam, felfele tartsa a kezét, hogy ne szálljon bele a vér. Jó ötletnek bizonyult: azonnal betegnek tartották, köré sereglettek, a póz pedig lehetetlenné tette, hogy ma már bárkivel verekedjen.
- Ha már nem fáj, leteheted. Akár a leckének is nekiláthatsz. De ha fáj, nem kell!
Bolond lett volna ezek után gyógyultnak mutatkozni.
- Képzelje, a Gigi, a Dzseni anyukája, aki elkurvult - súgta a fülembe Zsueletta - most terhes. De nem a Dzseni apukájátul, mert az börtönben ül, hanem egy másiktul. Oszt az utcán alszik. - Fura volt hallani, mert Gigi kimondottan szép nő, és még az okosabbjából való. - Tegnap odagyütt a telepre, oszt ivott. Az terhesen nem árt? Így dülöngélt - mutatta a tántorgást - aztán elfeküdt az úton, így ni! - vetette magát hanyatt.
A látványos bemutató felcsigázott mindenkit.
- Ki az? Ki csinált így? - kérdezgették.
- Senki, csak egy film - hazudtam. - Ne mondd el -súgtam neki - mert piszkálni fogják Dzsenit.

Háztűznéző

A büdös kábelszag és a szirénák hangja egyszerre ért be a nyitott ablakon. Kipillantottam: láttam, nagy cirkusz lehet valahol, mert vagy 5 tűzoltóautó fékezett csikorogva a sarkon, és pár az utca végén tűnt fel épp. A vijjogás és a lámpák villogása ijesztő volt az éjszakában. Kissé gyanús volt, hogy a hirtelen összeverődött 60-80 ember mind a házunkra meredt. Becsuktam az ablakot, és kisiettem a körfolyosóra. Onnan sehova se látni, de hát sose tudni, mitől lesz okos az ember.
Szinte mindenki kint állt már, és az összes szem a belső udvarra meredt. Tűzoltók szaladgáltak, keresték, hol lehet lemenni a pincébe.
- Le vannak hegesztve az ajtók. Ott van pedig a tűz! - tudósított az egyik szomszéd.
- Leszaggatták a pinceablakokat, bedobáltak mindenféle szemetet, és bemásztak a hajléktalanok. Tegnapelőtt rugdosta ki az egyiket az a földszinti lakó - mutatott a sötétben úgy vaktában az egyik néni, aki rendszeres viráglocsolás révén nagyjában képben van a házbeli eseményekben.
Borzasztó büdös szállt fel, de maradtam. Észrevettem, hogy az alattam lakó srác is kint áll az ajtaja előtt. Már 4 éve szemezünk egymással, de a szián túl még semmit sem kommunikáltunk. Csak egy tréningnadrág és egy atléta feszült a testén. Rajta felejtettem a szemem. Nem nézett fel: szomszédja traktálta valami vég nélküli történettel, illedelmesen hallgatta őt. A tűzoltók tették a dolguk, semmi tennivalónk nem akadt. Ilyen olcsón ritkán lehet az ember katasztrófa-turista, éltünk vele mind. Sosem látott lakók bukkantak fel a lakásokból, és mindenki mindenkivel barátkozni kezdett. Aki aludt már, azt se hagyták ki a jóból.
- Jöjjön már ki, szomszéd! - dörömböltek egy néni ajtaján. - Ég a házunk, és maga nem is nézi? Ne maradjon már ki maga sem!
A zsánerem közben eltűnt a sötétben, csak a fehér trikóját láttam megvillanni. Kinéztem az utcára: láttam, hogy a szemközti sarkon állva követi a történéseket.
Lementem gyorsan, véletlenül(?) épp mögé keveredtem. Beszélgetni kezdtem az alkalmi társaságával, aztán nagy nehezen leválasztottam róluk.
Végre beszélgethettünk. Nézhettük egymást leplezetlen: nem is értem, hogy kerültem el a csókolózást vele. Tudom már a nevét, elmesélte az ablakait, dicsértem a virágait, és megegyeztünk egy jövőbeli kávéban is.
Aztán már úgy mászkáltunk le - föl a tömegben, mint egy összeszokott páros. Ráértünk: nem volt villany, nem volt minek sietni.
Még a "Tűz van, babám!" c. filmet is elmeséltem neki az eset kapcsán.
Gondoltam: ha nem kapcsolják vissza az áramot, felhívom hozzám, ne féljen a sötétben szegény...
De semmi jó sem tarthat örökké.
Eloltották a tüzet, visszakapcsolták a villanyt, a bimbózó romantika kommersz estébe hajlott.
Szellőztetni kellett, hogy ne üljön meg a szag.
Feljöhetne, igazán... már egész hozzá szoktam.

Nosztalgia

Azt mondta ma egy fiatalember:
- Jó segged van.

Szétnéztem, de a szobában csak ketten voltunk.
Nyilván nekem szánhatta.

Hiába, na! Van még tisztesség a népekben.
Ha mindben nem is, de benne biztos van.

Bezzeg, a régi világban!
20-30 éve még sokkal több tisztességessel találkoztam.
A fene tudja, hova lettek azóta.

Jó dolog

Jó dolog, hogy túl vagyunk a választásokon.
4 évre most ez is le van tudva.