Amikor eL-t viszontagságos gyerek- és kamaszkorommal szórakoztattam, szomorúan maga elé nézett:
- Nekem nincs semmi hasonló történetem.
- Miért? Mintagyerek voltál?
- Igen, az - látszott, roppant röstelli a dolgot.
- Éltanuló, sikeres fiatal, mintaszülőkkel?
Csak bólogatott, beletörődőn.
- Testvéred volt legalább?
- Nem, az se - ingatta a fejét.
- Akkor ki vert?
- Hát, senki.
Szívből sajnáltam szegényt. Baromi unalmas lehetett optimális körülmények közt felnőni. Kész csoda, hogy el nem kallódott annak idején.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése