Elmentem a piacra, hátha látom.
De akkora Pest, miért pont akkor, miért pont oda?
Bekapcsoltam a gépet, hátha nyomát lelem, de még emberkerülő szakaszban van.
Alig várja, hogy meló legyen megint, a munkavégtől kezdésig az időt átalussza.
Nem most van az ideje, hogy bármit is mondjak.
Hiányzik.
Üres nélküle a net.
Ezt legalább megírtam neki.
Nem tudok mit kezdeni magammal, cserben hagytak az automatizmusok.
Sietek munkába, hadd szaladjon ott az idő, aztán rohanok haza.
Várom a megint semmit, a háthát, lefekszem korán, hogy gyorsabban múljon az idő.
Reggel megint várni fogom.
Aztán délután,
aztán majd talán este,
vagy reggel megint.
Olyan, mint az éhség, épp úgy érzem belül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése