Exhibici

Szerdán csak a szám járt, csütörtökön rámtört a front, ki se mozdultam.
Ha időváltozás van, lever a lábamról. pár lépésre telt egész nap: tojtam - kifáradtam tőle - elterültem az ágyon - aludtam.
Pocsék.
Estére összeszedtem az erőm, elmentem a reggeli joghurtért meg gyümölcsért a boltba.
Még jó, hogy ki nyalva a seggem, 3 bolt is itt van a számban.
Tegnap és ma kutya bajom, reggeltől estig motoszkáltam.

Tegnap volt 4 hete, hogy biopsziát csináltak. Felhívtam a Bajcsyt, már meg se lepődtem, hogy még mindig nincs kész.

Nem tudom, miért sajognak a csontjaim. Látszik mind, jól kitapintható. Talán azért mert egyre kevesebb izom támasztja?
A bőröm alól is eltűnt minden zsírszövet, látom, merre futnak az erek.
De még nem mentem 60 alá, 61 kiló vagyok.
A seggem lóg, a bőr megmaradt, de eltűnt alóla a hús.
Ebbe most nem akarna belemarkolni senki.

Még baszós korszakomban - 1 hónappal ezelőtt - elképzelhetetlen volt számomra a szex nélküli világ.
Most meg ez a gyakorlat.
Igaz, nem is képzelek el semmit.

Fél 5 körül szoktam felébredni.
Ez jó, mert ihatok végre kávét, rágyújthatok.
Akad még, ami jó.

Csináltam egy rakás polcot, szinte az összes kincsem látható. Sok köztük a ragasztott cserép, azokat majd szép lassan restaurálgatom.
A nagy pakolászás közben most is összetörtem egy hatalmas cserép dagasztótálat, a szívem is majd belé szakadt. Át akartam akasztani egy másik helyre, de elrehült a szíj, ami tartotta. Hiába kaptam utána, darabokra tört. Össze tudtam rakni, szinte észre se lehet venni a ragasztást, de ezt akkor is elbasztam. 80 - 100 évig tudtak vigyázni rá, én meg legyilkoltam.

A szemüvegem is eltört. Fűrészelés közben valahogy a földre került, csak egy halkat roppant, amikor rátapostam. Most csak fél szára van, lecsúszik folyton, az asztal meg tele egy rakás szemüveggel, de egyik se az igazi.
Anyám jut eszembe róluk: ő is vagy 5 szemüveget csereberélt, de egyikkel se látott rendesen.
Most meg szemüveg nélkül olvas, ha elékerül néha valami betű.

Egyik nap hosszan verte valaki az ajtóm. Fent voltam a létra tetején, a szekrénytetőn pakolásztam épp.
A szomszéd néni volt, kitartóan verte az ajtót. 85 éves, cukorbeteg és rosszul hall, de most aggódott értem.
- Jöttem már megnézni, hogy tán meg van halva? Napok óta nem látom se mozogni, se zörögni... - aggódott értem. - Van mit ennie? Főzök valamit, akár egy zacskós levest...
Mutattam neki a kuplerájt, ami a konyhában látszott (ott fűrészeltem a polcokat, léc hátán léc). De azóta naponta kétszer kimegyek kicsit locsolgatni a virágokat, hogy mutogassam magam.