Túl vagyok az elsőn.
Nem volt nagy kunszt.
Egy nyeletre lement.
Az ember nemhiába gyakorol.
Melegem van, kint 28 fok, nem kunszt.
Nem tűnik mellékhatásnak.
Ha zagyvákat álmodok,
lottószámokat akarok.
2011. május 24., kedd
Mélytorok
Túl vagyok az elsőn.
Nem volt nagy kunszt.
Egy nyeletre lement.
Az ember nemhiába gyakorol.
Melegem van, kint 28 fok, nem kunszt.
Nem tűnik mellékhatásnak.
Ha zagyvákat álmodok,
lottószámokat akarok.
Kémiai defloráció
2011.05.24.18.30
Történelmi pillanat: fél óra múlva beveszem az első adagot.
Gyógyszer-szűz vagyok, olvastam valahol.
Valamiben nekem is sikerült.
30 percig még őrizgetem, nagy pillanat.
Képet csináltam, deli legény, ki tudja meddig tart.
Holnap szédülni fogok, nem áll fel majd a farkam, de semmi vész, mert elmúlik a nemi vágy úgyis egy másik mellékhatás szerint. Orrom vérezni fog, álmomban öngyilkos lehetek majd, lesznek kiütések, és hányok meg fosok. Pukkadt lesz a hasam, hátamra bölénypúp kerül. Ezt ígérik legalább is a tájékoztatók. Óva intenek, ne vezessek autót, ám vedelhetek alkoholt. Hacsak nem fog fájni a torkom, meggátolandó a nyelést.
Merevedést eztán csak az izületeimben tapasztalhatok.
"közölje orvosával, ha Ön terhes (nem vagyok), teherbe kíván esni(ezt szeretem) vagy szoptat (hogy mondjam el a Nelli előtt?)" - olvasom.
Á, nem veszek ám én be mindent... de a tablettákat, tuti.
Azt is olvasom, hogy a gyógyszer "nem csökkenti a HIV másokra való átterjedésének kockázatát".
Dehogynem.
Ha valaki be tudná magyarázni nekem, hogy 100 ezres vírusszámmal ugyanakkora a kockázat, mint méréshatár alattival, lefosom a bokám. Az holnaptól könnyen megy úgyis, az egyik mellékhatás szerint.
Kockázat marad, de óriási mértékben csökken. Ha alig lesz vírusom, százezerszer kisebb lesz a rizikó, mint most.
Érték
Ha eztán betörő jön hozzám, ha esze van, a gyógyszerem viszi.
Megnéztem a neten:
Prezista: 120.690,-
Isentress:207.547,-
Norvir: 33.660,-
Az első kettőből 3-3 tégely a 3 havi adag, a Norvirból egyet adtak.
1.018.134,-
Azaz: 1 millió-18 ezer-százharmincnégy.
Rosszul vagyok.
Ezzel szaladgáltam az utcán, csirkefogók közt.
Azt hiszem, ezzel a TB-t nem terhelem, hisz kísérleti nyúl vagyok. 2 évig. Ha utána meg kellene vennem, abba belehalok. Akkor már inkább az AIDS, azzal sokat spórolok.
Megnéztem a neten:
Prezista: 120.690,-
Isentress:207.547,-
Norvir: 33.660,-
Az első kettőből 3-3 tégely a 3 havi adag, a Norvirból egyet adtak.
1.018.134,-
Azaz: 1 millió-18 ezer-százharmincnégy.
Rosszul vagyok.
Ezzel szaladgáltam az utcán, csirkefogók közt.
Azt hiszem, ezzel a TB-t nem terhelem, hisz kísérleti nyúl vagyok. 2 évig. Ha utána meg kellene vennem, abba belehalok. Akkor már inkább az AIDS, azzal sokat spórolok.
Meglepetéééééééés........!
Pár napja belecsicsergett Nelli a telefonba, hogy ma reggel vár.
7-re, szerinte az egyáltalán nincs korán.
Ne egyek, ne igyak, vizet lehet, kávét semmiképp.
A rendelőben egy tagbaszakadt heteró ült, szekrény vállakkal. Gondoltam, őt is seggbedugták.
- Jöjjön csak - hívogatott Nelli - meg is szúrom rögtön. (mennyivel másképp hangzik ez itt, mint a munkahelyemen)
Kiterített elém két maréknyi kémcsövet, ránézni se mertem.
- Aztán ma meg is kapja a gyógyszert. Bizony ám! - lelkesített. - Pisit is hozott? Jaj, maga olyan rendes - méricskélte a húggyal teli fiolát. - Tele hozta, volt, akié csak félig volt - dicsért.
Kitöltettek velem egy kérdőívet. Láttam, arra megy, van-e depresszióm. "az utóbbi 7 napban tapasztalt-e rossz alvást, nyugtalanságot?" Basszus, franc a beriasztózott autóra, ami az ablak alatt vijjogott! Most miatta hiszik majd, hogy gázban vagyok.
EKG-t is néztek, bár nem volt könnyű. Rám raktak mindent, bokára, csuklóra, mellkasra, láttam ilyet már a "Halálsoron" c. dokumentumfilmben. Bíztam benne, hogy nem csap agyon. Először el kellett fordítanom a fejem, be ne lélegezzem a rám sprézett alkoholt, de nem kapcsolt a gép sehogy se, akárhány adagot is fújtak a pántok alá. Nem tudom, a szesztől lettem-e vidám, vagy a helyzet volt hülye, de hangosan röhögtem, mire a gép végre működött.
- Várnia kell, nem veszik fel a telefont még a gyógyszertárban - mentegetőzött Nelli.
Vártam hát. Aztán kimentem bagózni. A váróban Es unatkozott.
- Jééé... talán te is most kapod? Én már a gyógyszerért jöttem! - dicsekedett.
Bagóztunk, lestük a pasikat, kávéztunk, de csak nem hívtak be.
Fél 9-kor végre beinvitáltak. Az asztalon két kupac gyógyszer, egyik "A", másik "B" variáció. Jó lenne a "B"-t kapni, az az új variáns - sóvárogtam, de lemondani is tudtam róla rögtön: kapja csak Es, még csak 24 éves, én már úgyis vén vagyok.
Az Öreg barátságos volt. Kérdezett ezt-azt, csodálkozott, miért vagyok jól. Elmondta, amit tudnom érdemes.
- Ezt tartsa hűtőben! - mutatott az egyikre - mert melegben összeragadhat.
Láttam, a "B"-t kapom.
Prezista, Norvir, Isentress.
Ezt a három nevet most majd jól megtanulom.
Három havi adagot kaptam, alig fért a zsákba.
- Már ma este kezdjem is el?
- Naná! - mondta - aztán csütörtökön reggel várom.
A suliba már behívás előtt telefonáltam, orvosnál vagyok, késni fogok. Van még 10 percem, be is érek talán.
Tekerés közben azon járt az eszem, hogy összeragad délutánig a Norvir, ellopja valaki a zsákom, de ha nem, akkor este beszedem az első adagot, holnap délelőtt meg már lefosom a bokám.
Szerencsémre túlbuzgó kolléganőm csodát akar művelni évzárás előtt 2 héttel, mert imádkozós kézzel fogadott:
- Engedj be még egy órára, nagyon fontos lenne, hogy még egy magyart tartsak!
Lett így egy órám, hogy hazacikázzak, lepakoljam a pakkom. Hűtőben a Norvir, a másik kettő is a helyén. Tiszta udvar, rendes ház. Reggeli kávé bepótlódott.
7-re, szerinte az egyáltalán nincs korán.
Ne egyek, ne igyak, vizet lehet, kávét semmiképp.
A rendelőben egy tagbaszakadt heteró ült, szekrény vállakkal. Gondoltam, őt is seggbedugták.
- Jöjjön csak - hívogatott Nelli - meg is szúrom rögtön. (mennyivel másképp hangzik ez itt, mint a munkahelyemen)
Kiterített elém két maréknyi kémcsövet, ránézni se mertem.
- Aztán ma meg is kapja a gyógyszert. Bizony ám! - lelkesített. - Pisit is hozott? Jaj, maga olyan rendes - méricskélte a húggyal teli fiolát. - Tele hozta, volt, akié csak félig volt - dicsért.
Kitöltettek velem egy kérdőívet. Láttam, arra megy, van-e depresszióm. "az utóbbi 7 napban tapasztalt-e rossz alvást, nyugtalanságot?" Basszus, franc a beriasztózott autóra, ami az ablak alatt vijjogott! Most miatta hiszik majd, hogy gázban vagyok.
EKG-t is néztek, bár nem volt könnyű. Rám raktak mindent, bokára, csuklóra, mellkasra, láttam ilyet már a "Halálsoron" c. dokumentumfilmben. Bíztam benne, hogy nem csap agyon. Először el kellett fordítanom a fejem, be ne lélegezzem a rám sprézett alkoholt, de nem kapcsolt a gép sehogy se, akárhány adagot is fújtak a pántok alá. Nem tudom, a szesztől lettem-e vidám, vagy a helyzet volt hülye, de hangosan röhögtem, mire a gép végre működött.
- Várnia kell, nem veszik fel a telefont még a gyógyszertárban - mentegetőzött Nelli.
Vártam hát. Aztán kimentem bagózni. A váróban Es unatkozott.
- Jééé... talán te is most kapod? Én már a gyógyszerért jöttem! - dicsekedett.
Bagóztunk, lestük a pasikat, kávéztunk, de csak nem hívtak be.
Fél 9-kor végre beinvitáltak. Az asztalon két kupac gyógyszer, egyik "A", másik "B" variáció. Jó lenne a "B"-t kapni, az az új variáns - sóvárogtam, de lemondani is tudtam róla rögtön: kapja csak Es, még csak 24 éves, én már úgyis vén vagyok.
Az Öreg barátságos volt. Kérdezett ezt-azt, csodálkozott, miért vagyok jól. Elmondta, amit tudnom érdemes.
- Ezt tartsa hűtőben! - mutatott az egyikre - mert melegben összeragadhat.
Láttam, a "B"-t kapom.
Prezista, Norvir, Isentress.
Ezt a három nevet most majd jól megtanulom.
Három havi adagot kaptam, alig fért a zsákba.
- Már ma este kezdjem is el?
- Naná! - mondta - aztán csütörtökön reggel várom.
A suliba már behívás előtt telefonáltam, orvosnál vagyok, késni fogok. Van még 10 percem, be is érek talán.
Tekerés közben azon járt az eszem, hogy összeragad délutánig a Norvir, ellopja valaki a zsákom, de ha nem, akkor este beszedem az első adagot, holnap délelőtt meg már lefosom a bokám.
Szerencsémre túlbuzgó kolléganőm csodát akar művelni évzárás előtt 2 héttel, mert imádkozós kézzel fogadott:
- Engedj be még egy órára, nagyon fontos lenne, hogy még egy magyart tartsak!
Lett így egy órám, hogy hazacikázzak, lepakoljam a pakkom. Hűtőben a Norvir, a másik kettő is a helyén. Tiszta udvar, rendes ház. Reggeli kávé bepótlódott.
2011. május 18., szerda
Iskoladurvás
Ma meccs volt, nagy meccs, bőgött is két versenyző.
Jár a harmadikba egy gusztustalan kölök, túlkoros, esze semmi, de nem is lesz neki. Nem számít, pisálnak utána a rüfkék, az ötödikből is.
Rajta vesztek össze. A cingár Zsueletta, meg a dagadt Rami.
Vigasztalhatatlan volt mindkét bajnok, zokogtak, gyászolók hada bőszítette őket.
- Haggyon má! - ordított rám Zsueletta - ne közelíccsen felém! Úgyis tudom, mit kérdez! Én győztem, na! Maga szerint hagynom kellett volna, hogy lekurvázzon? Ez a fasszopó kurvageci? Bevágtam neki ide - mutatja a melle helyét - meg megráncigáltam, megtíptem a haját, álá is rúgtam, mit csinájjak még??? De úccse hagyom annyiban, a telepen lesz folytatása még!
- A Mikin vesztetek össze?
- É-é-én??? Egy faszon??? Ha aranybú lenne neki, akkó se kéne! Hát ki vagyok én?
Csapkodott a levegőbe, kaszált mindenfelé, előadott. Itt ezzel sztár tud lenni, 5 percre legalább.
***
Kint voltunk tegnap a játszótéren, mellénk csapódott pár koránjött szülő. Elhallgattak, amikor átvágott köztük a konyhai mosogató néni, nehéz szatyrát cipelve.
- Ennek mindig így meg van rakva a szatyra! Kilopja az ételt a gyerekektű! - szóltok felém, amikor már a konyhás mama elhaladt.
- Igen, nem adnak nekünk enni, mindig majdnem üres a tányér! - ordibált kórusban Jenny 1, Jenny 2, meg a Fati. Más se kellett a szülőknek:
- Nem szégyelled magad, hogy az éhező gyerekek szájától lopod el az ételt? Nem sül le a képedrű a bőr? Van neked lelked, te tolvajgeci?
Zengett az utca, de itt nem ritka a balhé.
Jenny 1, Jenny 2 rendszeresen fél adagot kér. Kákabelűek, válogatósak, de dörzsöltek is. Elterelik a figyelmem, ne vegyem észre, ha nem eszik meg. Fati rendesen kajál legalább, de ő is el szokta sumákolni a végét.
- Ennek a három lánynak tilos eztán kisadagot kérni! - adtam ki az ételosztó néninek az ukázt. - Éheznek, nem kapnak elég ételt, ellopják a szájuk elől a falatot.
- Azt nem rulla montam! - tiltakozott Jenny 1 - ezt én nem is szeretem!
Turkálta az ételt, nem akart enni.
- Nem is jó az íze! Mit akar? Hogy ennyit megegyek? nem vagyok én disznó!
Biztos megszerette közben, mert 5 menetben ugyan, de belefért.
- Mindjárt hányok! - fenyegetőzött a 3 menet után - nem is fér belém!
Nem néztem rá, ne érezze, hogy célt ér a cirkusz. Élt is vele: pár kanállal szétosztott gyorsan a szomszédok közt. De üres lett a tányér.
Jár a harmadikba egy gusztustalan kölök, túlkoros, esze semmi, de nem is lesz neki. Nem számít, pisálnak utána a rüfkék, az ötödikből is.
Rajta vesztek össze. A cingár Zsueletta, meg a dagadt Rami.
Vigasztalhatatlan volt mindkét bajnok, zokogtak, gyászolók hada bőszítette őket.
- Haggyon má! - ordított rám Zsueletta - ne közelíccsen felém! Úgyis tudom, mit kérdez! Én győztem, na! Maga szerint hagynom kellett volna, hogy lekurvázzon? Ez a fasszopó kurvageci? Bevágtam neki ide - mutatja a melle helyét - meg megráncigáltam, megtíptem a haját, álá is rúgtam, mit csinájjak még??? De úccse hagyom annyiban, a telepen lesz folytatása még!
- A Mikin vesztetek össze?
- É-é-én??? Egy faszon??? Ha aranybú lenne neki, akkó se kéne! Hát ki vagyok én?
Csapkodott a levegőbe, kaszált mindenfelé, előadott. Itt ezzel sztár tud lenni, 5 percre legalább.
***
Kint voltunk tegnap a játszótéren, mellénk csapódott pár koránjött szülő. Elhallgattak, amikor átvágott köztük a konyhai mosogató néni, nehéz szatyrát cipelve.
- Ennek mindig így meg van rakva a szatyra! Kilopja az ételt a gyerekektű! - szóltok felém, amikor már a konyhás mama elhaladt.
- Igen, nem adnak nekünk enni, mindig majdnem üres a tányér! - ordibált kórusban Jenny 1, Jenny 2, meg a Fati. Más se kellett a szülőknek:
- Nem szégyelled magad, hogy az éhező gyerekek szájától lopod el az ételt? Nem sül le a képedrű a bőr? Van neked lelked, te tolvajgeci?
Zengett az utca, de itt nem ritka a balhé.
Jenny 1, Jenny 2 rendszeresen fél adagot kér. Kákabelűek, válogatósak, de dörzsöltek is. Elterelik a figyelmem, ne vegyem észre, ha nem eszik meg. Fati rendesen kajál legalább, de ő is el szokta sumákolni a végét.
- Ennek a három lánynak tilos eztán kisadagot kérni! - adtam ki az ételosztó néninek az ukázt. - Éheznek, nem kapnak elég ételt, ellopják a szájuk elől a falatot.
- Azt nem rulla montam! - tiltakozott Jenny 1 - ezt én nem is szeretem!
Turkálta az ételt, nem akart enni.
- Nem is jó az íze! Mit akar? Hogy ennyit megegyek? nem vagyok én disznó!
Biztos megszerette közben, mert 5 menetben ugyan, de belefért.
- Mindjárt hányok! - fenyegetőzött a 3 menet után - nem is fér belém!
Nem néztem rá, ne érezze, hogy célt ér a cirkusz. Élt is vele: pár kanállal szétosztott gyorsan a szomszédok közt. De üres lett a tányér.
Státusz, pretabletta
Mostanában csak az agyamban írtam, valamiért ide benézni se maradt időm.
Azt mondta legutóbb a doki, hogy haway, indul a kísérlet, benne vagyok-e még a nyúlstátuszban?
Hát, ideges lettem ettől. Akarom, naná, utálok fertőző lenni, de mi lesz, fosok-e majd, vagy csak úgy átaljában fosok.
Már át is estem a vérvételen, tán csak az áldást kell kivárnom a kezdéshez. Majd 3 hete, hogy kontrollon voltam, de csak esténként jutott eszembe, hogy már megint nem telefonáltam az eredményért.
Ma időben kapcsoltam, megkérdeztem hát.
Januárban 31% volt, meg 558, látni, megyek szépen lefelé.
Gondoltam, Nelli majd valami négyszázzal kezdődőt mond most.
De nem: 630-valahány a CD4, és 33%, vírus 108 ezer.
Már megint makkegészséges vagyok.
Tavasz van, május, fütyülnek a madarak. De ezt is jó volt hallani, na.
Lehet, hogy semmi összefüggés, de a januári kontroll előtt agyonbaszogattak, nyűg hátán nyűg, nem tett tán jót.
Most meg 2 hónapig csak azt csináltam, amihez kedvem is támadt, leráztam magamról minden lerázható muszájt.
Na, eztán ez lesz a tendencia.
Azt mondta legutóbb a doki, hogy haway, indul a kísérlet, benne vagyok-e még a nyúlstátuszban?
Hát, ideges lettem ettől. Akarom, naná, utálok fertőző lenni, de mi lesz, fosok-e majd, vagy csak úgy átaljában fosok.
Már át is estem a vérvételen, tán csak az áldást kell kivárnom a kezdéshez. Majd 3 hete, hogy kontrollon voltam, de csak esténként jutott eszembe, hogy már megint nem telefonáltam az eredményért.
Ma időben kapcsoltam, megkérdeztem hát.
Januárban 31% volt, meg 558, látni, megyek szépen lefelé.
Gondoltam, Nelli majd valami négyszázzal kezdődőt mond most.
De nem: 630-valahány a CD4, és 33%, vírus 108 ezer.
Már megint makkegészséges vagyok.
Tavasz van, május, fütyülnek a madarak. De ezt is jó volt hallani, na.
Lehet, hogy semmi összefüggés, de a januári kontroll előtt agyonbaszogattak, nyűg hátán nyűg, nem tett tán jót.
Most meg 2 hónapig csak azt csináltam, amihez kedvem is támadt, leráztam magamról minden lerázható muszájt.
Na, eztán ez lesz a tendencia.
Politikai villanyszámla
Reggel eszembe jutott Zé, aki 43 évesen, ereje virágában már egy éve élvezi a nyugdíjas napsütést. Irigyeltem eddig, mert szabad, de most elképzeltem, milyen kurva ideges lehet. Lehúzta azt a huszonvalahány évet, amit már pályakezdése óta maga előtt látott, a guta se ütötte meg nyugdíjbavonulás előtt. Most meg hirtelen kihúzták a szőnyeget - mit szőnyeget, az egész glóbuszt - a lába alól, nyugdíj nyema, mehet dolgozni megint. Oda nyilván nem már, amit egy éve elhagyott, mert nem ülhet az utódja nyakába. A munkaerőpiac meg persze kapkod a 43 éves rendőrökért. Tán felveszik a Pennybe figyelni, lop-e a vevő, harmadáért, mint amit most kap, és persze csak próbaidőre, hogy ne legyen miatta semmi költség.
Jogtalan, persze, hogy az, a fidesz is tudja, de szarik rá.
Most 2-3 évig spórol rajtuk, aztán ha elsöpri őket a néputálat, az utódok majd visszaperkálhatják, ami jár.
Nem is tudom, haragudhatok-e rájuk ezért.
Én se vagyok különb.
A múlt hónapban nem fizettem ki a villanyszámlám, hogy kibírjam hó végéig. Nem kell kölcsönkérni mástól, nem kell hálásnak lenni, igaz, a következő hónap ettől nem lesz mesés.
De ez persze más, az én dolgom, az én döntésem.
De mit csinál majd Zé?
Jogtalan, persze, hogy az, a fidesz is tudja, de szarik rá.
Most 2-3 évig spórol rajtuk, aztán ha elsöpri őket a néputálat, az utódok majd visszaperkálhatják, ami jár.
Nem is tudom, haragudhatok-e rájuk ezért.
Én se vagyok különb.
A múlt hónapban nem fizettem ki a villanyszámlám, hogy kibírjam hó végéig. Nem kell kölcsönkérni mástól, nem kell hálásnak lenni, igaz, a következő hónap ettől nem lesz mesés.
De ez persze más, az én dolgom, az én döntésem.
De mit csinál majd Zé?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)