Meglepetéééééééés........!

Pár napja belecsicsergett Nelli a telefonba, hogy ma reggel vár.
7-re, szerinte az egyáltalán nincs korán.
Ne egyek, ne igyak, vizet lehet, kávét semmiképp.
A rendelőben egy tagbaszakadt heteró ült, szekrény vállakkal. Gondoltam, őt is seggbedugták.
- Jöjjön csak - hívogatott Nelli - meg is szúrom rögtön. (mennyivel másképp hangzik ez itt, mint a munkahelyemen)
Kiterített elém két maréknyi kémcsövet, ránézni se mertem.
- Aztán ma meg is kapja a gyógyszert. Bizony ám! - lelkesített. - Pisit is hozott? Jaj, maga olyan rendes - méricskélte a húggyal teli fiolát. - Tele hozta, volt, akié csak félig volt - dicsért.
Kitöltettek velem egy kérdőívet. Láttam, arra megy, van-e depresszióm. "az utóbbi 7 napban tapasztalt-e rossz alvást, nyugtalanságot?" Basszus, franc a beriasztózott autóra, ami az ablak alatt vijjogott! Most miatta hiszik majd, hogy gázban vagyok.
EKG-t is néztek, bár nem volt könnyű. Rám raktak mindent, bokára, csuklóra, mellkasra, láttam ilyet már a "Halálsoron" c. dokumentumfilmben. Bíztam benne, hogy nem csap agyon. Először el kellett fordítanom a fejem, be ne lélegezzem a rám sprézett alkoholt, de nem kapcsolt a gép sehogy se, akárhány adagot is fújtak a pántok alá. Nem tudom, a szesztől lettem-e vidám, vagy a helyzet volt hülye, de hangosan röhögtem, mire a gép végre működött.
- Várnia kell, nem veszik fel a telefont még a gyógyszertárban - mentegetőzött Nelli.
Vártam hát. Aztán kimentem bagózni. A váróban Es unatkozott.
- Jééé... talán te is most kapod? Én már a gyógyszerért jöttem! - dicsekedett.
Bagóztunk, lestük a pasikat, kávéztunk, de csak nem hívtak be.
Fél 9-kor végre beinvitáltak. Az asztalon két kupac gyógyszer, egyik "A", másik "B" variáció. Jó lenne a "B"-t kapni, az az új variáns - sóvárogtam, de lemondani is tudtam róla rögtön: kapja csak Es, még csak 24 éves, én már úgyis vén vagyok.
Az Öreg barátságos volt. Kérdezett ezt-azt, csodálkozott, miért vagyok jól. Elmondta, amit tudnom érdemes.
- Ezt tartsa hűtőben! - mutatott az egyikre - mert melegben összeragadhat.
Láttam, a "B"-t kapom.
Prezista, Norvir, Isentress.
Ezt a három nevet most majd jól megtanulom.
Három havi adagot kaptam, alig fért a zsákba.
- Már ma este kezdjem is el?
- Naná! - mondta - aztán csütörtökön reggel várom.
A suliba már behívás előtt telefonáltam, orvosnál vagyok, késni fogok. Van még 10 percem, be is érek talán.
Tekerés közben azon járt az eszem, hogy összeragad délutánig a Norvir, ellopja valaki a zsákom, de ha nem, akkor este beszedem az első adagot, holnap délelőtt meg már lefosom a bokám.
Szerencsémre túlbuzgó kolléganőm csodát akar művelni évzárás előtt 2 héttel, mert imádkozós kézzel fogadott:
- Engedj be még egy órára, nagyon fontos lenne, hogy még egy magyart tartsak!
Lett így egy órám, hogy hazacikázzak, lepakoljam a pakkom. Hűtőben a Norvir, a másik kettő is a helyén. Tiszta udvar, rendes ház. Reggeli kávé bepótlódott.