Nyugi

*Tudósítás*
Már két napja szedem, de semmi fakszni.
Tegnap melegem volt - de kinek nem? Felébredtem ötkor: ez vagy a fülledt éjszakai meleg, vagy a frász, hogy le ne késsek a felmérésről, vagy a gyógyszer?
Kövér leszek biztos. Eddig akkor ettem, amikor épp eszembe jutott, vagy nem jött pasi (tele hassal szar a szex). Most meg muszáj este 7-kor, ha tetszik, ha nem, mert akkor nyelem le a lenin-összest.
Fölcsaltam egy krapekot is, mert kíváncsi voltam, tényleg szűnik-e a nemi vágy, vagy romlik az erekció. Kamu az egész, működött minden rendesen, megnyugtató.
*Minden jog fenntartva*
Kiötlöttem azt is, mit hova tegyek. Van pasim, amelyik rögtön nyitja a hűtőt, amint belép, hogy berakja a sörét. Nincs kedvem kényszer-coming-outolni, akinek akarom, mondom, akinek nem, annak meg nem, szeszélyem szerint.
Annyian járnak ide, a franc se akar élő könyvtárat nyitni.
*Csupa öröm*
Itt járt ma Bé. Fel van dobva, mert végre válnak, volt türelme kivárni, hogy hibás legyen az asszony. Melója is van végre, szép idők járnak rá. Mondtam, 2 napja szedem már a gyógyszert, örült neki. Bekapni még nem merte a farkam, de alig várja, hogy pedigrém legyen.
*Reggeli csúcs*
Megint vérvételre mentem reggel 7-re. A rendelőben ült már Es, meg Párosjé és jÉ. Csupa ismerős. Es velem együtt kezdte a kisérleti nyulazást, Párosjé most vág bele. Szegény jÉ viszont nagyon le van gatyásodva: lázas napok óta, jártányi ereje sincsen. Olyan volt, mint a hervadt virág, szántam szegényt.
Hát, jobb makkegészségesen kezdeni a gyógyszert, mint bevárni a romlást.
*talány*
Kifelé azon tűnődtem, kire hasonlíthatok. Valami miniszter bejárhat bringával a kórházba, hasonló cuccban, mint amiben ma voltam. Előre köszönt ugyanis egy ismeretlen orvos, arrébb meg egy műtőslegény, sőt, a portás is intett.
Rejtély.
*Nyoszolyó-legény*
Egybekelt ma L és T, call-anyakönyvvezetővel, a Mama-baba lakásán. 91 éves már, erőtlen a kortól, így volt jó. Valamiért isten szabad egét éreztem magunk fölött, csillagokat-Napot-Holdat, meg áldást, tetszett az egyszerűség.
Anyakönyvvezető néni mondta, ritkán járnak ki házhoz esketni, de hát itt indokolt. Nem megy ám mindig, mert képzeljük, múltkor egy fertőző beteghez hívták, naná, hogy oda ki nem megy. Meg kellett volna nyugtatnom, hogy én meg HIV pozitív vagyok, de nyugi, csak akkor jelentenék veszélyt, ha gumi nélkül dugnám a könyv tetején. De ez a nap nem rólam szólt. Meg amúgy is... mit kezdenék egy nővel? Jobb nem hencegni, mert még készpénznek veszi.