Kedvenc turkáldám ma akciós napot tartott: 5 darab ötszázért, tele volt az üzlet már nyitáskor. A fél boltot lerekesztették függönnyel, hogy jobban megőrüljenek a népek. Hátizsákok, nyanyák, karok - lábak tömegén lehetett csak válogatni, saccra kapkodott mindenki, amit tudott. Rétessor kígyózott a pénztár előtt, darabokra osztva a válogatók sorát. Kerülgettek, ütköztek, veszekedtek 20 centi helyért, egy sor elejére tolakodó úrinőt többen is elküldtek a jóanyjába.
Hirtelen felsivított egy rozoga 30-as néni:
- Azonnal zárják be az ajtót! Ellopták a táskám, itt kell lenni a boltban a tolvajnak még! - idegesen rángott az arca, remegő kezével zsebeit tapogatta, ahova táska aligha fért.
- Benne volt a telefonom, meg a pénzem, az irataim, zárják be!- sivított az egyik alkalmazott felé.
- Micsoda népek vannak! - háborgott egy matróna - biztos az volt, aki a sor elé tolakodott. Azért sietett a vén kurvája hát! Na, az már messze jár...!
- Ő volt? - csuklott el a Rozoganő hangja, az idegességtől az összecsuklás határán állt.
- Milyen táska volt? Hogy nézett ki? Át kell kutatni mindenkit! - ötleteltek páran.
- Jaj, hát... a táskám... - remegő kezével valami szatyorformát vázolt a levegőbe a Rozoganő.
- Milyen volt a színe? - nyomult rá egy pocakos nő. Látta, hülyével van dolga, kiabálva ismételte:
- A színe? Sárga? Barna? Milyen??
Rozoganő tehetetlenül leengedte kezét, képtelen volt valami értelmeset kinyögni. Szétesett tekintete nézte a semmit: fizetésig se kenyér, se szafaládé, éhenhal a gyereke, leölték itt, lemészárolták.
Többen előkapták a telefonjukat.
- Mi a száma? Ha kicsörög, meglesz a táska!
Rozoganő kétségbeesetten magába roskadt. Talán eljutottak a fülébe a szavak, mert számokat motyogott maga elé, amit szomszédja hangosan közhírré kiáltott.
Tárcsáztak sokan, vágni lehetett a csöndet.
- Nem csöng ki. Ezt már kikapcsolták - összegeztek páran. Rozoganő sírva fakadt.
- Mondja újra a számot! - rendelkezett szomszédja ellentmondást nem tűrő hangon.
Rozoganő szótagolva diktálta a számot, a sírástól levegőt is alig kapott.
- Csönd!!! - rendelkezett a szomszéd, s vagy 50 fülpár figyelte a manőverét.
Valahol halk, alig kivehető ciripelés nesze mászott elő.
Szuszogás se hallatszott. Fülek, szemek kutatták a hang helyét. Pár kar a levegőbe lendült, mint az elefántormány, és a mutatóujjak lassan fordultak a pult felé.
Egy kupac ruha halmozódott ott, Rozoganő gyűjteménye. A halom alatt a táskája, előhúzva belerondított a némaságba a diadalmas csörgés.
A mozdulatlanságot hirtelen taps törte meg.
Eddig second handban nem hallottam ilyet.
Rozoganő arcán leírhatatlan változás: apátiából eufória. Kapkodott, kaszált a levegőbe céltalanul.
- Nem lopták el! Elnézést! Bocsássanak meg! Hát megvan! Én rakhattam oda! Jaj, de szé... jaj, de kedvese... jaj, én most bonbont hozok!
Hátrahagyta a kupacát, és kirohant bonbonért a boltból.
A feszültséget némi röhögés, és azonnali agresszió követte. A két alkalmazottra zúdította mindenki maradék dühét.
- Maguk csinálták ezt! Micsoda munka így összezsúfolni mindenkit? A mi pénzünkből élnek! Följelentem a tűzoltóságnál a boltot! - ordibáltak össze-vissza. Boltos nénik rezignáltan állták a sarat, nem szóltak, nem reagáltak még egy grimaszt se. Péntek van, kettős front, jön a hó, de soká lesz még zárás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése