- Mikor tervezöl hazagyünni? - kérdezte a tesóm a telefonban. - Jó länne, ha hazagyünné pedig, mer ettű a zistenfasza muttertű má tisztára elegem van! Képzeed, fővätte a nyugdíját, és azonnynomba el is tüntette valahova. Vagy egyugta valahova, vagy nekiatta valakinek, nem taláni sähun! Má a mút hónapba is én attam neki pézt, 5 ezret, mer nyivákót, hogy nincs neki. Eevittem előtte a bótba, hogy vásárojjon az ötezerbű, ami köll, de csak eggy tejfölt vätt, mäg ägy kiló känyeret. Monta, neki sämmi más nem kő. Mägyünk a pénztárhó, hát erre ráveti magát a macskakajákra, rögtön vätt 6 doboz konzervet. Abbú a pénzbű, amit én attam neki! A guta maj mägütött, tudod, hogy nekünk is alig van.
Nízem oszt a bukszáját másnap, ott van 15 ezer benne. Aszongya, nem tuggya, hogy kerűt oda.
A faszom is kivan má a vín tökéletlennee!
Elintéztem most a póstán, hogy nekäm aggyák ide a nyugdíját, mäg a csekkjeit is, mer azokat is széthánnya. Most itt áll a nyugdíja néékű, nízäm a gázszámláját, ami kigyütt: 45 ezer! Eevittem a mutärt a bankba, kivättük a pézt, amit a fődéé kapott. Kifüzettem a csekkjeit, ami mägmaratt, nem attam oda neki, csak szólok rulla, hogy tuggyad. Gyere haza, beszéni kő, szólok annak a zistenfasza méltóságos úr bátyádnak is. Ki kő talánunk valamit, nä csak én tarcsam a hátam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése