- Beszéjj má hangosabban, fijam! Mit sutyorogsz itt össze-vissza? Mi van? Mit mondasz? Most mijé kijabász, nem vagyok én süket! A bátyádtú gyütté? Jó kibeszétetäk, mi? Azt várja mind, mikó döglök má mäg... - ül, beleroskad a székbe, két aszott karját fájósan a gyomrára szorítja. Fele se a réginek, az otthonkát kétszer körbetekerhetném rajta.
- A tesóm küldte - rakom ki elé az asztalra a paradicsomlevest és a fasírtos krumplipürét. - Ezt meg én sütöttem.
Helyet keresek a konyhában, ami nem macskás, de nem találok most egy tenyérnyi helyet sem. Csíp az ammóniaszag, de leülök mégis.
- Mi ez? - néz az ételre - vidd is el innen, úgysä äszäm mäg! Idekűdenek mindänt, mintha egy kúdis lännék!
A máját fájlalja, de lehet, hogy a gyomrát csinálta ki a rendszertelen étkezés. A macskái kövérek mind, most egy gervásat se látok. Szőrük fénylik a jó koszttól, napi 3 doboz konzervet föletet.
- Egyen csak! Legalább egy keveset! Aggódunk magáért - győzködöm.
- Értem ugyan nem köll, mägvagyok én jól! Nem vagyok én gyeräk! Nízd mäg, így aggódik a bátyád értem! Idehoz nekäm ilyen szarokat - mutatja a kredencbe dobott 2 doboz Cavintont - hogy szäggyem! De äggyet sä vättem be, ha köll nekäm valami, van näkäm orvosom(??), maj fölíratom vele! Azt sä tudom, mi ez, nincs is itt neki sämmi ellengyógyszere! Nem sokáig éläk má, nem köll ängäm eetänni láb alú! De türelmetlenäk vattok, hogy nem döglik mäg a vín hülye!
- A nyugdíját megtalálta már?
- Milyen nyudíjat? Mé kőne mägtaláni? Ja, az? - maga elé réved. - Ideatta a póstás, a kezembe fogtam, oszt hítt a Kiskati telefonon. Asse tudom, hova tättem... - maga elé néz, töprengeni próbál, de lerázza hirtelen. - De nem is érdeköl, fijam. Mägvan mindänäm, nem hijánzik az nekäm. Most az äccé fordút elő velem, mé baszogattok érte?
- De kikapcsolják a gázt, a villanyt, ha nem fizet. Csak a gázszámlája havi 45 ezer.
- Hunnan tudod? Nyomoztok má? Hát maj kifüzetäm! Azé gyütté, hogy idegäsíccs? Idegyüttök äggy évbe äccé, ugattok csak, rángattok csak, hogy mit tägyek? Legalább má arra kis időre békibe hagyhatnátok, míg éläk!
Fullákoló köhögésemre abbahagyja a monológot, rám néz.
- Fojt a macskahúgyszag, nincs elég levegő - magyarázom.
Mártír arccal fölkel, kihajt két macskát, becsukja a beáramló friss levegő elől az ajtót. Vérig sértődött, itt nincs macska, és nincs macskaszag.
- Ma is főmostam hipós vízzee kéccé - veti félvállról felém. Mamusza cuppog, ahogy a ragacsos kövön végiglép.
Két hete fotelban alszik, lábához tol egy másikat.
Nem használhatja az ágyát, beleellett a macska. Az első hármat, a másik meg négyet. Fölváltva szoptatja a két anya a 7 kicsit.
- Nem fekhetäk melléjük, hát hogy férnénk? - ellágyulva nézi őket. - Ezäk vannak csak nekäm, ezäk nem baszogatnak sämmivee.
A szobában még további vigasznyújtó macskákat láttam, nyolcat - tízet. A folyosón is elosont mellettem pár, az ajtót hangosan zörgeti az előbb kihajtott kettő. Beeresztem őket, nem oszt, nem szoroz az már. Az udvaron szétszalad néhány. Elözönlöttek a macskák újra mindent.
Tesóm
- Én sä tudok mindig ott länni, van, hogy csak kétnaponta mägyäk. Mägéhettyük azt a csúfságot, hogy főbukik a mutär, mäghal, oszt kikezdik a kibaszott macskáji. Kérdäm az állatorvost, aszongya: kiirtani mind! Olyan betegségät kaphat a mutär, szärintem má kapott is, hogy abba halhat bele! A körzeti orvos is aszongya, mägszabadúni tüllük. De hogy? Aszongya az állatorvos, hogy ű läóccsa üket. De hogy fogdosom össze? Tüllem szétszalad mind. Oszt ott fog sivaakonni a vínasszony, hogy gyilkos! Monták, keverjek fagyállót felesbe tejjee, azt megisszák, oszt annyi nekik. De hova rakjam lä a tejet? Oszt ha a mutär beleiszik a tejbe? Má äggy tányérbú äszik azokka a kibaszott dögökke! Arra gondótam, hogy szólok a Fehérkörösztnek, hogy itt szenvednek a macskák, fogdossák össze, oszt vigyék el űket. De ha aszongyák, hogy nem tunnak gyünni? Mi van, ha mägvágom valamelyiket, vagy kiirtom a felit, oszt két hét múva mégis eegyünnek? Mosmá azt se csináhatom mäg, hogy fejbebaszom valamelyiket a baltávaa, mer ha rosszú találom ee, kitámolyog az uccára, oszt rögtön főjelentik állatkínzásé az embärt!
Má xanaxot szädäk a kibaszott mutär mijatt. Mägbeszétem a póstássa, hogy idehozza a mutär nyugdíját, mäg a csekkjeit is, mer azokat nem tudom mägszäräzni tülle. Eegyugja elüllem, ha mäg mägtalálom, sivaakodik, hogy ű maj kifüzeti. Amikó kerestem a pézt, amit nem tud, hova rakott, talátam telefonszámlát, 2 hónap, nincs kifüzetve. Az elektromosoktú levél, hogy eemaradésa van, kikapcsóják. Oszt maj szaladgáhatok, hogy lägyän mägin áram, visszakapcsóni is péz.
Mägníztem, van kajakihordó cég, heti 3 és fél ezerbű házhoz viszik. De mi van, ha nem äszi mäg. Vagy a kibbaszott macskájivaa äteti fő. De nem is fogja a mutär beereszteni űket. Beereszt amúgy mindänkit, csak minket nem. A mútkó főhílom, aszongya, most lätäszi a telefont, mer itt vannak nála az elektromosoktú, hoztak neki pézt, mer túlfüzetése vót. Mondom neki, aggya csak ide a telefonba, aki ott van. Mondom az ürgének, ott vagyok rögtön, nincs a mutärné péz. Oszt rögtön biciklire, tekeräk át, mint a hülye, de addigra má persze eeszeleetek. Így szokták kifigyeeni, hova rakják a vínasszonyok a pézt, vagy hamis húszezressee gyünnek, hogy csak ilyen van náluk, 1200-at hoztak, aggyon vissza a vín hülye belülle. Oszt a mutär azt sä tuggya, kik vótak, merre mäntek, mivee gyüttek. A pézt sä ismeri má. Vittem neki mútkó tejet mäg känyeret, kérdi, mennyi, mondom, 270. Erre idead 3 darab ezrest. Mondom neki: 270 vót, csak háromszázbú köll viszaannom. Níz rám, mind a hülyére, hogy hát ű pont annyit adott. A bótos aszongya, hogy mútkó a nyugdíjkó vätt a mutär 290-é macskatápot, oszt amikó füzetni köllött, odaadott neki 3 db tízezrest.
Nem tudok mit kitaláni.
Má most kőne szóóni a szociális otthonba, hogy vägyék előjedzzésbe ütet. Ott osztán nem sivaakodhat, hogy mägäszi-ä a gyóccert. Ha makacskodik, läkötözik, oszt beaggyák neki. Ott nem táncóónak úgy, ahogy fütyűni van kedve. Kikönyörögtem a doktornőtű Cavintont neki, montam, mutär, ebbű napi 3-szor äggyet. Gondolod, bevätte? A zistennek sä tuttam rávänni ütet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése