Geller

- Szerintem kicsi vagyok, sovány és csúnya. Szerinted? - nézett bizonytalanul Ká. - Mondj már valamit! Szerinted?
- Jó vagy így, ahogy vagy - nyugtattam, és feltörtem a sütibe való két tojást. - A feleséged sütős asszony volt?
- Á, az nem. Sütni se szeretett, meg főzni se.
Végignéztem rajta: nyilván hazudik. Azt mondta, ő nem tud főzni. Akkor csak éhen halt volna az asszony mellett.
- Én akkor voltam szép, amikor 15 kilóval több voltam! - kesergett a múlton. Megpróbáltam ráképzelni a 15 kilót az arányos testre, de sehogy se jött ki szépre.
- Tényleg tetszek neked? - ostromolt rendületlen. - Bejövök neked? Akarod, hogy minden nap átjöjjek hozzád? Milyennek képzeled a kapcsolatot? Szeretnéd, hogy itt aludjak?
Korainak láttam közölni, hogy csak basztunk, és kész, inkább a hűtést választottam:
- Magbánnád tízszer is. Horkolok.
Kicsit meghátrált ettől, de nem adta fel.
- Szeretnéd, ha mindig együtt lennénk? Örülnél, ha itt laknék veled?
Na, ez már sok 2 órával az első megpillantás után.
- Nem.
Meglepődött. Tán más választ várt?
- Mindenki lakjon valahol. Én itt, te meg nálad. Aztán, ha hiányzunk egymásnak, találkozunk. Most én csak pasit kerestem, nem lakótársat.
- Jaj, nem bízol bennem... - játszmázgatott. - Pedig azt mondtad, tetszem. Akkor az nem igaz?
Nem válaszoltam, így nézegette, amint a süteménybe a ribizlit válogatom.
- Te olyan házias vagy - hízelgett - meg megkínáltál mindenfélével. A többi pesti nem ilyen. Elmegyek valamelyikhez, de csak dugni akar egész álló nap, egy kávét se tesz elém. Te más vagy. Szerinted megdugjam most délután azt a 26 évest? Vagy haragszol érte?
Beletöltöttem a tésztát a tepsibe, csak úgy foghegyről szúrtam oda:
- Majd kitalálod.
- Átjöjjek azért este? Átjöhetek? Te nagyon más vagy, mint a többi. Mi is a neved?