Mérges voltam a geci kis patkányra, hogy kibolondított a mozi elé. Leveleztünk már vagy 3 napja, ő akart találkozni. Erre sehol, beszart az órája, vagy mi?
Rácsörögtem. Hallatszott, gőze sincs, ki vagyok.
- Merre vagy most? - tudakoltam.
- Már a villamoson vagyok - hazudta, de hallottam, hogy a háttérben szól nála a tévé.
Hazamentem, kikapcsoltam a sütőt, tán kész lett a krumpli, míg hülyét csináltak belőlem.
Visszaültem netezni, hátha hív a hülyegyerek. Túl sok időt nem adok neki, mert fél 11-re megbeszéltem egy randevút, bár az se biztosabb, mint ez volt most.
Néhány perc múlva írt egy 25 éves fószer, aludjak nála reggelig. Az se tudja, ki vagyok, a horkolást pláne, láttam, vele egykorút keres. Válaszoltam, aludjon mással, vagy egyedül, rég voltam én már 25. Még az se térítette el, hogy pozitív vagyok, vagy tán épp ez volt neki érdekes?
Addig erősködött, hogy beadtam a derekam. Lelép úgyis, ha meglát, legfeljebb sétálok az estében kicsit.
- Nem is látszol annyinak, mint amit írtál - bámult rám.
Pedig letagadtam 5 évet neki.
- És mit jelent az, hogy pozitív vagy? - kérdezte csöppet se halkan a villamosmegállóban.
- Hát azt, hogy HIV fertőzött vagyok.
- És hogy jött neked ez a hiv? Elkaptad valakitől? Ez azt jelenti, hogy te könnyebben leszel aidses?
- Na, ja - hagytam rá. - Szívesen beszélek róla, de nem itt - mutattam a várakozó utasokra. - Ha kíváncsi vagy, gyere fel hozzám, ott dumálhatunk.
Mire felmásztunk az emeletre, már máshol járt az esze.
- Én még sose láttam akkorát, mint a képeden van. Megmutatod?
Ha ez kell neki, hát nézze. Lerúgtam a gatyát. Bámulta, mint aki kígyót lát. Ledobálta a cuccait ő is.
- Feküdjünk az ágyra! - mutatott. - De kapcsold le a villanyt előbb!
A seggem fogta, el ne tévesszen a sötétben. Rám feküdt, nyögött egy nagyot, és azonnal elélvezett.
Legalább egy percig meg se moccant. Aztán letörölgette magát, és ripsz-ropsz felöltözött.
- Te is elélveztél? - tudakolta. Csak a fejem ingatásával jeleztem a nemet.
- De legalább élvezted te is? - érdeklődött.
- Hát persze! - azt már nem tettem hozzá, hogy most láttam először, milyen egy korai magömlés. Szórakoztató nagyon, az tény.
2010. április 17., szombat
Trauma
Kollégáim nagy pakkokkal várták a buszt. Elmennek az isten háta mögé, testvériskola-látogatóba, de engem nem lelkesített a gondolat.
Alig maradt pár gyerek délutánra. Összetereltem mind: ha már lógok másnap, legalább ennyi terhet leszedek a többiről.
Kolléganőm benézett a terembe, mintha dekázná, hányan vagyunk, és ránk csukta az ajtót.
Danika megveszett, le - fölugrált, piszkálta a többit, majd belémcsimpaszkodott:
- Kiengedsz vizet inni? - kérdezte, és már lódult is kifelé.
Hallottam, hogy kolléganőm felordít odakint:
- Azonnal eltakarodsz innen!
Danika visszajött, láttam, magán kívül van teljesen.
- Veled kiabáltak?
Csak bólogatott, szótlanul, ijedten.
- Miért kiabált veled Klári néni?
- Azt nem mondhatom el! - vágta ki eltökélten, de ereje csak eddig tartott.
- Képzelje - suttogta elrettenve - kimentem vizet inni, és ott volt a Klári néni. És képzelje, ott volt a kezében a foga! De az összes ám! Biztos kiesett! Biztos nagyon fájhatott neki! Szegény Klári néni! Én úgy sajnálom!
Na, ezek már pálinkázhattak... - következtettem - de hogy juthatott eszébe pont a folyosós vízcsapnál mosni a protézisét?
Alig maradt pár gyerek délutánra. Összetereltem mind: ha már lógok másnap, legalább ennyi terhet leszedek a többiről.
Kolléganőm benézett a terembe, mintha dekázná, hányan vagyunk, és ránk csukta az ajtót.
Danika megveszett, le - fölugrált, piszkálta a többit, majd belémcsimpaszkodott:
- Kiengedsz vizet inni? - kérdezte, és már lódult is kifelé.
Hallottam, hogy kolléganőm felordít odakint:
- Azonnal eltakarodsz innen!
Danika visszajött, láttam, magán kívül van teljesen.
- Veled kiabáltak?
Csak bólogatott, szótlanul, ijedten.
- Miért kiabált veled Klári néni?
- Azt nem mondhatom el! - vágta ki eltökélten, de ereje csak eddig tartott.
- Képzelje - suttogta elrettenve - kimentem vizet inni, és ott volt a Klári néni. És képzelje, ott volt a kezében a foga! De az összes ám! Biztos kiesett! Biztos nagyon fájhatott neki! Szegény Klári néni! Én úgy sajnálom!
Na, ezek már pálinkázhattak... - következtettem - de hogy juthatott eszébe pont a folyosós vízcsapnál mosni a protézisét?
Szünet után
Sajnos, teljes létszámban vártak a gyerekek, egynek se akaródzott ágynak esni. Elvadultak a néhány nap alatt, az utcára csapták az összest.
Dzsasztinnak erőteljes szaga lett, még az én orromnak is sok volt. Talán húsvétra rittyenthette ki magát utoljára, a többi gyerek is szaglótávolságon kívül telepedett le tőle.
Csatara le nem szakadt Máriuszról, mászott rá, bújt belé, összekeverték az agyát a hormonok.
- Képzelje, ez egy olyan egy... egy olyan egy kurva - vádaskodott Zsueletta - lementem hozzá játszani nem is egyszer, sokszor, de csak a Máriuszon lógott, ment rá, mint a pióca!
Máriusz szégyenlősen nevetgélt. Tetszett neki, hogy sztár lett, de agyára ment a tétlenség. Csatara sehova se eresztette, fogta az ingét, a nadrágszárát, ráült. Napok óta nem játszhatott, semmi foci, bunyó is alig, kézen se állhatott, csak a kiscsaj rajta, mint púp a hátán. Lerázta valahogy, odajött hozzám, de a hátán a pulóvert fogta akkor is Csatara.
- Képzelje, nekem itt úgy fáj - mutatta combja belső felét. - Meg itt is! - bökött a másik lábára.
Jesszus, gondoltam, ez az izom attól sajog, ha állva dug valaki. Kipróbálták volna?
Máriuszból nem nézném ki, de Csatarát elöntötte 3 hete az ivarzás. Amilyen erőszakos...
Amikor fogtam a labdát, hogy megyünk az udvarra, odaszólt:
- Mink nem megyünk ki! Menjenek csak, mi itt bent játszunk! - és Máriuszra ült megint.
... meg a nagy frászt! - gondoltam, és hazaküldtem Máriuszt a testvérével. Csatara nagyon unta magát, kötözködött egy kicsit, de nem szórakoztatta most. Bent - később, leckeírás közben - végig maszturbált.
- Maga azt se tudja, mi az a dzsenga??? Hát, maga semmit se tud. De magának elmagyarázom! - okított Zsueletta. - A dzsenga az olyan, hogy kell hozzá egy ilyen papír - négyszöget rajzolt a levegőbe - abba kell egy kis fű, tudja, ami az árokparton nől. Azt így összevágják - ollózott az ujjaival - és morzsolnak bele cigidohányt. Na. Azt föltekerik, és szíjják. Ilyen a dzsenga.
- Én azt jointnak tudtam - villogtattam tudásom.
- Úgy is híjják, de a dzsoint az kicsi, a dzsenga meg nagy. Körbeadják, és szílni kell belőle. És aki szíjja, az így csinál - kiakasztotta a szemét, és kóválygott kicsit.
- Nekem a testvérem is csinált már ilyet - nevetgélt Coffi. - De az anyu úgy, de úgy kiabált!
Zsuelettának nem tetszett, hogy átvette a szót Coffi. Félretolta.
- Tudja, ez titok még, de lehet, hogy elköltözünk. Van egy ember, sok lova van, és az az ember, aki dolgozott neki, eltörte most a kezét. Az a soklovas ember most szólt apámnak, hogy köllene neki, hogy menjen oda dolgozni. És akkó mink is mennénk.
Hallgatott egy darabig.
Láttam rajta, sóvárog a vidéki idill után.
- Van ott ház is, ott laknánk. Meg nagy udvar, de nagyon nagy ám! Tartanánk disznót, nekem anyu megengedte, hogy akkó lenne kutyám. 3 szobás a ház, oszt dzskudzija is van! Ott fürdenénk minden nap! ööööööööö... olyan jó lenne!
- Hát, az szép lenne - dícsértem - most csak egy szobában laktok mind. Ott biztos jobban elférnétek.
Bólogatott. Ábrándozott, de megunta, és témát váltott:
- Maga volt szavazni? Kire szavazott?
- Az titok, nem szoktam megmondani.
- Á, én úgyse mondanám el senkinek. Én is voltam szavazni! - dicsekedett. - Az apámmal bementem a fülkébe, velem húzatta az ikszet. De olyan bolondok! Apám is, meg anyám is a fideszt szavazta, pedig ott a fideszben van egy ember, az most börtönben ül, és az, ha kigyün, akkó apámák megnézhetik maguk. Az az ember egyszer már elvette a lakásuk is! Anyám mondta utána, hogy nem is azt köllöt volna, mert ha a fidesz győz, akkó kieresztik a börtönbű, és ránkgyün megint!
- Voltam a repülőtéren! - ordította Csatara. - Láttam repülőt, de sokat, kimentünk, mert jött a néném, ő az anyámnak a kisebb testvére. Az olyan szép nő! - áradozott. Kint dolgozik külföldön, ott annyi pénzt keres!
- Akkor csak látogatóba jött biztos. Vagy hazaköltözött?
- Nem, nem látogatóba jött, hanem itt lakik most - láttam, elbizonytalanodott. - De ha megint menni kell, akkor megy megint.
Zsueletta elhúzta a száját gúnyosan.
- Na, én azzal a nénéddel nem dicsekednék! Nem szólok inkább semmit...! - és megtoldotta egy becsmérlő grimasszal a mondandóját.
Valamit tudhatott, mert Csatara elhallgatott.
- Figyeljen! - integetett a kezével Zsueletta, jelezve, hogy súgni akar valamit. Engedelmesen odatartottam a fülem, és elhatároztam, hogy az akció után lekenem a fejem tetűirtóval.
- Azé nem szólok semmit - susogta a fülembe - mert az a nénje kurva! Ha üzen neki egy ember, akkó megy vele, és használják. Tudja, hogy hogy... na! Akármelyik ember üzen neki, azzal megy. Az olyan undorító! Én biztos nem mennék eggyel se! - ordította felbőszülve, alig tudtam elkapni a fülem.
- Hihihi, kurva a nénéd? - vihogott Dzsasztin. - Kinn áll a Gubacsin? Megkúrom akkor, hihihi!
- Mivel? Nincs is faszod! -ordította Zsueletta. - Csak a nagy hájad, meg a szád! De nagy ember lettél! - és visítva kirohant a lányvécébe, mert oda nem tehette be a lábát Dzsasztin.
Dzsasztinnak erőteljes szaga lett, még az én orromnak is sok volt. Talán húsvétra rittyenthette ki magát utoljára, a többi gyerek is szaglótávolságon kívül telepedett le tőle.
Csatara le nem szakadt Máriuszról, mászott rá, bújt belé, összekeverték az agyát a hormonok.
- Képzelje, ez egy olyan egy... egy olyan egy kurva - vádaskodott Zsueletta - lementem hozzá játszani nem is egyszer, sokszor, de csak a Máriuszon lógott, ment rá, mint a pióca!
Máriusz szégyenlősen nevetgélt. Tetszett neki, hogy sztár lett, de agyára ment a tétlenség. Csatara sehova se eresztette, fogta az ingét, a nadrágszárát, ráült. Napok óta nem játszhatott, semmi foci, bunyó is alig, kézen se állhatott, csak a kiscsaj rajta, mint púp a hátán. Lerázta valahogy, odajött hozzám, de a hátán a pulóvert fogta akkor is Csatara.
- Képzelje, nekem itt úgy fáj - mutatta combja belső felét. - Meg itt is! - bökött a másik lábára.
Jesszus, gondoltam, ez az izom attól sajog, ha állva dug valaki. Kipróbálták volna?
Máriuszból nem nézném ki, de Csatarát elöntötte 3 hete az ivarzás. Amilyen erőszakos...
Amikor fogtam a labdát, hogy megyünk az udvarra, odaszólt:
- Mink nem megyünk ki! Menjenek csak, mi itt bent játszunk! - és Máriuszra ült megint.
... meg a nagy frászt! - gondoltam, és hazaküldtem Máriuszt a testvérével. Csatara nagyon unta magát, kötözködött egy kicsit, de nem szórakoztatta most. Bent - később, leckeírás közben - végig maszturbált.
- Maga azt se tudja, mi az a dzsenga??? Hát, maga semmit se tud. De magának elmagyarázom! - okított Zsueletta. - A dzsenga az olyan, hogy kell hozzá egy ilyen papír - négyszöget rajzolt a levegőbe - abba kell egy kis fű, tudja, ami az árokparton nől. Azt így összevágják - ollózott az ujjaival - és morzsolnak bele cigidohányt. Na. Azt föltekerik, és szíjják. Ilyen a dzsenga.
- Én azt jointnak tudtam - villogtattam tudásom.
- Úgy is híjják, de a dzsoint az kicsi, a dzsenga meg nagy. Körbeadják, és szílni kell belőle. És aki szíjja, az így csinál - kiakasztotta a szemét, és kóválygott kicsit.
- Nekem a testvérem is csinált már ilyet - nevetgélt Coffi. - De az anyu úgy, de úgy kiabált!
Zsuelettának nem tetszett, hogy átvette a szót Coffi. Félretolta.
- Tudja, ez titok még, de lehet, hogy elköltözünk. Van egy ember, sok lova van, és az az ember, aki dolgozott neki, eltörte most a kezét. Az a soklovas ember most szólt apámnak, hogy köllene neki, hogy menjen oda dolgozni. És akkó mink is mennénk.
Hallgatott egy darabig.
Láttam rajta, sóvárog a vidéki idill után.
- Van ott ház is, ott laknánk. Meg nagy udvar, de nagyon nagy ám! Tartanánk disznót, nekem anyu megengedte, hogy akkó lenne kutyám. 3 szobás a ház, oszt dzskudzija is van! Ott fürdenénk minden nap! ööööööööö... olyan jó lenne!
- Hát, az szép lenne - dícsértem - most csak egy szobában laktok mind. Ott biztos jobban elférnétek.
Bólogatott. Ábrándozott, de megunta, és témát váltott:
- Maga volt szavazni? Kire szavazott?
- Az titok, nem szoktam megmondani.
- Á, én úgyse mondanám el senkinek. Én is voltam szavazni! - dicsekedett. - Az apámmal bementem a fülkébe, velem húzatta az ikszet. De olyan bolondok! Apám is, meg anyám is a fideszt szavazta, pedig ott a fideszben van egy ember, az most börtönben ül, és az, ha kigyün, akkó apámák megnézhetik maguk. Az az ember egyszer már elvette a lakásuk is! Anyám mondta utána, hogy nem is azt köllöt volna, mert ha a fidesz győz, akkó kieresztik a börtönbű, és ránkgyün megint!
- Voltam a repülőtéren! - ordította Csatara. - Láttam repülőt, de sokat, kimentünk, mert jött a néném, ő az anyámnak a kisebb testvére. Az olyan szép nő! - áradozott. Kint dolgozik külföldön, ott annyi pénzt keres!
- Akkor csak látogatóba jött biztos. Vagy hazaköltözött?
- Nem, nem látogatóba jött, hanem itt lakik most - láttam, elbizonytalanodott. - De ha megint menni kell, akkor megy megint.
Zsueletta elhúzta a száját gúnyosan.
- Na, én azzal a nénéddel nem dicsekednék! Nem szólok inkább semmit...! - és megtoldotta egy becsmérlő grimasszal a mondandóját.
Valamit tudhatott, mert Csatara elhallgatott.
- Figyeljen! - integetett a kezével Zsueletta, jelezve, hogy súgni akar valamit. Engedelmesen odatartottam a fülem, és elhatároztam, hogy az akció után lekenem a fejem tetűirtóval.
- Azé nem szólok semmit - susogta a fülembe - mert az a nénje kurva! Ha üzen neki egy ember, akkó megy vele, és használják. Tudja, hogy hogy... na! Akármelyik ember üzen neki, azzal megy. Az olyan undorító! Én biztos nem mennék eggyel se! - ordította felbőszülve, alig tudtam elkapni a fülem.
- Hihihi, kurva a nénéd? - vihogott Dzsasztin. - Kinn áll a Gubacsin? Megkúrom akkor, hihihi!
- Mivel? Nincs is faszod! -ordította Zsueletta. - Csak a nagy hájad, meg a szád! De nagy ember lettél! - és visítva kirohant a lányvécébe, mert oda nem tehette be a lábát Dzsasztin.
2010. április 14., szerda
Így állok most
Nahátugye aszongyahogy CD4 574 db, osztán 32 és fél százalék.
Jó sokáig írom, hogy tovább tartson.
Ennyit tudok magamról most.
Össze-vissza ugrálok számszakilag, jól van ez így.
Majd a jövő héten mond rá a doki valami okosat, amivel elleszek 3 hónapig.
Kipróbáltam már, hogy mi van, ha sokat szexelek, mi van, ha keveset, de egyik se hozott semmiféle iránymutató változást.
Érdekesség, hogy tele volt a rendelő nőkkel. Ha valaki bekukkantott volna aznap, azt hihette volna, hogy nálunk a tipikus HIV fertőzött 40 körüli nő.
Betévedt egy bőrgatyás fazon is - legalább volt kivel szemezni, hogy teljen az idő.
Jó sokáig írom, hogy tovább tartson.
Ennyit tudok magamról most.
Össze-vissza ugrálok számszakilag, jól van ez így.
Majd a jövő héten mond rá a doki valami okosat, amivel elleszek 3 hónapig.
Kipróbáltam már, hogy mi van, ha sokat szexelek, mi van, ha keveset, de egyik se hozott semmiféle iránymutató változást.
Érdekesség, hogy tele volt a rendelő nőkkel. Ha valaki bekukkantott volna aznap, azt hihette volna, hogy nálunk a tipikus HIV fertőzött 40 körüli nő.
Betévedt egy bőrgatyás fazon is - legalább volt kivel szemezni, hogy teljen az idő.
2010. április 5., hétfő
2010. április 1., csütörtök
Újra szól a
Bé elfelejtette, hogy kockázatos hozzám 11 előtt beállítania. Közöltem is vele: van még jócskán idő, mehetünk szűrni.
- Á, azt majd holnap - söpörte el a tervet. - Most inkább kimosom magam.
- Jó volna gumi nélkül - sóhajtozott - csak óvatosan, mert elszoktam már marhára tőle!
- Én is. Versenyezhetünk akár.
Nem is bírta sokáig. Hagytam, hogy átérjen alternatív megoldásra. Meglepődtem magam is: újra 30 centire lőttem! Pedig már azt hittem, végleg beszart a távbalövő képesség.
- Akkor holnap eljössz velem a tesztre? - kérdezte már megint.
- Persze, persze - hagytam rá, de habozás nélkül igent mondtam eM-nek, amikor megkérdezte, jöhet-e másnap 9-re.
A tököm is tele A-val. Már két hete levelez, hogy jön, alhat-e nálam, két nap alatt váltottunk vagy 30 SMS-t (30Ft/db), aztán az utolsó pillanatban variálni kezd. Hogy inkább holnap, otthon leszek-e, bejárom-e vele ungot-baranyát. Hát egy nagy faszt, nekem ne borogasson programot, a naptárba is beírtam előre, hogy ma nem nézek Kék fényt. Szétdurrant az agyam, de csak egy kurta NEM-mel válaszoltam. Hatott, mert jelzett, akkor este, menjek ki a vonata elé.
Sütöttem - főztem, de nem volt éhes. Meghallgattam, hogy megint nem történt vele semmi 3 hónap alatt, a szemem alig tudtam kitámasztani. Mondtam: aludjunk inkább, reggel úgyis siet.
Talán máson is járhatott az esze, mert hosszasan időzött a tus alatt. Fölébredtem még, amikor mellém bújt, de nem kezdtem ki vele. Lefárasztott reggel Bé, álmos is voltam, meg ne higgye, hogy a kvártélyért kamatyolás jár.
Reggel arra ébredtem, hogy az ölembe fészkelte magát. Szegény gyerek, mennyit nélkülözött 3 hónapig... semmi szex azóta, hogy nálam járt. Van, amikor szociális alapon engedékennyé válik az ember.
Amikor elment, lázasan készülődni kezdtem. eM a kedvenc szeretőm, megvadulok tőle, nem tudnék neki nemet mondani semmire. Zavart, hogy mi lesz, ha tényleg eljön Bé, de elhessegettem, mert ritka madár erre eM, dolgozik, kapcsolata van, hol ő nem ér rá, hol én. Frászt kaptam, mert 8-kor hívott A, hogy végzett már, elkísérem-e ide-oda, nem ismerős Pesten - de elmagyaráztam gyorsan, hogy mivel - hogyan - merre, mert várok valakit most. Azt nem mondtam, hogy mire és kit, hülye kurva, mondtam magamnak, önzök, kiment már a vér az agyamból, geci vagyok most.
eM korábban is jött, mint ígérte. Eszméletlen jó pasas, bizsereg a bőröm, ha látom. Pláne, ha megérint, ahogy átölel, a franc se érti, mit eszik rajtam. Vele mindig olyan, mintha életem utolsó alkalma lenne: nem spórolok semmit, beleadok apait-anyait, ha belehalnék, se bánnám.
Bé persze nem jött. Felhívott délben.
- Tényleg mára beszéltük meg? - csodálkozott. - Hát tisztára kiment a fejemből, de tényleg.
Kolléganőm savanyú képpel fogadott. Azt játszmázta: meg van rám sértődve, mert bugyuta a díszlet, amit húsvétra produkáltunk. Ráadásul Csatara kiborította a tojásdíszes vázát, míg felmásztam órát igazítani nyári időszámításra. Leordította a fejét, elültette a hátsó padba, intőt adott és kiviharzott.
- Hülye fapina - néztem utána, és azon gondolkodtam: rendeletbe kéne adni, hogy minden kollégám műszak előtt kefélje szét a magát.
- Á, azt majd holnap - söpörte el a tervet. - Most inkább kimosom magam.
- Jó volna gumi nélkül - sóhajtozott - csak óvatosan, mert elszoktam már marhára tőle!
- Én is. Versenyezhetünk akár.
Nem is bírta sokáig. Hagytam, hogy átérjen alternatív megoldásra. Meglepődtem magam is: újra 30 centire lőttem! Pedig már azt hittem, végleg beszart a távbalövő képesség.
- Akkor holnap eljössz velem a tesztre? - kérdezte már megint.
- Persze, persze - hagytam rá, de habozás nélkül igent mondtam eM-nek, amikor megkérdezte, jöhet-e másnap 9-re.
A tököm is tele A-val. Már két hete levelez, hogy jön, alhat-e nálam, két nap alatt váltottunk vagy 30 SMS-t (30Ft/db), aztán az utolsó pillanatban variálni kezd. Hogy inkább holnap, otthon leszek-e, bejárom-e vele ungot-baranyát. Hát egy nagy faszt, nekem ne borogasson programot, a naptárba is beírtam előre, hogy ma nem nézek Kék fényt. Szétdurrant az agyam, de csak egy kurta NEM-mel válaszoltam. Hatott, mert jelzett, akkor este, menjek ki a vonata elé.
Sütöttem - főztem, de nem volt éhes. Meghallgattam, hogy megint nem történt vele semmi 3 hónap alatt, a szemem alig tudtam kitámasztani. Mondtam: aludjunk inkább, reggel úgyis siet.
Talán máson is járhatott az esze, mert hosszasan időzött a tus alatt. Fölébredtem még, amikor mellém bújt, de nem kezdtem ki vele. Lefárasztott reggel Bé, álmos is voltam, meg ne higgye, hogy a kvártélyért kamatyolás jár.
Reggel arra ébredtem, hogy az ölembe fészkelte magát. Szegény gyerek, mennyit nélkülözött 3 hónapig... semmi szex azóta, hogy nálam járt. Van, amikor szociális alapon engedékennyé válik az ember.
Amikor elment, lázasan készülődni kezdtem. eM a kedvenc szeretőm, megvadulok tőle, nem tudnék neki nemet mondani semmire. Zavart, hogy mi lesz, ha tényleg eljön Bé, de elhessegettem, mert ritka madár erre eM, dolgozik, kapcsolata van, hol ő nem ér rá, hol én. Frászt kaptam, mert 8-kor hívott A, hogy végzett már, elkísérem-e ide-oda, nem ismerős Pesten - de elmagyaráztam gyorsan, hogy mivel - hogyan - merre, mert várok valakit most. Azt nem mondtam, hogy mire és kit, hülye kurva, mondtam magamnak, önzök, kiment már a vér az agyamból, geci vagyok most.
eM korábban is jött, mint ígérte. Eszméletlen jó pasas, bizsereg a bőröm, ha látom. Pláne, ha megérint, ahogy átölel, a franc se érti, mit eszik rajtam. Vele mindig olyan, mintha életem utolsó alkalma lenne: nem spórolok semmit, beleadok apait-anyait, ha belehalnék, se bánnám.
Bé persze nem jött. Felhívott délben.
- Tényleg mára beszéltük meg? - csodálkozott. - Hát tisztára kiment a fejemből, de tényleg.
Kolléganőm savanyú képpel fogadott. Azt játszmázta: meg van rám sértődve, mert bugyuta a díszlet, amit húsvétra produkáltunk. Ráadásul Csatara kiborította a tojásdíszes vázát, míg felmásztam órát igazítani nyári időszámításra. Leordította a fejét, elültette a hátsó padba, intőt adott és kiviharzott.
- Hülye fapina - néztem utána, és azon gondolkodtam: rendeletbe kéne adni, hogy minden kollégám műszak előtt kefélje szét a magát.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)