Újra szól a

Bé elfelejtette, hogy kockázatos hozzám 11 előtt beállítania. Közöltem is vele: van még jócskán idő, mehetünk szűrni.
- Á, azt majd holnap - söpörte el a tervet. - Most inkább kimosom magam.
- Jó volna gumi nélkül - sóhajtozott - csak óvatosan, mert elszoktam már marhára tőle!
- Én is. Versenyezhetünk akár.
Nem is bírta sokáig. Hagytam, hogy átérjen alternatív megoldásra. Meglepődtem magam is: újra 30 centire lőttem! Pedig már azt hittem, végleg beszart a távbalövő képesség.
- Akkor holnap eljössz velem a tesztre? - kérdezte már megint.
- Persze, persze - hagytam rá, de habozás nélkül igent mondtam eM-nek, amikor megkérdezte, jöhet-e másnap 9-re.

A tököm is tele A-val. Már két hete levelez, hogy jön, alhat-e nálam, két nap alatt váltottunk vagy 30 SMS-t (30Ft/db), aztán az utolsó pillanatban variálni kezd. Hogy inkább holnap, otthon leszek-e, bejárom-e vele ungot-baranyát. Hát egy nagy faszt, nekem ne borogasson programot, a naptárba is beírtam előre, hogy ma nem nézek Kék fényt. Szétdurrant az agyam, de csak egy kurta NEM-mel válaszoltam. Hatott, mert jelzett, akkor este, menjek ki a vonata elé.
Sütöttem - főztem, de nem volt éhes. Meghallgattam, hogy megint nem történt vele semmi 3 hónap alatt, a szemem alig tudtam kitámasztani. Mondtam: aludjunk inkább, reggel úgyis siet.
Talán máson is járhatott az esze, mert hosszasan időzött a tus alatt. Fölébredtem még, amikor mellém bújt, de nem kezdtem ki vele. Lefárasztott reggel Bé, álmos is voltam, meg ne higgye, hogy a kvártélyért kamatyolás jár.
Reggel arra ébredtem, hogy az ölembe fészkelte magát. Szegény gyerek, mennyit nélkülözött 3 hónapig... semmi szex azóta, hogy nálam járt. Van, amikor szociális alapon engedékennyé válik az ember.

Amikor elment, lázasan készülődni kezdtem. eM a kedvenc szeretőm, megvadulok tőle, nem tudnék neki nemet mondani semmire. Zavart, hogy mi lesz, ha tényleg eljön Bé, de elhessegettem, mert ritka madár erre eM, dolgozik, kapcsolata van, hol ő nem ér rá, hol én. Frászt kaptam, mert 8-kor hívott A, hogy végzett már, elkísérem-e ide-oda, nem ismerős Pesten - de elmagyaráztam gyorsan, hogy mivel - hogyan - merre, mert várok valakit most. Azt nem mondtam, hogy mire és kit, hülye kurva, mondtam magamnak, önzök, kiment már a vér az agyamból, geci vagyok most.
eM korábban is jött, mint ígérte. Eszméletlen jó pasas, bizsereg a bőröm, ha látom. Pláne, ha megérint, ahogy átölel, a franc se érti, mit eszik rajtam. Vele mindig olyan, mintha életem utolsó alkalma lenne: nem spórolok semmit, beleadok apait-anyait, ha belehalnék, se bánnám.
Bé persze nem jött. Felhívott délben.
- Tényleg mára beszéltük meg? - csodálkozott. - Hát tisztára kiment a fejemből, de tényleg.

Kolléganőm savanyú képpel fogadott. Azt játszmázta: meg van rám sértődve, mert bugyuta a díszlet, amit húsvétra produkáltunk. Ráadásul Csatara kiborította a tojásdíszes vázát, míg felmásztam órát igazítani nyári időszámításra. Leordította a fejét, elültette a hátsó padba, intőt adott és kiviharzott.
- Hülye fapina - néztem utána, és azon gondolkodtam: rendeletbe kéne adni, hogy minden kollégám műszak előtt kefélje szét a magát.