Ezeket még tegnap kiszedtem
most az éjjel főzött
fekete ribizli dunsztolódik ott.
Málna,
piros ribizli,
kandírozott eper, cseresznye, barack.
Alvás meg alig, háromszor húzott ki a lábgörcs az ágyból.
Lejárt a szavatosságom, a francba
2014. július 3., csütörtök
Hát nem?
Hát nem gyönyörű?
Ezeket még tegnap kiszedtem
a dunsztból,
most az éjjel főzött
fekete ribizli dunsztolódik ott.
Málna,
piros ribizli,
kandírozott eper, cseresznye, barack.
Alvás meg alig, háromszor húzott ki a lábgörcs az ágyból.
Lejárt a szavatosságom, a francba
Ezeket még tegnap kiszedtem
most az éjjel főzött
fekete ribizli dunsztolódik ott.
Málna,
piros ribizli,
kandírozott eper, cseresznye, barack.
Alvás meg alig, háromszor húzott ki a lábgörcs az ágyból.
Lejárt a szavatosságom, a francba
2014. július 2., szerda
Objektíven
Csak 1 kilót fogytam a stresszelés óta.
Híznom kell, határoztam el, hogy legyen miből fogyni.
65 kg vagyok most, ha lemegy 30, felborulok. Ma nem ehettem a labor miatt, holnap meg déltől koplalnom kell, nehogy a doki pénteken szarba nyúljon. Kimosni nem tudom magam, próbáltam, de nem megy be a víz most, vagy ha nagy nehezen bemegy, kijönni nem tud.
Megfigyeltem ma a többszöri kísérletezgetés során, hogy hogyan fáj, mert hétfőn csak annyit tudtam kinyögni a doki kérdésére, hogy nagyon.
De így cizelláltan már meghatározható: mintha marhára szorulásom lenne, s hiábavaló görcsös hullámok után se történik semmi. Vagy alig valami. Igaz, nem sokat ettem tegnap-tegnapelőtt, de mínuszos a leltár még. Az élénkpiros vér változatlan, de egyre szurkosabb színű a kijövő. Semmi pánik hozzá, mindössze tárgyilagos megfigyelés, megnyugtatóbb a dolgokat felülről nézni.
A jövőn nem gondolkodom, nem most van itt az ideje. Épp elég péntekig előre látnom.
Azon túl csak a szombat foglakoztat, bár az is csak közeljövő. Kibírom vajon a cirka 3 órányi pride-ot ácsorgásostul, vagy mondjak le róla?
Van rá 3 napom, majd kitalálom.
Az is lehet, hogy péntek után az egész nem lesz más, csak hipochondria.
Híznom kell, határoztam el, hogy legyen miből fogyni.
65 kg vagyok most, ha lemegy 30, felborulok. Ma nem ehettem a labor miatt, holnap meg déltől koplalnom kell, nehogy a doki pénteken szarba nyúljon. Kimosni nem tudom magam, próbáltam, de nem megy be a víz most, vagy ha nagy nehezen bemegy, kijönni nem tud.
Megfigyeltem ma a többszöri kísérletezgetés során, hogy hogyan fáj, mert hétfőn csak annyit tudtam kinyögni a doki kérdésére, hogy nagyon.
De így cizelláltan már meghatározható: mintha marhára szorulásom lenne, s hiábavaló görcsös hullámok után se történik semmi. Vagy alig valami. Igaz, nem sokat ettem tegnap-tegnapelőtt, de mínuszos a leltár még. Az élénkpiros vér változatlan, de egyre szurkosabb színű a kijövő. Semmi pánik hozzá, mindössze tárgyilagos megfigyelés, megnyugtatóbb a dolgokat felülről nézni.
A jövőn nem gondolkodom, nem most van itt az ideje. Épp elég péntekig előre látnom.
Azon túl csak a szombat foglakoztat, bár az is csak közeljövő. Kibírom vajon a cirka 3 órányi pride-ot ácsorgásostul, vagy mondjak le róla?
Van rá 3 napom, majd kitalálom.
Az is lehet, hogy péntek után az egész nem lesz más, csak hipochondria.
Csakazértis
Hazafelé már kitapasztaltam, hogy kell ülni a bringán, hogy ne érezzem karóba húzottnak magam. Fel tudtam vinni a lépcsőn, nem igazolta semmi a félszemet, felvillanyozódtam. - Akkor shopping! - döntöttem el, és vettem 4 szexi boxert a meglévő cirka 200 mellé.
Örülgettem nekik egy darabig, leszarom a jövőt.
Ha már könnyelműség, itt az ideje a megéletlen vágyak megélésének: elindultam fekete ribizlit beszerezni. Abból még sose főztem lekvárt. Ha megmaradok, megeszem, ha meg nem, csak nem lesznek bolondok kidobni..?
Ajándékozni se rossz, ha adódik majd ajándékozós pillanat.
Beletelt jó két órába, míg hazakeveredtem. Elmentem még kenyérért is - jó, ropogós héjú frissért - hogy legyen majd mivel a lábost kinyalni.
Felfőztem, kipasszíroztam, többször is, alig maradt a végén kidobni való.
Csupa retek lett a konyha tőle, a szétfröcsögött fekete ribizli (ribes nigrum, vájtfülűeknek) nem kimondottan rejtőszín.
Mire kész lettem a mosogatással, renddel, úgy éreztem, kiesik a seggem. Lecukroztam a kipasszírozott lét, várjon csak, nem tudnék még szünet nélkül 30 percet állni.
Megmértem a lázam is, 37,8 csak, úgy látszik, nem is rossz a munkaterápia. Be is fejezem ma még a lekvárt, csakzértis.
Örülgettem nekik egy darabig, leszarom a jövőt.
Ha már könnyelműség, itt az ideje a megéletlen vágyak megélésének: elindultam fekete ribizlit beszerezni. Abból még sose főztem lekvárt. Ha megmaradok, megeszem, ha meg nem, csak nem lesznek bolondok kidobni..?
Ajándékozni se rossz, ha adódik majd ajándékozós pillanat.
Beletelt jó két órába, míg hazakeveredtem. Elmentem még kenyérért is - jó, ropogós héjú frissért - hogy legyen majd mivel a lábost kinyalni.
Felfőztem, kipasszíroztam, többször is, alig maradt a végén kidobni való.
Csupa retek lett a konyha tőle, a szétfröcsögött fekete ribizli (ribes nigrum, vájtfülűeknek) nem kimondottan rejtőszín.
Mire kész lettem a mosogatással, renddel, úgy éreztem, kiesik a seggem. Lecukroztam a kipasszírozott lét, várjon csak, nem tudnék még szünet nélkül 30 percet állni.
Megmértem a lázam is, 37,8 csak, úgy látszik, nem is rossz a munkaterápia. Be is fejezem ma még a lekvárt, csakzértis.
Beindult a gépezet
A hétfői stressz után a keddet csak átlógtam.
Felraktam az egyik bringát, a nehezebbiket a tárológalériára - még most bírom, de később ki tudja? - aztán ültem, feküdtem, néha szültem. Stabilan 38 fok, nem ment feljebb, de se étvágy, se energia tőle.
Szervezkedtem is, mert ahova a beutalóm szólt, elérhetetlen volt.
Kaptam tőlük 4 számot, de az összes azt mondta: "jelenleg minden munkatársunk foglalt, próbálkozzon később, vagy várjon".
Az anyázás adott ugyan némi erőt, de nem sok hasznot hajtottam.
Felvettem a kapcsolatot egy maszekkal, de csak kedden tud majd fogadni. Mondta, csináltassak addig egy szifilisz meg egy tripper vizsgálatot, zárjunk ki, amit lehet.
Ma úgyis vérvételre kellett mennem. beutalt még jó múltkor a tüdődoki valami mellcsúcsi homály miatt CT-re meg MR-re, vagy mire, ahhoz kellett ez is. Kitört belőlem indulás előtt a mozgalmár, lefotóztam mind a két beutalót, amikre a begépelt szövegen túl ráírta jó feltűnően - a mások által nagyon rendesnek titulált K.doki - kék tollal: HIV POZ!
(piros biztos nem volt neki)
A vérvételest még talán érthetőnek tartottam volna, de hogy a CT-s papírra ez miért kellett... úgyse lenne most kedvem dugni velük.
A laborban élénk forgalom volt: ménkű hosszú sor a bejelentkezéshez, alig tudtam állni. Negyed óra, aztán leülhettem végre. Várakoztam egy jó sort, aztán bekerültem. Egy nénit épp mellettem szúrtak, kettő meg csak becsámborgott a nyitott ajtón. Az asztalon, a nővér mellett a papírom, kiabált rajta messziről a HIVPOZ, de vagy még a nővér se törődött vele, vagy nem érdekelte: kesztyű nélkül szúrt.
A bőrgyógyon örültem, hogy nem az idős, prédikálós doktornéni rendelt. Fiatal, kimondottan szép nő fogadott. Mondtam neki, daganat van a fenekemben, és a proktológus kívánsága, hogy vigyek neki tripper eredményt, mert sose tudni, mi az a genny.
- Volt alkalmi kapcsolata? - kérdezte tárgyilagosan, ám a persze! válaszra bedühödött.
- Nem értem, milyen felelőtlenek! Szórják szét a vírust!
Meglepődtem, most épp nem erről volt szó.
- Valaki legyen itt, mert egyedül nem csinálom! - parancsolt rá a két ki-bejáró nővérkére. Biztos lelki támogatást várt tőlük, mert szerepük a seggem bámulásán kívül nem volt.
- 10 nap múlva lesz kész, akkor kontrollra várom!
Nem tűnt kedvesnek, papírjaiba temetkezett. Szerintem ezek után külföldre távozik.
Itthon, csudák csudája, félórányi kísérletezgetés után szóba állt velem a kórház. Kedves nénike, örültem neki, péntekre már hipp-hopp, időpontot is adott. Megtudom végre, hogy rák, vagy mák, ami nyom.
Felraktam az egyik bringát, a nehezebbiket a tárológalériára - még most bírom, de később ki tudja? - aztán ültem, feküdtem, néha szültem. Stabilan 38 fok, nem ment feljebb, de se étvágy, se energia tőle.
Szervezkedtem is, mert ahova a beutalóm szólt, elérhetetlen volt.
Kaptam tőlük 4 számot, de az összes azt mondta: "jelenleg minden munkatársunk foglalt, próbálkozzon később, vagy várjon".
Az anyázás adott ugyan némi erőt, de nem sok hasznot hajtottam.
Felvettem a kapcsolatot egy maszekkal, de csak kedden tud majd fogadni. Mondta, csináltassak addig egy szifilisz meg egy tripper vizsgálatot, zárjunk ki, amit lehet.
Ma úgyis vérvételre kellett mennem. beutalt még jó múltkor a tüdődoki valami mellcsúcsi homály miatt CT-re meg MR-re, vagy mire, ahhoz kellett ez is. Kitört belőlem indulás előtt a mozgalmár, lefotóztam mind a két beutalót, amikre a begépelt szövegen túl ráírta jó feltűnően - a mások által nagyon rendesnek titulált K.doki - kék tollal: HIV POZ!
(piros biztos nem volt neki)
A vérvételest még talán érthetőnek tartottam volna, de hogy a CT-s papírra ez miért kellett... úgyse lenne most kedvem dugni velük.
A laborban élénk forgalom volt: ménkű hosszú sor a bejelentkezéshez, alig tudtam állni. Negyed óra, aztán leülhettem végre. Várakoztam egy jó sort, aztán bekerültem. Egy nénit épp mellettem szúrtak, kettő meg csak becsámborgott a nyitott ajtón. Az asztalon, a nővér mellett a papírom, kiabált rajta messziről a HIVPOZ, de vagy még a nővér se törődött vele, vagy nem érdekelte: kesztyű nélkül szúrt.
A bőrgyógyon örültem, hogy nem az idős, prédikálós doktornéni rendelt. Fiatal, kimondottan szép nő fogadott. Mondtam neki, daganat van a fenekemben, és a proktológus kívánsága, hogy vigyek neki tripper eredményt, mert sose tudni, mi az a genny.
- Volt alkalmi kapcsolata? - kérdezte tárgyilagosan, ám a persze! válaszra bedühödött.
- Nem értem, milyen felelőtlenek! Szórják szét a vírust!
Meglepődtem, most épp nem erről volt szó.
- Valaki legyen itt, mert egyedül nem csinálom! - parancsolt rá a két ki-bejáró nővérkére. Biztos lelki támogatást várt tőlük, mert szerepük a seggem bámulásán kívül nem volt.
- 10 nap múlva lesz kész, akkor kontrollra várom!
Nem tűnt kedvesnek, papírjaiba temetkezett. Szerintem ezek után külföldre távozik.
Itthon, csudák csudája, félórányi kísérletezgetés után szóba állt velem a kórház. Kedves nénike, örültem neki, péntekre már hipp-hopp, időpontot is adott. Megtudom végre, hogy rák, vagy mák, ami nyom.
2014. június 30., hétfő
Újabb roló, szűzbeszéd
Úristen, de rég írtam már ide.
Párszor már kísértett a dolog, de mindig akadt más a szelepelésre.
A szabadságom első napja van ma, nem egészen úgy, ahogy kéne.
A múlt kedden már fájt a szex, pedig nem szokott, szerda óta meg vérzek. Annak idején az orrom előtt csinálta végig T a végbélrákját, nem tudtam nem gondolni rá.
Passzolt a többi tünet is, 6 nap óta csak figyelem magam.
A fasz se tudja, hogy lesz a mi lesz, már most is lever a víz, ha szarok.
Nincs kedvem szebben mondani most.
Olyan szépen terveztem pedig a mostani hetet.
Semmi kényszer, csupa ráérés, kiszellőztetem a fejem végre.
Unokázok egyet, anyámnál is hetek óta nem jártam.
Megnéztem, melyik bolt mikor újít a készletén, beixeltem a naptárban, mikor hol shoppingolok.
Reggel csináltattam egy vérvételt, de kedvem szegte a nővér, hogy a tripper nem vérzik a seggben se.
Pedig úgy kiegyeznék egy tripperben, akár szifilisszel kombinálva is.
A sebészeten csak délután rendelnek, tettem egy kört a szokásos boltok felé. A gyaloglást bírom, csak finganom nem szabad.
Nem döntöttem még, hogy a hasamra rakatom-e a seggem, vagy 7 hónap múlva beadom a kulcsot - de visszaraktam mindent. Ami otthon van, már azt se lesz időm elkoptatni, vagy ha lesz is időm, szarzsákkal a hasamon mit díszítgessem magam.
Kimentem a piacra is - nem kell most baszásra az idő - fekete ribizli lekvárt akartam még főzni, de elbizonytalanodtam. Már most sincs kedvem enni, ami bemegy, annak a kijövetele szülési görcs, naponta ötször.
Úgy leugranék valahonnan... csak még baszottul szeretek élni.
Nagyon sajnálom magam, de ebben a műfajban utolérhetetlen vagyok.
Mintha éreztem volna előre, hogy változnak az idők: karácsony óta készítettem magamról több ezer képet, hogy dokumentáljam magam. Öreg vagyok, de szép még, ami nem ezt igazolta, repült azonnal.
Nem sok pedig az értelme. A HIV-nél is megvolt az előtte - utána szakasz, amiből csak az UTÁNA volt a realitás, az előtte ezer évekre elszaladt.
A mai napot szántam a dolgok kiderítésére.
A kerületi rendelőben tök rendes volt a doki, megvizsgált, pedig szegénység miatt elszervezték onnan a proktológiát. Még akkor se nézett csúnyán rám, amikor sziszegés közben mondtam csak, hogy jaj, most jut eszembe, elfelejtettem szólni, HIV pozitív vagyok, pedig akkor már rég bennem turkált. Kitapintott, amit tudott, műszer híján beutalót adott.
Megértem, nekem is a munkámban csak a kréta az állandó elem, neki meg a toll, ha kifogy, koptatja a sajátját.
Kimentem a picsába a beutaló szerint, a város legmesszebbi részébe, az átszállásról is át kellett szállni. Megtaláltam a proktológiát. Időpont kell, nem lehet csak úgy beesni (kérdezze meg gyógyszerészét és kezelőorvosát). Az ajtón egy mukk se, ki mikor rendel, a nővérkék se tudták, csak a telefonszámokat nyomogatták.
Van most papírom egy ujjakkal kitapintott "bizonytalan és ismeretlenül viselkedő daganat"-ról, ami épp elég, hogy ne legyek bizonyos.
Visszafelé a villamoson szurkoltam, hogy el ne fingjam magam. Fél 2-től 5-ig olyan lettem, mint egy luftballon, de kibírtam valahogy.
El kéne adnom az egyik biciklim, a maradék seggemnek egy is sok lesz.
A romeóra meg kiírom, hogy seggem átalakítása miatt zárva.
Tervezem a jövőt, de minden olyan bizonytalan.
Hátha csak valami ártatlanság, és megússza a seggem.
Tartottam egy gyásznapot magamnak, na bumm -
Ne sajnáljon senki, azt most nem bírnám ki. Épp eléggé sajnálom magam.
Párszor már kísértett a dolog, de mindig akadt más a szelepelésre.
A szabadságom első napja van ma, nem egészen úgy, ahogy kéne.
A múlt kedden már fájt a szex, pedig nem szokott, szerda óta meg vérzek. Annak idején az orrom előtt csinálta végig T a végbélrákját, nem tudtam nem gondolni rá.
Passzolt a többi tünet is, 6 nap óta csak figyelem magam.
A fasz se tudja, hogy lesz a mi lesz, már most is lever a víz, ha szarok.
Nincs kedvem szebben mondani most.
Olyan szépen terveztem pedig a mostani hetet.
Semmi kényszer, csupa ráérés, kiszellőztetem a fejem végre.
Unokázok egyet, anyámnál is hetek óta nem jártam.
Megnéztem, melyik bolt mikor újít a készletén, beixeltem a naptárban, mikor hol shoppingolok.
Reggel csináltattam egy vérvételt, de kedvem szegte a nővér, hogy a tripper nem vérzik a seggben se.
Pedig úgy kiegyeznék egy tripperben, akár szifilisszel kombinálva is.
A sebészeten csak délután rendelnek, tettem egy kört a szokásos boltok felé. A gyaloglást bírom, csak finganom nem szabad.
Nem döntöttem még, hogy a hasamra rakatom-e a seggem, vagy 7 hónap múlva beadom a kulcsot - de visszaraktam mindent. Ami otthon van, már azt se lesz időm elkoptatni, vagy ha lesz is időm, szarzsákkal a hasamon mit díszítgessem magam.
Kimentem a piacra is - nem kell most baszásra az idő - fekete ribizli lekvárt akartam még főzni, de elbizonytalanodtam. Már most sincs kedvem enni, ami bemegy, annak a kijövetele szülési görcs, naponta ötször.
Úgy leugranék valahonnan... csak még baszottul szeretek élni.
Nagyon sajnálom magam, de ebben a műfajban utolérhetetlen vagyok.
Mintha éreztem volna előre, hogy változnak az idők: karácsony óta készítettem magamról több ezer képet, hogy dokumentáljam magam. Öreg vagyok, de szép még, ami nem ezt igazolta, repült azonnal.
Nem sok pedig az értelme. A HIV-nél is megvolt az előtte - utána szakasz, amiből csak az UTÁNA volt a realitás, az előtte ezer évekre elszaladt.
A mai napot szántam a dolgok kiderítésére.
A kerületi rendelőben tök rendes volt a doki, megvizsgált, pedig szegénység miatt elszervezték onnan a proktológiát. Még akkor se nézett csúnyán rám, amikor sziszegés közben mondtam csak, hogy jaj, most jut eszembe, elfelejtettem szólni, HIV pozitív vagyok, pedig akkor már rég bennem turkált. Kitapintott, amit tudott, műszer híján beutalót adott.
Megértem, nekem is a munkámban csak a kréta az állandó elem, neki meg a toll, ha kifogy, koptatja a sajátját.
Kimentem a picsába a beutaló szerint, a város legmesszebbi részébe, az átszállásról is át kellett szállni. Megtaláltam a proktológiát. Időpont kell, nem lehet csak úgy beesni (kérdezze meg gyógyszerészét és kezelőorvosát). Az ajtón egy mukk se, ki mikor rendel, a nővérkék se tudták, csak a telefonszámokat nyomogatták.
Van most papírom egy ujjakkal kitapintott "bizonytalan és ismeretlenül viselkedő daganat"-ról, ami épp elég, hogy ne legyek bizonyos.
Visszafelé a villamoson szurkoltam, hogy el ne fingjam magam. Fél 2-től 5-ig olyan lettem, mint egy luftballon, de kibírtam valahogy.
El kéne adnom az egyik biciklim, a maradék seggemnek egy is sok lesz.
A romeóra meg kiírom, hogy seggem átalakítása miatt zárva.
Tervezem a jövőt, de minden olyan bizonytalan.
Hátha csak valami ártatlanság, és megússza a seggem.
Tartottam egy gyásznapot magamnak, na bumm -
Ne sajnáljon senki, azt most nem bírnám ki. Épp eléggé sajnálom magam.
2013. január 31., csütörtök
Mese, ma
Idén kevés gyerekem van: mindössze 5 fiú. 3 túlkoros, tapasztalni mindig, hogy nem véletlen azok, 2 normál korú másodikos.
T. 11 éves múlt, 7 éve dobálják hol ide - hol oda. Nem kellesz anyádnak, eldobott, buzikurva, apád nem törődik velünk, nem szeret, geciszemét - így nevelik szépen, mikor melyiknél van. Idén kaptam. Tenyérbemászó, pimasz, kötekedő, sértődékeny, hisztis. 10 percenként ölelget, és követ, mint az árnyék.
K és K ikrek, kétpetéjűek, folyton verik egymást. Anyjuk szerelmes belém, lerázhatatlan, kinyalja a két gyerek seggét. 10 évesek múltak, egyikük se huszas. K1 elálló fülű, olyan, mint egy besült malac. Ufónak nevezik a felsősök, megvan neki minden, ami disz: dislexia, disgráfia, diskalkulia, diszharmónia. K2 eszetlenül trehány, külön világa és külön rendszere van
G. 8 éves, kis vérengző, fog az agya, mint a tűz, de mire valami siker érné, közbelép a jehovista anyja. Ne csináld, ez a Sátán benned, ez bűn, a vezetőm azt mondta. Tavaly 6 pasast fogyasztott, de csak egytől lett terhes. Apja nemrég szabadult, táncolni meg verekedni tanítja.
S. 8 éves, kis piperkőc. Tud minden márkanevet, van parfümje, cserfes, hízelkedő. Nagynénje neveli, meg annak a transznemű párja. Ez nagy titok, nem szabad róla beszélni, a telepen csak buzinak mondják, meg Jutka bácsinak. Másfél éve, amikor kiszabadult az apja, anyja kézen fogta, elvitte apjához öccsével együtt: eleget neveltelek, élni akarok, neveljen apátok, ha már megcsinálni tudott. Apjuk 2 hétig bírta, vett nekik adidaszt meg nájkit, és mindkettőt a nagynéninek adta. Addig is náluk voltak félig, a lelkük kiteszik értük, de most beállt a krach. Anyja visszaköveteli a gyerekeket, anyai joga van, a gyerekeknek meg családija. S. azóta bolond, verekedős, fél. Neki a zsákos bácsi az anyja.
Fújt a szél, front volt, szétzavarta az agyuk, alig tudtam őket a valagukon tartani.
Olvastam egy mesét nekik, párkeresőst: a királyfi feleséget keres, kap egy tündértől 3 citromot. Félbe kell vágni, lesz belőle szép lány, itatni kell azonnal, mert elillan, ha nem teszi. Persze az első kettőnél lebénul a párkereső hős, de a harmadik csaj megmarad neki.
Kérdeztem utána: ha te lennél a királyfi, mit tennél, ha már az első lány megmaradna? Piszkálna-e, hogy van még 2 citromod?
- Én fölvágnám mind, aztán felrúgnám a levegőbe - vihogott K2.
T. csak a vállát vonogatta: -Haggyon má! Bolond maga?! Ilyen hülyeséget!!! Nem mondok semmit se!
K1 praktikus: fölvágnám mindegyik citromot, oszt amelyik a legszebb, az jöhetne velem. A másik kettő? - nézett rám. - Nem érdekelnének, így jártak! Menjenek a francba!
S. elábrándozott: - betenném a másik kettőt egy széfbe, hogyha az első elhagy, legyen másik tartalékba.
- Nem piszkálna a gondolat, hogy azok esetleg szebbek? - provokáltam.
- Én az ilyenre nem adok! Lehet az első akár ragyás is, csak szeressen engem! De én szegény lányt fogok választani, mert az tudja, hogy nekem milyen. Egy gazdagnak nem adhatok semmit, mert annak mindene megvan, nem becsüli, az tőlem csak szexet akar. Egy szegény az rendes, az megbecsül... Ha az első nem hagy el, akkor a másik két citromot az öcsémnek meg az apukámnak adnám, hadd legyen szép azoknak is, ne irigyeljék az enyém.
- Én is úgy csinálnék, mint S. - bújt ki a részletezés elől G., de a szemén láttam, hogy ő bizony mind a hármat megcsinálja. Majd a Sátánra fogja, aztán elveszi azt, amelyik előbb lesz jehovista.
T. 11 éves múlt, 7 éve dobálják hol ide - hol oda. Nem kellesz anyádnak, eldobott, buzikurva, apád nem törődik velünk, nem szeret, geciszemét - így nevelik szépen, mikor melyiknél van. Idén kaptam. Tenyérbemászó, pimasz, kötekedő, sértődékeny, hisztis. 10 percenként ölelget, és követ, mint az árnyék.
K és K ikrek, kétpetéjűek, folyton verik egymást. Anyjuk szerelmes belém, lerázhatatlan, kinyalja a két gyerek seggét. 10 évesek múltak, egyikük se huszas. K1 elálló fülű, olyan, mint egy besült malac. Ufónak nevezik a felsősök, megvan neki minden, ami disz: dislexia, disgráfia, diskalkulia, diszharmónia. K2 eszetlenül trehány, külön világa és külön rendszere van
G. 8 éves, kis vérengző, fog az agya, mint a tűz, de mire valami siker érné, közbelép a jehovista anyja. Ne csináld, ez a Sátán benned, ez bűn, a vezetőm azt mondta. Tavaly 6 pasast fogyasztott, de csak egytől lett terhes. Apja nemrég szabadult, táncolni meg verekedni tanítja.
S. 8 éves, kis piperkőc. Tud minden márkanevet, van parfümje, cserfes, hízelkedő. Nagynénje neveli, meg annak a transznemű párja. Ez nagy titok, nem szabad róla beszélni, a telepen csak buzinak mondják, meg Jutka bácsinak. Másfél éve, amikor kiszabadult az apja, anyja kézen fogta, elvitte apjához öccsével együtt: eleget neveltelek, élni akarok, neveljen apátok, ha már megcsinálni tudott. Apjuk 2 hétig bírta, vett nekik adidaszt meg nájkit, és mindkettőt a nagynéninek adta. Addig is náluk voltak félig, a lelkük kiteszik értük, de most beállt a krach. Anyja visszaköveteli a gyerekeket, anyai joga van, a gyerekeknek meg családija. S. azóta bolond, verekedős, fél. Neki a zsákos bácsi az anyja.
Fújt a szél, front volt, szétzavarta az agyuk, alig tudtam őket a valagukon tartani.
Olvastam egy mesét nekik, párkeresőst: a királyfi feleséget keres, kap egy tündértől 3 citromot. Félbe kell vágni, lesz belőle szép lány, itatni kell azonnal, mert elillan, ha nem teszi. Persze az első kettőnél lebénul a párkereső hős, de a harmadik csaj megmarad neki.
Kérdeztem utána: ha te lennél a királyfi, mit tennél, ha már az első lány megmaradna? Piszkálna-e, hogy van még 2 citromod?
- Én fölvágnám mind, aztán felrúgnám a levegőbe - vihogott K2.
T. csak a vállát vonogatta: -Haggyon má! Bolond maga?! Ilyen hülyeséget!!! Nem mondok semmit se!
K1 praktikus: fölvágnám mindegyik citromot, oszt amelyik a legszebb, az jöhetne velem. A másik kettő? - nézett rám. - Nem érdekelnének, így jártak! Menjenek a francba!
S. elábrándozott: - betenném a másik kettőt egy széfbe, hogyha az első elhagy, legyen másik tartalékba.
- Nem piszkálna a gondolat, hogy azok esetleg szebbek? - provokáltam.
- Én az ilyenre nem adok! Lehet az első akár ragyás is, csak szeressen engem! De én szegény lányt fogok választani, mert az tudja, hogy nekem milyen. Egy gazdagnak nem adhatok semmit, mert annak mindene megvan, nem becsüli, az tőlem csak szexet akar. Egy szegény az rendes, az megbecsül... Ha az első nem hagy el, akkor a másik két citromot az öcsémnek meg az apukámnak adnám, hadd legyen szép azoknak is, ne irigyeljék az enyém.
- Én is úgy csinálnék, mint S. - bújt ki a részletezés elől G., de a szemén láttam, hogy ő bizony mind a hármat megcsinálja. Majd a Sátánra fogja, aztán elveszi azt, amelyik előbb lesz jehovista.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)