Objektíven

Csak 1 kilót fogytam a stresszelés óta.

Híznom kell, határoztam el, hogy legyen miből fogyni.

65 kg vagyok most, ha lemegy 30, felborulok. Ma nem ehettem a labor miatt, holnap meg déltől koplalnom kell, nehogy a doki pénteken szarba nyúljon. Kimosni nem tudom magam, próbáltam, de nem megy be a víz most, vagy ha nagy nehezen bemegy, kijönni nem tud.

Megfigyeltem ma a többszöri kísérletezgetés során, hogy hogyan fáj, mert hétfőn csak annyit tudtam kinyögni a doki kérdésére, hogy nagyon.
De így cizelláltan már meghatározható: mintha marhára szorulásom lenne, s hiábavaló görcsös hullámok után se történik semmi. Vagy alig valami. Igaz, nem sokat ettem tegnap-tegnapelőtt, de mínuszos a leltár még. Az élénkpiros vér változatlan, de egyre szurkosabb színű a kijövő. Semmi pánik hozzá, mindössze tárgyilagos megfigyelés, megnyugtatóbb a dolgokat felülről nézni.
A jövőn nem gondolkodom, nem most van itt az ideje. Épp elég péntekig előre látnom.
Azon túl csak a szombat foglakoztat, bár az is csak közeljövő. Kibírom vajon a cirka 3 órányi pride-ot ácsorgásostul, vagy mondjak le róla?
Van rá 3 napom, majd kitalálom.
Az is lehet, hogy péntek után az egész nem lesz más, csak hipochondria.