Az orvosokrul

Kész lett a héten a tüdő CT, rendben minden vele.
Ez legalább megvan.

Tegnap 1-re kaptam időpontot, elmentem a lelettel a tüdőgondozóba.
Állni, ülni nem szeretek, de várattak 95 percet.
Behívott az elején a doki - csak bele kellett volna néznie a CT leletbe, felírni 2 nyavalyás gyógyszert. Kérdezte, mi van, mondtam: daganat a seggemben, de ez más téma. Elküldött légzésvizsgálatra - 30 másodperc volt az egész - aztán behívott egy másik fickót, ült benn nála majd egy órát. Doki közben ki meg be, telefonált, mászkált, totál szét volt zuhanva. Aztán jött egy rohadt vénasszony, bottal, azonnal játszmázni kezdett, milyen kurvára rosszul van. Legyezgette magát, sóhajtozott, idegesen kapkodott levegő után. Reszketeg kézzel előrázta a gyógyszerét, aztán szétgurította, lássa mindenki, mekkora nagybeteg, milyen rosszul van. Nem ült meg nyugton a szottyadt valagán, haldoklott látványosan. Már két nővért lekötött, kihívták hozzá a szétzuhant dokit is, aki fogta a pulzusát fapofával. 155/77, mondta a nővér a vérnyomást, ami ebben a korban tökéletesen rendben van. Mégis hatott a produkció, behívták a nyanyát soron kívül. Csodát tett vele az orvostudomány, mert amikor kijött 20 perc múlva, semmi sem látszott rajta. Elégedetten üldögélt, kisimult arccal. Taxit rendelt, s amikor megjött, ruganyos léptekkel távozott, botját a hóna alá fogva. Dögölj meg, vén piszok, gondoltam, s bosszantott, hogy nem mondtam ki hangosan.
Bemehettem volna, de telefonált a doktor megint. Ment két kört, aztán folytatta bent a rendelőben. A telefont. - Kis türelem - szólt ki, és telefonált ismét, majd behívott végre.
Nem kérdezett semmit, csak írta a receptem. Mondtam neki: ezt nem írathatnám fel a háziorvossal?
- Azt csinálom épp - szólt ki billentyűzetből sértődötten, csendre intve. Akartam neki mondani: nem akarok többé hozzá jönni: bizalom semmi, düh meg annál több van. Telefonált megint, másnak, hozzám egy kukkot se szólt. Csak ültem ott, statisztának. Kint biztos gondolták: súlyos eset lehetek, mert bent vagyok már 20 perce, sok lehet a baj nálam.
Ide se jövök többet, inkább a végpusztulás. Köptem 3-szor TBC vizsgálat céljából, megcétéztek, mi a fasz az gócárnyék a tüdőcsúcsban. Semmit se szólt az ezekről a doki, úgy kellett kihúznom belőle 2 mondatot.
- Jöjjön vissza kontrollra januárban - búcsúzott.
Azt várhatja.
Ekkora faszkalapot. Elbaszta a fél napom. Kaptam tőle 2 receptet, 1 kérdést, meg 2 kicsikart mondatot. Délben mentem, hogy időben ott legyek, 4-re értem haza.
Pedig eredetileg örültem neki, hogy véletlen hozzá kerültem. Fantasztikus egy figura - dicsérte egy ismerősöm a múltkoriban. Igaz, neki nem írta egyik beutalójára sem nagy betűkkel, hogy HIV, mintha a 80-as éveket járnánk.
Tanulság.
Akit eztán nekem dicsérnek, azt kerülöm, mint a pestist.
Annak idején a Bánhegyit azért választottam, mert mindenki szidta. Gondoltam, kipróbálom, milyen. Jó döntés volt, az öreget bírom.
A kolonoszkópiára meg már eleve ellenérzésekkel megyek. Amikor időpontot kértem a doktornőtől, megkérdezte: ugyan mi sürgős ennyire?
Anyád, az.
Beutalót kaptam, faszfej.
Ezek után tartsam oda neki a valagam.

Nem vagyok türelmes, úgy tűnik. Az önismeretből legalább ennyi hasznom van.