Nézőpont

Nem történt semmi.
Ez is valami legalább.
A szövettan nincs még kész - nem is bánom, hétvégén legalább nem kell, hogy ezen tekerjen az agyam.

Ami az eltelt 3 hét mérlege:
- az első hét volt a legszarabb, lelkileg is, meg az a hét hozta radikális romlást
- a második hét is romló szakasz volt, de az már mentes legalább az öngyásztól
- a harmadik hét pedig álló helyzet, vagy egy kicsit tán jobb is

Az az ijesztő állapotváltozás lefékeződött,
ez jó,
már csak szoknom kell magamat.
Rászoktattam magam a muszáj-kajálásra - csábító lenne pedig nem enni -
széklet van,
igaz,
naponta többször is.
De ennek örülök, ha utána elterülök félórákra is.
Úgy tűnik, mintha most nem vérezne, de ha vérzik is, nem annyira, mint az elején.

Nem bosszantanak az életmentő ajánlatok - csodagomba, mágneses izé, rákot ölő tea, vallási mániába sem estem.

A szex hiányzik, tény.
Nem is pont a kielégülés, hanem a cirkusz, a vadászat, élvezni, hogy élvezi a másik.
Ez odavan,
helyette barkácsba fordítom a dolgokat.

Élvezem ezt is, bár újratermelődik tőle a kupleráj.
Aztán, ha kész, fekszem egy kicsit. Hol itt, hol ott, gyönyörködöm, már nem is bosszant annyira a vaksiságom miatt véletlen használt zöld pác.
Főztem hamuzsírt, antik lesz tőle az is, ami nem is az.
Azt is lehet nézni egy darabig.
Aztán, mint a szex után: jöhet a következő, csak most nem pasas, hanem ötlet.
Lehet keresgélni, mit találok itthon hozzá.
Keresgélni meg érdekes, mert félrepakolok minden kacatot, hogy valamire jó lesz még.
Újabb ötletek születnek, ezzel is megy az idő.

Ha ráunok, majd csak lesz akkor is valami.

Addig meg marad a paraszt-egyszerűség: dédnagyanyámtól hallottam gyakran, amikor magában beszélt: örülj, hogy luk van a seggeden, és szarni tudsz. Eszembe jut naponta többször is, és örülök, mert ettől kerek most a világ.