Itt járt ma a lányom, meg a két gyönyörűség. Papa így, papa úgy, lemerültem, mint a laposelem. Ágyam szárogattam, mert beleborult a buborékfújó, azt hittem eddig: ártalmatlan játék.
Elmentek még boltozgatni is, aztán egy picit még felugrottak. Addigra eltüntettem a szőnyegről meg a terítőről a ribizlilekvárt, a konyhában is rendet raktam.
Békén néztem a híradót, az esős idő, a fáradtság már majd leragasztotta a szemem. Gondoltam, beiktatok még egy alvás előtti WC-t, aztán majd holnap kinyitom a szemem.
Meggyötört nagyon, kiszállt a lábamból is az erő.
Lehúztam a WC-t, mire az egész feljött a fürdőkádba. Pumpálhattam, csak egyre több és egyre rondább jött vissza. A víz is levert. Volt ilyen már, vagy 5-6 éve, 20 ezer fölött számolt a csőgörényes. Ez a keskeny strang átka.
Ez még csak hagyján, de mit csinálok WC nélkül, amikor az a napi 10 kötelező program?
Fürdés nélkül még ellennék, úgyse szagol most senki. De se mosás, se mosogatás... zacskóba sem tojhatok.
Fél 8-kor elmentem hypóra, sósavra vadászni. Fekvést kívántam, nem bódorgást, de vitt a muszáj.
Kimeregettem mindent a kádból egy vödörbe, aztán a sósavat cseppenként eresztettem le, ahogy a lefolyó bevette. Vártam vele egy órát, lesz, ami lesz, aztán kiforráztam az egészet egy nagy fazék zubogó vízzel. Pumpáltam veszettül, egy darabig csak a forró sósavas bűz jött vissza, aztán nagy nehezen megindult, végre.
Kisikáltam, kihypóztam mindent, eltüntettem a nyomokat.
Helyreállt a világrend, béke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése