Fogyókúra

Az alapsúlyomból 5 kilót adtam le, már most ronda sovány vagyok. Nem hiúság, tárgyilagos megállapítás.
Se combom,
se karom,
se vállam,
se seggem,
eltűnt 5 kiló színhús.
Zsírom előtte se volt.
Étvágyam van, tökéletes, vagy kiváló, az egészségügy teszi ezt velem.

Szerdán úgy döntöttem, kimegyek abba az elátkozott, fasz Bajcsy kórházba, mert telefonon megközelíthetetlenek. Eleve hétfő - szerda - péntek du. van rendelés, csak akkor hívhatom őket. A kolo-proktológia számaként megadottat hiába hívom, a géphang közli: ehhez a számhoz előfizető nem tartozik. A kórház telefonján közlik: ne vicceljek velük, ez a számuk, kész. Majd ők kacsolják, kis türelem. Abból ugyan semmennyi sincs bennem, de adtam nekik fél órát, hátha felveszik. Több etapban, eredménytelenül.
Kint van a picsában a kórház, többször is át kell szállnom a villamosvágány-felújítások miatt. 3 óra az út oda-vissza, csak du. 1-re mehetek. Előtte nem ehetek, mert akármikor elkaphat útközben a szapora, halogatathatatlanul.
Semmi evés, üres has, a buszon éreztem, hogy a köldököm a gerincemhez simul.
A kolo-proktológiánál senki, hiába kopogtattam, a kutya sem volt ott. Tájékoztatás semmi, nincs kint rendelési idő, nincs kint elérhetőség, a legyapált nővérek semmit se tudnak. Nem ide tartoznak, csak gyakorlaton vannak, kérdezzem itt, kérdezzem ott. Már, aki leáll egy szóra egyáltalán, nem gyakorlat ott.
Egy fehér köpenyes megszánt végre. Nem ez a dolga ugyan, de megnézi nekem. Aranyos volt, gondoltam, hozok neki bonbont. Nincs még kész, utána telefonált, hiába ma 3 hete, hogy biopsziát vettek, csak 5 nap múlva adták le.
Kaptam tőle egy telefonszámot is - mobilt - ezen hívhatom.
(Hívtam is ma reggel: géphang közölte, jelenleg nem elérhető. Bonbon ugrott.)

4 után keveredtem haza, nagyon éhesen. Megmelegítettem a paprikás krumplit, kiszedtem a hűtőből az uborkasalátát. Nézni is gyönyörűség volt. Megettem lassan a negyedét, és megnéztem, csütörtökön melyik vizsgálatom lesz, ehetek-e? Láttam, hogy a kolonoszkópiás beutalóm van soron. Gőzöm se volt, hogy megvizsgálnak-e, vagy csak adnak egy időpontot, de azonnal félni kezdtem. Krumpli és saláta be a hűtőbe, tele seggel mégsem mehetek.
Éhesen keltem, éhes voltam egész nap. Este fél 6-ra kaptam időpontot, addigra már szédelegtem. Fél 7-kor hívott be a doktornő. Mondta: ehettem volna nyugodtan, addig úgysem nem csinál semmit, míg nincs meg a szövettan. Kedves volt a múltkori hülye kérdéséhez képest (ugyan mondjam már meg, mi ennyire sürgős??), és tájékozatlan. Nem tagadta meg a kezelést (igaz, nem is történt semmi ilyen), de győzködött, hogy HIV fertőzöttként nekem mindent a Lászlóban kell intéznem. A Szócska tavalyi levelét nem ismerte (szereztem ma egy kinyomtatottat), és többször is hangsúlyozta, mekkora kockázatot vállal velem. Láttam rajta, számára a "HIV fertőzött" szó a fertőző, papolhattam neki a vírusszámról. Érdeklődött is: Itt az áll a beutalómon: HIV pozitív. Valóban így van ez? Szexuális úton kaptam el? Pedig nem a HIV eredetmagyarázatáért mentem hozzá, hanem a daganattal a seggemben. (Elestem egy transzfúziós sajnálattól, ez van.) Dicsekedtem neki: már egy hete nem vérzek, ez jó jel? Lehet ez is, lehet az is, hűtött le. Kaptam tőle egy újabb időpontot, más nem történt ezen kívül. bent ültem 10 percet, néha írt, néha kérdezett, néha telefonált. Megtudtam így, hogy tulajdonképpen szabadságon van, és a Kovácsnénak tényleg karcinómája van.

Itthon végre.
Előszedtem este a tegnap elrakott vacsorát. Óvatos voltam: a mai ultrahanghoz átolvastam, ehetek-e? Este keveset (sokat akartam), reggel semmit, 3 óra vizeletvisszatartás, vizsgálat előtt 5-7 dl vízívás.
Böjtös maradt így a csütörtök is.
Ma 10.40-re kaptam időpontot. 7.40-kor pisáltam egy jót, megittam az előírt vizet. Tusoltam, és éreztem, hogy rögtön behugyozok.
Visszatartottam valahogy, de nagyon nehezen. 9 után elindultam, hogy elbóklászom addig az időt, de éreztem, sehova se, csak a rendelőbe, most még talán odaérek.
Nagyon kellett már pisálnom, de nem lehetett. Lifttel mentem fel, éreztem, hogy száll le a tele hólyagom, ki se bírom.
Alig ültem 5 percet, csodák csodájára behívtak, pedig volt még egy órám az időpontomig.
Ez volt az eddigi legjobb vizsgálatom. Bekentek zselével, simogatta a bőröm a készülék. A doktor nem beszélt hülyeségeket, tette csak a dolgát. Olyan volt, mintha ölelgetne, jól esett.
Amikor végzett, kirohantam a vécére. Vizelés közben hallottam, hogy már szólítanak is. Olyan gyorsak voltak, mint egy maszek rendelés.
Ki kellett mennem a László kórházba még, mert a múlt héten hiányzott a patikából az egyik gyógyszerem. Elintéztem azt is. Bementem a rendelőbe - szerencsémre még találtam ott embert - és kértem egy igazolást, hogy tényleg HIV fertőzött vagyok, tényleg kezelnek, és tényleg ezek és ezek a vizsgálati adataim: CD4 40%, vírus méréshatár alatti (kevesebb, mint 20 darab vírus mikroliterenként). Csütörtökön megyek a kolonoszkópiás nénihez, az orra alá tartom.
Persze, ez még nem a gordiuszi csomó, megoldva. Van ott olyan doktornéni, aki azt mondja az ilyenre: látja, de nem hiszi.
Hazafelé vettem lenolajat meg faragasztót. Enni fogok, meg barkácsolni, egész hétfőig. Sehova se megyek, hozzám meg a lábát senki most be nem teszi!