Hazafelé már kitapasztaltam, hogy kell ülni a bringán, hogy ne érezzem karóba húzottnak magam. Fel tudtam vinni a lépcsőn, nem igazolta semmi a félszemet, felvillanyozódtam. - Akkor shopping! - döntöttem el, és vettem 4 szexi boxert a meglévő cirka 200 mellé.
Örülgettem nekik egy darabig, leszarom a jövőt.
Ha már könnyelműség, itt az ideje a megéletlen vágyak megélésének: elindultam fekete ribizlit beszerezni. Abból még sose főztem lekvárt. Ha megmaradok, megeszem, ha meg nem, csak nem lesznek bolondok kidobni..?
Ajándékozni se rossz, ha adódik majd ajándékozós pillanat.
Beletelt jó két órába, míg hazakeveredtem. Elmentem még kenyérért is - jó, ropogós héjú frissért - hogy legyen majd mivel a lábost kinyalni.
Felfőztem, kipasszíroztam, többször is, alig maradt a végén kidobni való.
Csupa retek lett a konyha tőle, a szétfröcsögött fekete ribizli (ribes nigrum, vájtfülűeknek) nem kimondottan rejtőszín.
Mire kész lettem a mosogatással, renddel, úgy éreztem, kiesik a seggem. Lecukroztam a kipasszírozott lét, várjon csak, nem tudnék még szünet nélkül 30 percet állni.
Megmértem a lázam is, 37,8 csak, úgy látszik, nem is rossz a munkaterápia. Be is fejezem ma még a lekvárt, csakzértis.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése