Holnap megmondom a gyerekeknek, hogy hülyeségekkel toltuk el eddig az időt.
Most már olyasmit tanulunk, aminek tényleg haszna van, ami kell a boldoguláshoz.
Puskázni tanulunk, kimásolni kész megoldásokat. Nem magolunk, semmi memorizálás, kitaláltak már mindent úgyis a kerek e világon, elég összeszedni, ami épp szükséges. Aztán hazudni tanulunk, meg letagadni mindent, az életben ez kihagyhatatlan. Lesz rezzenéstelenarc-óra, aztán kritikátlan rábólintástan, bölcsnek ható mondatokat alkotunk, amelyik értelmest mond, azt lepofozom.
Nem kell tudni helyesen írni, szarunk a nyelvtanba, semmi jelentősége, lehetnek attól még áLamelnökök, pláne áLomásokon. Lesz helyette integetéstan, és gyakoroljuk, hogy kell ellépni díszszázad előtt.
Lesz úri-óra, öltönyviseléstan, aztán seggnyalás. Csoportot alakítunk, a kijelölt megtanul taposni másokon, aztán csere, hadd gyakoroljon más is.
Mindegy, mit csinálnak, csak fölfele mindig, lefele leszarni bárkit.
Te jó ég! Nem szeretek ilyet mondani, de bárcsak ne lenne igazad. Fáj, hogy egy ilyen tanterv csakugyan hasznosabb lenne.
VálaszTörlésA helyesírás egyébként már évek óta fölösleges luxus. Elit állásportálokon és juppicégek oldalain is láttam már olyan szintű nyelvtani meg helyesírási katasztrófákat, hogy nem értettem: hogyan tudtak így irodalomból leérettségizni?!
A puskázásról, hm... amikor én voltam egyetemista, csomó évfolyamtársam pofátlan puskázással hozta össze a 4.5 feletti átlagokat... némelyikük még dicsekedett is ezzel. S ez nem egyedi eset, volt olyan, hogy a postán sorban állva hallhattam a mögöttem álló hölgyet telefonon dicsekedni azzal, hogy elsőre meglett a szigorlata, ráadásul négyest kapott, mert volt nála fegyverzet...
(Nyugati egyetemeken, akit csaláson kapnak, azt rendszerint eltanácsolják, abban a pillanatban... Magyarországon a legrosszabb, ami történhet, az, hogy kiküldik az illetőt a vizsgáról.)
Szóval, sajnos nem új dolgok ezek, de mostanra kristályosodott ki az, hogy mi is az, ami ebben a világban kell a boldoguláshoz.