Fújt a szél ma erősen, tartottam attól, hogy megkergíti a kölyköket. Fölöslegesen: két vérengző be se jött ma, volt, akit elvittek, volt, akit elkértek.
Coffival maradtam kettesben, egész délután. Ő a legbékésebb, csak akkor ordít, ha már tizedszer verik hátba.
De ma senki sem verte, csak egyedül unatkozott. Kivittem hintázni, de fázott. Gyíkászni akart, de a gyíkok is fáztak. Amikor már eleget borotvált a jeges szél, bementünk rajzolni.
Kapott egy pandamacit, meg egy pingvint, elégedetten nézegette mindkettőt.
- A tesód hogy van? Gyógyul a sebe?
- Csak kicsit gyógyul. Pedig picike a seb, csak nagyon mély. Tudja, hogy a Helén lepkekéssel, vagy mivel szúrta?
- Pillangókés. Úgy hívják. A tesód miért nem mondta meg 2 napig a rendőröknek, hogy a Helén szúrta meg?
- Nem tudom - sütötte le a szemét, de látszott, hogy tudja. - Biztos félt a brancsuktól. De a tesóm nem volt ám ilyen rossz mindig... csak azóta rossz, hogy eljöttünk apukámtól. Akkor ő az apukámnál maradt, de elszökött utánunk. Anyukám engem is az apukámnál akart hagyni, de én lefeküdtem a földre, és úgy sírtam. Aztán akkor anyukám engem is elvitt magával.
Színezgetett kicsit, elkalandozott.
- Magának már volt eltörve valamije? Nekem volt ám. Még kicsi voltam. Úgy volt, hogy a kisebbik testvérem elbújt a szekrényben, és mozgatta, hogy megijedjek. A szekrény meg földűlt, és eltörte a lábom. Bevittek a kórházba, de ott is úgy sírtam az anyukám után... pedig annyi csokit hoztak be, hogy tele volt vele minden.
- Akkor még apukáddal laktatok?
- Nem, akkor már nem. Akkor már az anyaotthonban laktunk. Hú, mi már annyi anyaotthonban laktunk..! Mindegyikben!
Egyre vidámabb lett.
- Pedig apukám minket nem is vert, csak az anyukánkat. Úgy kellett elszöknünk tőle. De anyukám nem vitte magával mindegyik testvéremet, mert nem volt hova vinnie.
- Igen, hisz nyolcan vagytok.
- Igen... - látszott rajta, hogy füllent.
- Az a két tesód, aki intézetben van, az nem is lakott veletek?
- Maga tudja?? Jaj, de ne mondja el senkinek! Anyukám nem szereti. Sose mondja. Otthon se szabad erről beszélni. Tudja, a Rozi is, meg a Kitti is bolond. Nem szabad róluk beszélni. Azért hagyta őket anyukám az intézetben.
- Még sose láttad őket?
- Nem. Nem is szabad megnézni... de én azért mégis kíváncsi vagyok rájuk. Olyanok lehetnek, mint a Livike? Attól én félek. Őket is úgy hívják, mint a Lindát, úgy, hogy Kis. Ez titok ám: a Kitti a Linda ikertestvére! Anyukám nem is tudja, hogy tudom. A Linda is Kis. Kis Linda. Azt mondta az anyukám, hogy azért, mert az olyan hülyén szólna, hogy Rádi Linda. De engem legalább úgy hívnak, mint anyukámat. Én is Rádi vagyok, meg az anyukám is. Az anyukám igazi neve Kisné Rádi Anna. 4 testvérem Kis, mert azoknak az állt jól a nevükhöz. Négyünket meg úgy hínak, hogy Rádi. - elvigyorodik, cinkosan titkot súg: - Az apukámat meg úgy hívják, hogy Kolompár.
- Biztos anyukád első férje volt a Kis.
- Á, nem! Anyukámnak csak az apukám a férje. (hallgat, gondolkodik) - De az olyan buta!!! Tessék képzelni, azt se tudja, hogy egy meg egy. Ha kérdeztem tőle, sose mondta meg. De én úgy utálom! Ha eljönne egyszer, behúznék neki!
2010. március 5., péntek
2010. március 4., csütörtök
Á és B terv
Itt járt Bé délelőtt. Épp tusoltam, amikor érkezett. Óbégattam: GYERE!! - de csak álldogált az ajtóban. Van kulcsa, de szanaszét lehetett az agya, mert bezárta, amit előre kinyitottam neki.
Legalább látták, hogy jár még valaki hozzám.
Egy éve még aggasztó szomszéd lehettem a napi 2-3 jövevénnyel.
Nem szoktam mostanában meztelenkedni Bé előtt, de most csak egy törölközőt kaptam maga elé. Elfelejtette, hogy őt nem izgatják a férfiak, mert matatni kezdett. Csodálkoztam, hogy van bennem még libidó, azt hittem, leszámoltam vele.
Később, cigi közben megjegyeztem:
- Ma egy éve, hogy megtudtam. És holnap lesz 1 éve annak, hogy halogatod, mikor menj tesztre.
- Egy éve már? Azannyát. El kéne pedig menni, télleg. Akartam is már. Tök gáz, tegnap is meg kellett volna kúrnom az asszonyt, de nem mertem.
Nagyokat szívott a cigiből, és ábrándozni kezdett.
- Ha pozitív lesz a teszt, a seggemet teleélvezed. Meg a számat is.
- Oké. Ebben a sorrendben?
- Meg összehozunk egy hármast, egy nővel. Tudod, megígérted.
- Ígérte a fene. Te akarod csak mindig.
- Azért jó lenne, ha jó lenne a teszt - ábrándozott. - Telekúrnám az asszonyt rögtön. Meg azt a csajt a szállítmányozásról. Meg mindenkit! Két hétig csak lukról lukra járnék!
Fölvidámodott a gondolattól, a tenyerét dörzsölte, jelezve, mennyire tettrekész.
Úgy látom, kezd edződni maga is. Ha eddig kimondtam, hogy "teszt" - a hasához kapott, és irány a vécé.
Hát, meg lehet szokni mindent.
Legalább látták, hogy jár még valaki hozzám.
Egy éve még aggasztó szomszéd lehettem a napi 2-3 jövevénnyel.
Nem szoktam mostanában meztelenkedni Bé előtt, de most csak egy törölközőt kaptam maga elé. Elfelejtette, hogy őt nem izgatják a férfiak, mert matatni kezdett. Csodálkoztam, hogy van bennem még libidó, azt hittem, leszámoltam vele.
Később, cigi közben megjegyeztem:
- Ma egy éve, hogy megtudtam. És holnap lesz 1 éve annak, hogy halogatod, mikor menj tesztre.
- Egy éve már? Azannyát. El kéne pedig menni, télleg. Akartam is már. Tök gáz, tegnap is meg kellett volna kúrnom az asszonyt, de nem mertem.
Nagyokat szívott a cigiből, és ábrándozni kezdett.
- Ha pozitív lesz a teszt, a seggemet teleélvezed. Meg a számat is.
- Oké. Ebben a sorrendben?
- Meg összehozunk egy hármast, egy nővel. Tudod, megígérted.
- Ígérte a fene. Te akarod csak mindig.
- Azért jó lenne, ha jó lenne a teszt - ábrándozott. - Telekúrnám az asszonyt rögtön. Meg azt a csajt a szállítmányozásról. Meg mindenkit! Két hétig csak lukról lukra járnék!
Fölvidámodott a gondolattól, a tenyerét dörzsölte, jelezve, mennyire tettrekész.
Úgy látom, kezd edződni maga is. Ha eddig kimondtam, hogy "teszt" - a hasához kapott, és irány a vécé.
Hát, meg lehet szokni mindent.
2010. március 3., szerda
Ez nem az a hely
A múlkori vizitnél javasolta a doki, hogy kerüljem a stresszt.
Próbálkozom, de nap, mint nap be kell mennem a munkahelyemre, ahol ez a feltétel kizárólag tanítási szünidőkben adott.
Már tegnap gyanakodtam, amikor megjelent a kapuban egy őrző-védő család (ezt a szolgáltatást kizárólag saját maguk ellen garantálják). Csak később állt össze a kép, amikor kolléganőm bőgve mesélte, hogy ezt nem bírja már, minden szart a nyakába csapnak: csináld, bolond - pénz meg semmi. Most meg itt van ez a hülye Helén: combon szúrta az osztálytársát pillangókéssel, csupa vér volt minden. Most szaladgálhatnak, de nem lesz semmi, eltusolnak megint mindent, itt semmi se ügy, ki kéne vágni ezt a duplafogú hiénát innen.
Helén már van talán 14, ha szerencsénk van, akár büntethető, de ez olyan szemét dög, hogy biztos nem töltötte be még a 14-et.
(Jó vérvonalú leány, az apja is gyilkosságért ül.)
Dzsueletta kommentálta is ma az eseményt, részrehajlón, hisz rokona Helén:
- Nem köszönt vissza neki Henrik, jól tette, hogy megszurkálta. Így járt!
- Tényleg ennyi eszed van? - kérdeztem, és helyeselt, hogy ennyi.
Coffi sírt - Henrik a bátyja - de egy kukkot se szólt. Látszott, hogy hallgatást parancsoltak rá otthon, félnek a duplafogú klántól. Henrik is hazudozott: padba verte a lábát, aztán átváltott ismeretlen támadókra a villamosmegállóból, Helént ki nem húzta belőle senki. Kész áldás, hogy nem hozzám jár.
- Jól tette, mit embereskedik! - ordította Máriusz - én meg az öccsét vágom pofán, azt a rohadt kis köcsöggecit!
A falhoz ment, a lambériát rugdalta, hogy a pózolás tökéletesebb legyen. Elé ugrott Márió, fülig ért a szája, mímelte Máriusz púposkodását, ordibált, de rosszkor. Máriusz épp pipa volt, nekiugrott, átkarolta a torkát, és fojtogatni kezdte.
- Üssed! Üssed! - üvöltötte Dzsasztin, de segített legalább szétszedni őket.
- Megölöm! Megölöm! Rohadt geci, most megöllek! - bömbölt Márió, mire végre levegőt kapott. Nem tudta beváltani tervét, mert Dzsasztin eltakarta böhöm testével Máriuszt, hogy egy ütés se találjon. Közben szította Máriót, hogy nagyobb legyen a cirkusz:
- Ilyen kis csicskagyerek! Mért hagyod??? Húzz be neki, húzzál!
Nagy nehezen rá tudtam venni őket snúrozásra, az ölés alternatívájaként. Nem ment ma ez sem: Csatara és Dzsasztin csalt, Máriusz falazott. Sértődésbe csapott az egész. Csatara az újabb stiklije után rám ordított:
- Maga ne is szóljon hozzám! Csak a magyarokat pártolja mindég! Nem is játszok ilyet!
Lecsapta magát a papírt nyirkáló lányok mellé, de nem sokáig fért a bőrébe.
- Játsszunk műkorcsolyást! - parancsolt a nagy mafla Dzsasztinra, és a nyakába mászott. Csak neki szabad ilyet: szerelmes bele Dzsasztin is, Máriusz is.
- Nézze! Nézze! - mutogatta a vihogó torony tetején az összes variációt, aztán lemászott a padlóra, elterült, vonaglott, visítozott, mint akinek elment az esze. A két fiú műbalhézott fölötte, tetszett neki, visongott, vártam a tócsát, mikor vizel maga alá. Egyszer csak fölugrott, elment minden jókedve.
- Maga soha se szól rájuk! Tisztára összerugdostak, agyonütöttek! Be is hívatom az apámat! A Dzsasztin is alámnyúlkált, amikor fölemelt! Maga meg nem is szól rá!
- Érdekes, akkor nem szóltál, meg utána se - kételkedtem, bár ez az egy hihető volt.
- Csak-csak vé-véletlen volt, BOCSÁNAAAT! - üvöltött Dzsasztin, és belebokszolt a lambériába.
- Persze... pont véletlen! Ne kamuzzál már nekem - ütötte bele az orrát Dzsueletta. Biztos már megint állt a faszod!
Ez persze vért kívánt. Dzsueletta a vécébe menekült, az ajtó előtt bömbölt Dzsasztin:
- Gyere ki, te tetves kurva, szétbaszom a szádat! Szopjál gecit! Egy ilyen ugat be nekem??? Tiszta szégyen, csupa tetű, tetű, tetűűű...!
Mire behalásztam mindkettőt, a többi kiszökött az udvarra. Coffit a hajánál fogva rángatta Márió. Coffi bevitt pár rúgást sípcsontra, aztán kitépte magát, mert Máriusz az öccsét kóstolgatta megint.
- Azt mondta nekem Dzsasztin, hogy a kurva anyám! - árulkodott Csatara. - Az én anyám nem kurva, kurva a te retkes anyád, az a szájbabaszott dagadt tehén!
Nagy nehezen a terembe tereltem őket.
Nem volt leckéjük, mert a tanító nénijük fejbe verte egy hatodikos, és a felháborodás kiverte a fejéből a leckeadást.
Átrémlett agyamon, miket nem tesznek még, ha munkát nem adok. Az egyetlen dolog a gépies másolás, amit rájuk bízhatok. Gondolkodás semmi, érteni se értik, amit írnak, de legalább pofa be van egy darabig. Bele is merültek hamar, csak Márió rúgta fel a padját.
- Gyűlölök másolni!!! Utálom magát! Olyan, mint az a másik tanárgeci! Rohadjak meg, ha írok egy sort is! Szopjon faszt, aki ilyet kitalál!
"Agresszív vagyok" játszma - konstatáltam, és oda se néztem rá.
- Cssss.... írjál! - súgtam csak úgy, magam elé, arra se nézve föl, amikor falhoz verte a cuccát. A szemem sarkából láttam, hogy tanácstalan, fölállítja a a székét meg a padját, fölvette a könyvét, aztán földhöz verte megint. De csak nekiállt.
- Nagyon csúnyán, trágár szavakkal beszél a fia - tájékoztattam az anyját, amikor érte jött. - Beszélje meg vele, hogy lehet az iskolában beszélni, és miket nem szabad mondani.
- Igaz ez? - kapta el Máriót. - Bántottak? Ne is hagyd magad! Verd be mindegyiknek a rohadt pofáját! Ne legyél csicskageci, mert szájon baszlak!
Mi lesz ezekkel, ha felsőbe kerülnek..? Akkor is lesz párszor frontátvonulás.
Próbálkozom, de nap, mint nap be kell mennem a munkahelyemre, ahol ez a feltétel kizárólag tanítási szünidőkben adott.
Már tegnap gyanakodtam, amikor megjelent a kapuban egy őrző-védő család (ezt a szolgáltatást kizárólag saját maguk ellen garantálják). Csak később állt össze a kép, amikor kolléganőm bőgve mesélte, hogy ezt nem bírja már, minden szart a nyakába csapnak: csináld, bolond - pénz meg semmi. Most meg itt van ez a hülye Helén: combon szúrta az osztálytársát pillangókéssel, csupa vér volt minden. Most szaladgálhatnak, de nem lesz semmi, eltusolnak megint mindent, itt semmi se ügy, ki kéne vágni ezt a duplafogú hiénát innen.
Helén már van talán 14, ha szerencsénk van, akár büntethető, de ez olyan szemét dög, hogy biztos nem töltötte be még a 14-et.
(Jó vérvonalú leány, az apja is gyilkosságért ül.)
Dzsueletta kommentálta is ma az eseményt, részrehajlón, hisz rokona Helén:
- Nem köszönt vissza neki Henrik, jól tette, hogy megszurkálta. Így járt!
- Tényleg ennyi eszed van? - kérdeztem, és helyeselt, hogy ennyi.
Coffi sírt - Henrik a bátyja - de egy kukkot se szólt. Látszott, hogy hallgatást parancsoltak rá otthon, félnek a duplafogú klántól. Henrik is hazudozott: padba verte a lábát, aztán átváltott ismeretlen támadókra a villamosmegállóból, Helént ki nem húzta belőle senki. Kész áldás, hogy nem hozzám jár.
- Jól tette, mit embereskedik! - ordította Máriusz - én meg az öccsét vágom pofán, azt a rohadt kis köcsöggecit!
A falhoz ment, a lambériát rugdalta, hogy a pózolás tökéletesebb legyen. Elé ugrott Márió, fülig ért a szája, mímelte Máriusz púposkodását, ordibált, de rosszkor. Máriusz épp pipa volt, nekiugrott, átkarolta a torkát, és fojtogatni kezdte.
- Üssed! Üssed! - üvöltötte Dzsasztin, de segített legalább szétszedni őket.
- Megölöm! Megölöm! Rohadt geci, most megöllek! - bömbölt Márió, mire végre levegőt kapott. Nem tudta beváltani tervét, mert Dzsasztin eltakarta böhöm testével Máriuszt, hogy egy ütés se találjon. Közben szította Máriót, hogy nagyobb legyen a cirkusz:
- Ilyen kis csicskagyerek! Mért hagyod??? Húzz be neki, húzzál!
Nagy nehezen rá tudtam venni őket snúrozásra, az ölés alternatívájaként. Nem ment ma ez sem: Csatara és Dzsasztin csalt, Máriusz falazott. Sértődésbe csapott az egész. Csatara az újabb stiklije után rám ordított:
- Maga ne is szóljon hozzám! Csak a magyarokat pártolja mindég! Nem is játszok ilyet!
Lecsapta magát a papírt nyirkáló lányok mellé, de nem sokáig fért a bőrébe.
- Játsszunk műkorcsolyást! - parancsolt a nagy mafla Dzsasztinra, és a nyakába mászott. Csak neki szabad ilyet: szerelmes bele Dzsasztin is, Máriusz is.
- Nézze! Nézze! - mutogatta a vihogó torony tetején az összes variációt, aztán lemászott a padlóra, elterült, vonaglott, visítozott, mint akinek elment az esze. A két fiú műbalhézott fölötte, tetszett neki, visongott, vártam a tócsát, mikor vizel maga alá. Egyszer csak fölugrott, elment minden jókedve.
- Maga soha se szól rájuk! Tisztára összerugdostak, agyonütöttek! Be is hívatom az apámat! A Dzsasztin is alámnyúlkált, amikor fölemelt! Maga meg nem is szól rá!
- Érdekes, akkor nem szóltál, meg utána se - kételkedtem, bár ez az egy hihető volt.
- Csak-csak vé-véletlen volt, BOCSÁNAAAT! - üvöltött Dzsasztin, és belebokszolt a lambériába.
- Persze... pont véletlen! Ne kamuzzál már nekem - ütötte bele az orrát Dzsueletta. Biztos már megint állt a faszod!
Ez persze vért kívánt. Dzsueletta a vécébe menekült, az ajtó előtt bömbölt Dzsasztin:
- Gyere ki, te tetves kurva, szétbaszom a szádat! Szopjál gecit! Egy ilyen ugat be nekem??? Tiszta szégyen, csupa tetű, tetű, tetűűű...!
Mire behalásztam mindkettőt, a többi kiszökött az udvarra. Coffit a hajánál fogva rángatta Márió. Coffi bevitt pár rúgást sípcsontra, aztán kitépte magát, mert Máriusz az öccsét kóstolgatta megint.
- Azt mondta nekem Dzsasztin, hogy a kurva anyám! - árulkodott Csatara. - Az én anyám nem kurva, kurva a te retkes anyád, az a szájbabaszott dagadt tehén!
Nagy nehezen a terembe tereltem őket.
Nem volt leckéjük, mert a tanító nénijük fejbe verte egy hatodikos, és a felháborodás kiverte a fejéből a leckeadást.
Átrémlett agyamon, miket nem tesznek még, ha munkát nem adok. Az egyetlen dolog a gépies másolás, amit rájuk bízhatok. Gondolkodás semmi, érteni se értik, amit írnak, de legalább pofa be van egy darabig. Bele is merültek hamar, csak Márió rúgta fel a padját.
- Gyűlölök másolni!!! Utálom magát! Olyan, mint az a másik tanárgeci! Rohadjak meg, ha írok egy sort is! Szopjon faszt, aki ilyet kitalál!
"Agresszív vagyok" játszma - konstatáltam, és oda se néztem rá.
- Cssss.... írjál! - súgtam csak úgy, magam elé, arra se nézve föl, amikor falhoz verte a cuccát. A szemem sarkából láttam, hogy tanácstalan, fölállítja a a székét meg a padját, fölvette a könyvét, aztán földhöz verte megint. De csak nekiállt.
- Nagyon csúnyán, trágár szavakkal beszél a fia - tájékoztattam az anyját, amikor érte jött. - Beszélje meg vele, hogy lehet az iskolában beszélni, és miket nem szabad mondani.
- Igaz ez? - kapta el Máriót. - Bántottak? Ne is hagyd magad! Verd be mindegyiknek a rohadt pofáját! Ne legyél csicskageci, mert szájon baszlak!
Mi lesz ezekkel, ha felsőbe kerülnek..? Akkor is lesz párszor frontátvonulás.
Nyelvkérdés
Na, ma rászántam magam, és megmutattam a nyelvem. Frontos napom volt: először a táskámért kellett visszajönnöm a kapuból, aztán félúton belém nyilallt, hogy otthon felejtettem a TB-kártyám. A "vagykidobnak - vagyse" vegyes érzésével először Nelli nővérnél kezdtem: megnézte a nyelvem, és a fogászatra küldött. De jó, legalább nem vagyok hipochonder.
A doktornő tippelgetett: talán A vitamin hiány, vagy candida - öblögessen, aztán mutassa meg 2 hét múlva. Először láttam őt. Tök közvetlen, lezser - a kellemes érzéseim csak fokozta a frissen sült pogácsa illata, amit az egyik kollégája traktálni hozott. Nem akadt fenn, hogy nincs nálam a TB-kártyám: a váróban megkérdezte az összes adatom: nevem - korom - címem - telefonszámom. Nem tettem szóvá az indiszkréciót - kellett nekem feledékenynek lenni - de még nem keresett azóta se senki az ott várakozók közül...
Ma este öblögetek hát.
Kíváncsi vagyok, reggel is levegőért kapkodva ébredek-e.
A doktornő tippelgetett: talán A vitamin hiány, vagy candida - öblögessen, aztán mutassa meg 2 hét múlva. Először láttam őt. Tök közvetlen, lezser - a kellemes érzéseim csak fokozta a frissen sült pogácsa illata, amit az egyik kollégája traktálni hozott. Nem akadt fenn, hogy nincs nálam a TB-kártyám: a váróban megkérdezte az összes adatom: nevem - korom - címem - telefonszámom. Nem tettem szóvá az indiszkréciót - kellett nekem feledékenynek lenni - de még nem keresett azóta se senki az ott várakozók közül...
Ma este öblögetek hát.
Kíváncsi vagyok, reggel is levegőért kapkodva ébredek-e.
2010. március 2., kedd
Hírek
Mint rendszeres hírfalót, két esemény ragadott meg: egy részeg turista elaludt egy megmászhatatlan sziklán, amit mégis megmászott. Lejönni nem tudott már, izgulás helyett egyszerűen aludt egy jót. Hozzátették, hogy a mentése kb. 2 millió forintnyi pénzébe került az ausztrál állampolgároknak, akik amúgy nem mind ivósak és sziklamászók.
Éljen az állami költségvetés, ez tetszett.
A másik már komplikáltabb. Egymást szexuálisan zaklató tűzoltókról szólt, akik nem szexuális zaklatás panda módszerrel, hanem análfűrész alkalmazásával zaklattak.
Hát, falhoz szögeztek: gyakorló buzi vagyok, de gőzöm sincs, hogy az análfűrész mi fán terem, vagy netán barkácsboltból szerezhető be?
Ezektől a heteróktól csak tanulhat az ember.
Éljen az állami költségvetés, ez tetszett.
A másik már komplikáltabb. Egymást szexuálisan zaklató tűzoltókról szólt, akik nem szexuális zaklatás panda módszerrel, hanem análfűrész alkalmazásával zaklattak.
Hát, falhoz szögeztek: gyakorló buzi vagyok, de gőzöm sincs, hogy az análfűrész mi fán terem, vagy netán barkácsboltból szerezhető be?
Ezektől a heteróktól csak tanulhat az ember.
2010. március 1., hétfő
Ohne csók
Az egy héttel ezelőtti taknyom után menetrendszerűen kijött a herpeszem.
Fúj, de utálom.
Nem sok kellett neki.
Letusoltam 1 órája, borotválkoztam - akkor még semmi.
Negyedórája tűnt fel, hogy viszket, de nem kaptam időben észhez.
Mire a jégért indultam, láttam, hogy már késő, tök piros a helye.
A picsába.
Úgy látszik, készül az évfordulóra:
csütörtökön lesz 1 éve, amikor megtudtam, hogy hiv+ lettem.
Úgy csókolóztam volna pedig valakivel...
Storno, legalább 1 hétig.
Addigra meg már pont öreg leszek.
Fúj, de utálom.
Nem sok kellett neki.
Letusoltam 1 órája, borotválkoztam - akkor még semmi.
Negyedórája tűnt fel, hogy viszket, de nem kaptam időben észhez.
Mire a jégért indultam, láttam, hogy már késő, tök piros a helye.
A picsába.
Úgy látszik, készül az évfordulóra:
csütörtökön lesz 1 éve, amikor megtudtam, hogy hiv+ lettem.
Úgy csókolóztam volna pedig valakivel...
Storno, legalább 1 hétig.
Addigra meg már pont öreg leszek.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)