Na, ma rászántam magam, és megmutattam a nyelvem. Frontos napom volt: először a táskámért kellett visszajönnöm a kapuból, aztán félúton belém nyilallt, hogy otthon felejtettem a TB-kártyám. A "vagykidobnak - vagyse" vegyes érzésével először Nelli nővérnél kezdtem: megnézte a nyelvem, és a fogászatra küldött. De jó, legalább nem vagyok hipochonder.
A doktornő tippelgetett: talán A vitamin hiány, vagy candida - öblögessen, aztán mutassa meg 2 hét múlva. Először láttam őt. Tök közvetlen, lezser - a kellemes érzéseim csak fokozta a frissen sült pogácsa illata, amit az egyik kollégája traktálni hozott. Nem akadt fenn, hogy nincs nálam a TB-kártyám: a váróban megkérdezte az összes adatom: nevem - korom - címem - telefonszámom. Nem tettem szóvá az indiszkréciót - kellett nekem feledékenynek lenni - de még nem keresett azóta se senki az ott várakozók közül...
Ma este öblögetek hát.
Kíváncsi vagyok, reggel is levegőért kapkodva ébredek-e.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése