Csütörtök

A csütörtök enyém volt reggeltől estig. Nem kellett bemennem dolgozni, cserélt velem a kolléganőm.
11 előtt pár perccel feljött Bé.
- Jaj, de kár, hogy melózni mégy - kezdte - ma elmehettünk volna szűrésre.
- Most rácsesztél - mondtam kajánul. - Egész nap itthon vagyok. Le se vetkőzz, mehetünk máris.
- De már majdnem 11! - mutatott az órára.
- Nem baj, az Interlabban este 6-ig vannak. Van rá pénzed, nem?
- Oké, menjünk! - és lehuppant a székre.
- Van rá 3 perced, hogy kitaláld, miért is nem érsz rá ma.
- Nem, nem találok ki semmit. Meg kell csináltatni, tényleg.
- Te tudod. Épp ma 1 éve, és 13 napja, hogy halogatod a tesztet.
A gyomrához kapott, és becélozta a WC-t.
- Az a baj, hogy csak fél órám van - kiabált már a tus alól. Mire kiérünk ebben a forgalomban, mehetek is a dolgomra. Ha meg ott várni kell, bele se fér. Menjünk inkább kedden, oké?
Szöszölt egy darabig, a felét se értettem, mit mond.
- Van gumid? - állt elém meztelenül, és a kezével mutatta, mit akar.
- Persze, erre ráérnél. Egy frászt. Sietsz, te mondtad, csak félórád van.
Kimentem a konyhába, és előszedtem a nagy valag csirkecombot, amit tegnap vettem. Besóztam, fűszereztem, és beraktam sülni. Amíg sült, krumplit pucoltam, és beraktam a csirke után. Bé a gép előtt ült, nézte a szájbaélvezős videóit, és szorgalmasan levelezett. Néha kihallatszott, amint telefonál: "a munkahelyemen vagyok még, miért, hol lennék?"