Ajaj

Már jó régen történt, a boldog békeidőkben, hogy egy vidéki pasas levelezni kezdett velem. Nem akart semmi különöset, csak ugyanazt, mint mások is. Nem volt egy túl jó krapek, ráadásul a profilján feltüntetett 85 kilós súly már nálam határeset. Hetente háromszor is cseszegetett, hogy mikor kúrom meg már, de halogattam csak egyre-egyre. Egyszer aztán a szomszéd városkából indult a bringatúra, gondoltam, leugrom hozzá. Megteszem, amit akar (mert hát olyan szépen kéri), aztán átkarikázok reggel a találkozási helyre, tök praktikus megoldás.
Meg békén is hagy legalább.
Le is utaztam az utolsó aznapi vonattal. Nagy könnyelműségnek tűnt, mert mi van, ha kamuzik? Nincs mivel visszajönnöm Pestre - de a döntés az döntés, nem szokásom a gatyázás.
Amikor leszálltam a vonatról, félelmem beigazolódott. Akármerre tekingettem, sehol se láttam a 85 kilós fickót, az állomáson csak egy ménkűkövér pasas álldogált.
Ő viszont nyomban célba vett, ahogy meglátott, és odakacsázott hozzám. Kinyúlt mackónadrág feszült rengő valagán, nagy hasát eltakarta egy hullámosra nyúlt viseltes póló. Kiderült, ő az, csak a fotója nem friss, azóta változott kicsit, szakított vele a barátja, nézzem csak meg, attól lettek a szeme alatt karikák.
Arról szemlátomást tudomást se vett, hogy kétszeresre hízott.
Nem volt visszaút: vagy nála alszom, vagy a retkes pályaudvaron.
Marha messze lakott az állomástól: fönn a hegyoldalon, a város fölött. Lassan haladtunk csak, mert nehezen cipelte a túlsúlyát.
Olyan, mintha felpumpálták volna - néztem kövér testét, amint néha elébem került. Azon járt az agyam, hogy ússzam meg az estét. Megtudtam közben a fél élettörténetét, hogy elhagyták őt, hogy itt nincs senki komoly, hogy nem élet az élet így.
Néha próbált hozzámérni, de gondosan kettőnk közt tartottam védelemül a bringát.
A lakásán is látszott, hogy csak a bánaton jár az esze, söprűn-lapáton ritkán.
Egyek vele, mert ő éhes.
Nem, nem, fáradt vagyok az úttól, alszom inkább, amúgy sem szoktam elsőre szexelni, most csak megnézzük egymást.
Végigvártam, míg eltünteti magában a bőséges vacsorát, és a horkolásomra hivatkozva elhárítottam magamtól a dupla ágy gondolatát.
Amíg ágyazott, az asztalon lévő pár képet nézegettem. Jóképű pasas rajta, csinos fickó, biztos a volt krapek. Van mit sajnálni rajta, nem volt rossz tényleg.
- A volt barátod? - mutattam a fotókra.
Megállt a kezében a lepedő, és csodálkozva meredt rám:
- Dehogy... hát én vagyok. Nem ismersz rám?
Megdöbbentem a válaszán. Ez a pasas nem is vette észre, hogy 160 kilóra hízott??
Félrehúzódtam az ágya melletti pamlagra, hiába invitált maga mellé. Oda se néztem, amikor levetkőzött, csak a lekapcsolt villany után meresztgettem a szemem.
- Aztán bejövök neked egy kicsit legalább? - hallatszott a mellettem lévő ágyra nehezedő hatalmas kupacból.
Nem tudtam mit válaszolni. Szegény csórikám... kinek kell így? Reménytelen eset. Én meg geci vagyok, itt alszom nála, lehetnék hálásabb igazán.
Megsajnáltam.
Úgyse kúrtam még kövéret, aztán sose látom többé.
Lehet az ilyet szociális alapon is.
Szívjóságból.
Legyünk túl rajta.
Hajnalban az első rigószóra kipattant a szemem. Összekaptam magam, és úgy elporoztam, mintha kergetne valaki.
A bringatúra elején háromszor kaptam defektet. Elhasználtam az összes pótgumim, meg a másokét. Szentségeltek, mentek volna már, de miattam folyton várniuk kellett. A negyedik defektnél föladtam: elköszöntem tőlük, és eltoltam a legközelebbi állomásra a bringám.
Tartoztam az ördögnek ezzel úttal, nyilván.
De csak én tudok róla, ez legalább jó benne.
*
Már aznap írt, hogy menjek megint hozzá. Már ki is írta a profiljára, hogy de jó volt velem, nem is keres mást. Messze vagy, reménytelen, ne számíts rám, hárítottam el.
Nem volt mit tennem, töröltem magam. Azt a nevem már nagyon leamortizálták.
*
Eltelt pár év, és rám talált megint. Írta: a távolság már nem akadály köztünk, Pestre költözött. Írta az utcát is - itt lakom én is - csak meg ne tudja valahogy.
Nem izgatnak a testes pasasok, keressen mást.
Lefogyott, most már csinos.
Nem hittem neki.
Akárhányszor írt, nemet mondtam. Később már választ se küldtem. Mert sokszor írt, az összes társkeresőn, baszogatott, találkozzunk már.
Még a rágondolás is irritált.
Ez már szexuális zaklatás.
*
Amikor pozitív lettem, az elsők közt volt, akik levelet írtak. Ő nem pozitív, de akar engem (azt se tudta, ki vagyok), dugjam meg, élvezzek belé.
Bárhova, bármilyen néven regisztráltam, tőle pár napon belül jött levél. Be van sózva marhára, konstatáltam.
Csak pozitívokkal ismerkedem - hárítottam el. És miattam ne legyen pozitív - nem ő az esetem - keressen mást!
*
Ma írt megint, hosszú szünet óta. Most már ő is pozitív, két hete. Találkozni akar velem, beszélgessünk. Szüksége van rám. Maga alatt van egy kicsit. A barátjától kapta el. Biztos ismerem, megmondja a nevét? Átküldje a barátja meg az ő intim képeit? Azokon az is látszik, hogyan csinálták.