Szeret - nem szeret

Felhívott este Bé.
Csak úgy.
Lehet, hogy volt benne pia, mert szépeket mondott.
Nem kérdezte, hogy vagyok, mi van velem, hogy telt a tegnapom,
hanem magáról beszélt.
Hogy mennyire szeret velem lenni, hogy milyen jó velem, hogy mennyire megnyugszik mellettem.
Kis híján szerelmet vallott.
Otthon volt, hallottam, hogy kisfia mellette gagyarász.
***
Átjött ma, 11 körül.
Már a konyhában letolta a gatyáját, mire a szobába ért, az inget gombolta. Fel volt ajzva.
- Hogy vagy, hogy vagy? - kérdezte lelkesen.
- Jól, köszi. Itt aludt egy faszi, de reggel 7-kor elment. Aztán jött egy nős, dugtunk, fél órája ment el.
- Akkor most... mi... nem is?? - horgadt le.
Lehuppant a számítógép mellé, bekapcsolta.
- Az ám, bekapcsolhatom? - tört fel belőle az illem. - Válaszolnom kell a lávponthun egy csajnak, meg törölnöm kell egy képem! De gyorsan, nehogy meglássa Móni, ő is fent van ezen az oldalon. Megmutassam az aktképeit?
- Most ne. Kíváncsi se vagyok muffokra, meg jönnek hozzám nemsokára.
Valóban, pár perc múlva csörgött eL. A KÖKI-n van, nemsokára itt lesz.
Alig tudtam kilapátolni Bé-t a számítógép mellől. Még ezt a levelet elküldi, még ráír erre a csajra, rögtön végez.
A kapkodásban el is felejtettem megkérdezni, hogyha munka nélküli, hogy értelmezzem azt az üzenetét: "mégse nálad hagytam a pendrive-omat, itt hagytam az irodában"?
Nagy nehezen kiraktam Bé-t, eL már várt a sarkon.
Nem járt még nálam.
Régebben kamatyoltunk párszor, aztán felszívódott. Amikor újra belé botlottam, már a párjával élt. Egyszer hármasoztunk is, de nem törtem magam a folytatásért.
Aztán 2 éve meghalt a párja. Nem pont az AIDS, inkább mellékhatás, eL maga alá zuhant.
Jó fél év múlva felhívott, hogy találkozni akar velem.
Aztán csak ültünk, befulladt a beszélgetés köztünk, mentegetőzött, hogy nem megy ez még neki, pedig célzást se kapott, minek kéne menni. Letolta a melegítőt magáról, nézzem, föl se áll, meg se mozdul, megvan halva ez is. Majd egyszer, majd máskor, már nem is tudja, mit akart.
Láttam néha egy pasassal. Kollégája, nős, nem is tudja, mit akar vele. A HIV-et se tudja, de meg se mondja neki.
Aztán egyszer csak nála lakott a fickó.
Húzott eLhez, de húzta a család is, és az utóbbi győzött.
Magányos lett megint.
Múlt hétfőn megkeresett, hogy beszélni akar sok mindenről velem.
Beszélgettünk is, meg működött az is, ami múltkor nem.
Azt mondta, járjunk, próbáljuk meg.
Nem sokat kellett beszélnem, mondta a magáét, látszott, magában már sokszor elmondta mindezt.
Találkoztunk tegnap is, de egymáshoz se értünk. Se puszi, se kézfogás: tartós kapcsolatban gyorsan kihuny a szex. Ettünk, megpróbáltam elzavarni a számítógépe mellől, sikertelen. Valami kertültetés játékon lógott, muszáj volt ültetnie.
Eluntam a romantikát, eljöttem, amúgy is, a kapuban várt rám egy vidéki pasas.
Ma ő jött hozzám. Nem látta még a lakásom, megnézte minden zugát. Bejelentette: van két fontos dolog, beszélgetni akar. Egyik: menjünk el egy programra, tud rá szerezni jegyet. Irredenta gyűlés, nem fűlik hozzá a fogam.
- A másik: ez! - emelte fel nyomatékkal karkötőjét.
- Az mi? Óra? - nézegettem az érdekes kis gumikarikát.
- Nem. Ez egy hihetetlen találmány! A Föld mágneses rezonanciájára hangolja a mi testünk rezgését. Csak hétezer-ötszáz. Kicsit drága, de jó. Amióta hordom, mintha kicseréltek volna.
- Hát, hinni drága. De én nem rezgek.
- Én se hittem benne, és mégis jó. Ha te nem is árulod, akkor majd megyek veled, és árulom én. Te sok embert ismersz...
Puszi ma se volt, pedig profi kurva vagyok.
Nem volt hozzá kedvem.