Ugri Fánci Indiába megy.
Szent küldetés, valami sugallatot kapott.
Énekeltünk neki,
de észre se vette.
Magába merült,
befelé nézett,
karjait ívesen felhúzta, mint a szárnyaló hattyú.
Türelmetlenül várta, hogy véget érjen az ének, és jövendölni kezdett.
- Én elmegyek most, mert el kell mennem, feladatom van, de imádkozom értetek. Visszajövök január elején, de tudnotok kell:
január 3-tól 9-ig rájön a földre a SÖTÉTSÉG!
Zárkózzatok be,
ha tudtok,
a föld alá,
és vizet vételezzetek!
A VÍZ nagyon fontos,
a VÍZ az élet.
Ne bízzatok a csövekben,
kannákban, edényekben legyen VÍZ.
És még egy fontos:
ne legyetek terhesek,
az anyák ne szüljenek!
Ez olyan csodás - örvendezett - képzeljétek, pont annyi pénzt kért az utazási iroda, mint amennyi nekem volt, pont ki tudtam fizetni az utat. Nincs is most pénzem, csak háromezer-ötszáz FT, mert elosztogattam mindent.
Szegény csórikám. Pénz nélkül, skizofrénen nekivág Indiának. Cinkos mindenki, cinkos vagyok én is, hogy engedem.
Letettem arról, hogy elénekeljem neki a bujdosó-dalt. Van benne két sor (árva vagyok, árva, mint réten a tarló, kinek ékességét levágta a sarló), még célzásnak venné.
Az ellenségei, akik bemásznak éjjelente a harmadik emeleti ablakán a védelemül kirakott cserepes aloe vera dacára, radioaktív banánt dugdosnak a hüvelyébe, és ki akarják metszeni csiklaját.
Előlük menekül, India mentsvár.
Sugallatot kapott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése