Kopott mundér

Na, nem tudom, holnap végre vége lesz-e a cirkusznak.
Hétfőn megnézte a talpam - tenyerem S. doktornő.
(bocs: FőOrVosAssZony)
Rohadt egyértelmű, tán még neki is.
Reflexből kijött belőle a prédikáció:
- Maga soha, semmilyen körülmények közt ne szexeljen óvszer nélkül! Már épp eleget elkapott! Hányat akar még??? Hol van az elég???!!!
Gondolom, az ilyen hosszú mondatok alatt szokott gondolkodni.

Syphilis transitionalis. Utánanéztem itthon, a tünetek ehhez passzolnak.
Azaz: átmenet a korai és a késői szak közt.
Mindez folyamatos kontrollok mellett, orvosi ellenőrzéssel.
Nehéz lesz neki kimagyarázni.
Ha nem vagyok erőszakos, tán úgy járok, mint Ady.

Nem mondtam neki diagnózist, csak tartottam a talpam némán.
Bekérette a gondozónővel az eddigi kontrolljaim paksamétáját.
Tavaly szeptemberben voltam náluk 2. szakaszos szifilisszel.
Szedtem a gyógyszert saccra 1 hónapig, de rohadt lassan múltak a másodlagos tünetek, így kb. novemberig tuti, hogy nem szexeltem.
Volt egy kontrollom novemberben, aztán januárban, áprilisban, június végén, meg szeptemberben.
Az utolsó előttiig kritika nélkül hittem a "minden rendben, javul" szöveget.
Dugtam is folyton, jóhiszeműen.
Elkaphattam akármikor júniusig - a bareback ezzel járhat - de az csak sima második szakaszos lenne.
Nem vagyok leromlott pozitív, olyan az immunrendszerem, mintha egy negatívé lenne.

A doktornő elmélyedt a papírjaimban. - Borzasztóan magas volt végig - csapott az egyik adatra. Aztán hosszú csönd. Csak úgy, magának beszélt. - de itt meg javult.
A gondozónő feszülten és idegesen állt előtte, félig vigyázzban.
- Ott azért javulhatott esetleg... - szólaltam meg.
- Nem zavarja, hogy itt most konzultálok az asszisztenssel? - förmedt rám rögtön.
Vártam egy darabig, hadd folyjon a néma konzultálás.
- A júniusi és a szeptemberi vérvételem közt kaptam egy szemcsés Rocefillint. Az módosíthatott - nyomtan oda egyben.
- Azt mire kapta? És hol?
- A Lászlóban, a szeptemberi szifiliszem kapcsán, a főorvos úrtól - nyomtam meg a címzést. - Kértem itt, de elzárkóztak. Azért adták, mert a molekulamérete miatt képes a véragygáton átjutni.
Most nem baszott le, hanem zavart mosollyal helyeselt:
- Igen, igen, de mi annak a kockázatát nem szoktuk bevállalni (a mittudomminek a keresztvalamije) kapcsán.

Elhallgatott, a papírokat nézte.
-Menjen ki egy kicsit, várakozzon, a kolléganőmmel kell váltanom pár szót!

Ja, nagy titok lehet, ELŐTTEM, a SAJÁT nyavalyám kapcsán.
Tán most eszelik ki, hogy lehet ebből a tekintélyt megtartva kimászni.
Kiültem engedelmesen az öltözőbe, és azonnal hallgatózni kezdtem.
Nem hallottam semmi érthetőt, csak azt, hogy az előző némasághoz képest intenzív beszélgetésbe kezdtek.

Behívtak megint.
- A kolléganő leveszi a vért (mi a picsának? Az eddigieket is benézték). Elkészül csütörtökre. Jöjjön be pénteken. Mindegy már magának az a néhány nap ide-oda.
- Nekem nem mindegy! Kezdjük el a gyógyszerezést ma, akár az én felelősségemre!
- Nem lehet! Az egy komoly gyógyszer, csak akkor írhatom ki, ha arra alapos indokot látok. Kell a vérvétel! - kárált a vén tyúk.
- Látta a talpam - tenyerem, meg a bőrtüneteket...
- Nem! Jöjjön vissza pénteken!

Átmentem a gondozónővel a gondozóba. Nem szólt semmit, feszült benne az ideg. Csak bent lökte nekem a kérdést:
- Ezt meg mikor szedte össze?!?
- Június óta biztos nem. Se fizikailag, se pszichésen nem voltam képes szexre. Azóta nem szexeltem.
- És a proktológián mit keresett a múlt héten? - nyomozott keményen. Tán arra gondolt, hogy szétkúrták a seggem.
- A vérvételi eredményeket orvosok látják? - tereltem vissza a dolgára.
- Nem, csak mi, gondozók, nekünk kell eldönteni, mit jelent.
Ahá. megértettem, mitől ideges.
Megsajnáltam. Most rajta verik el a port a transitionalisért.
- De az enyém látták! Emlékszem, bement a doktornőhöz, várnom is kellett, mert valami nem smakkolt benne.
Nem válaszolt. Levette a vért. Máskor kedves volt hozzám, de már láthatóan elment tőlem a kedve.