Így mulat egy magyar úr

Rám jár a rúd.
Mintha állatorvosi ló lennék -
Múlt pénteken valami nem stimmelt,
a seggem fájt.
A munkahelyemen észleltem, itthon este megnéztem.
Aranyér, a picsába is.
Se kenőcs, se semmi itthon, csak egy antik Mastu kenőcs, a 7-8 évvel ezelőtti utolsó aranyeres ereklye.
Ahhoz már semmiképp hozzá nem nyúlok.

Szombaton elmentem a patikába, vettem Reparont. Nem túl jó, de recept nélkül csak ez van.
Bekentem, duplájára nőtt.
Nem állítom, hogy a krémtől, de baszottul fájt.
Se ülni, se állni, gyalogolni pláne, fekvés zömmel hason.
Megnéztem tükörrel,
lefotóztam,
diónyi dagadt döbbenet.
Néha megnéztem a neten, hol van ügyelet, de mindig ugyanazt a távoli címet dobta ki.
Olyan messzire csak az megy el, akinek semmi baja, ezzel a seggel lehetetlen.

Ezzel telt a hétvége.

Hétfőn melózni kellett. Bicikli szóba se jöhetett, a buszhoz az út gyötrelem.
Valahogy végigkínlódtam a napot. Kollégáim sajnáltak, délután hazaküldtek.

A sebészeten a kurvarendes doki volt szerencsémre bent.
Megnézett, megvizsgált, kínok kínja két perc.
Duplán fájt, a colitis, meg ez.
A kolonoszkópia hosszabb volt ugyan, de fele ennyire fájt.
Most ordítottam először vizsgálat közben, de nem szólt érte.
Trombotizálódott aranyér, mondta.

Felírt 3 gyógyszert. Érfalvédőt (3500), fájdalomcsillapítót (3000), kikeverős kúpot (3000).
Hóvégén, pech, de ki tudtam váltani legalább.
Hatékony,
javul,
keddre topon kell legyen a seggem.
Kolonoszkópiás doktornéni megnézi megint.

Szívás volt a hét. Naponta több alsógatya, kúppal a seggemben a meló, nem finghattam 8-tól 4-ig.
Számoltam a lépcsőket,
hányat kell még kibírnom,
átkoztam a kulcsot,
mert nem ment be elég gyorsan a lyukba,
a télikabátot már
a klozeton dobtam le magamról.
De megcsináltam.
Kibírtam.

Visszafogom magam,
nem teszek ki róla fotót.