Már megint

Amikor a kesztyűt húztam, beleakadt a körmöm a tenyeremen valamibe. Megnéztem: kicsi, piros, tapintva keményebb, mint a bőr körülötte.
Azannyát.
Nézegettem a bal tenyerem, találtam még négyet, vagy három és felet, mert az egyik alig kivehető.
A jobbon semmi, úgy elsőre ránézve,
de aztán a csuklónál megláttam egyet,
meg a tenyérszélen a másikat,
ami már hámlik is.
Aztán még egyet, de azt már inkább kitapogatva.

Mindkét tenyéren, mindkét talpon,
idéztem a szakirodalmat.

Le a zoknit!
A balon
csak egy,
de a jobbon egy rakás,
gusztustalan.

A rendelő már megint dugig, nekem meg meló előtt mindössze csak 1 szabad órám van.
- Jövő hét csütörtök - mondott csütörtököt a kartonozós - nem kerül most be, rengetegen vannak.
- De nekem sürgős!
- Higgye el, nekik is az.

Bementem melózni, de meló végén visszamentem a rendelőbe megint. Kongott az épület, érződött a péntek délután, de a bőrgyógyászaton vagy öten várakoztak.
- Időpontosak mind. Csak akkor maradjon, ha nagyon türelmes és tényleg halaszthatatlan.
Naná, hogy az, gondoltam. Ha ma megállapítják, megkapom a gyógyszert, ez hétfőig már három nap fór. Ráveszem a dokit, hogy ne húzza el 3 hétre, lenyomom az ajánlott 15 nap alatt. Jó az immunrendszerem, ha meg végigfosom a 15 napot, akkor is mi van?

Tök fiatal, szemrevaló pasas rendelt, sosem láttam eddig még.
Bölcs voltam, kussoltam a közelmúlttal. A "miapanasza?" kérdésre "mindkét tenyeremen, mindkét talpamon hámló bőrképlet van" választ adtam. Ne kelljen sokat lapozni a tanult szakanyagban.
- Mutassa!
A talpammal kezdtem, a jobbal, mégis az a legbeszédesebb.
Aztán mutattam a többit.
Hümmögött, a nyirokcsomóim tapogatta, az alkaromon is mutattam párat. A herezacskóm kifelejtettem a nagy igyekezetben, de így is látott eleget.
- Úgy tűnik, második szakaszos szifilisz. Kéne persze egy vérvétel is.
- Végre! - szaladt ki a számon - ezért a mondatért járok már ide 2 hónapja!

Mekkora egy marha vagyok, hogy nem tudtam befogni a pofám.

El kellett mondani a két hónapot, a ráknak nézett colitist, a vérvételt, meg a mindent.
Totál elbizonytalanítottam.
- Ezzel az anamnézissel várjuk ki a hétfőt, mutassam meg a főorvos asszonynak. A vérvételt is megcsinálják akkor, addig gyógyszert se írok, mert így bizonytalan.
- A nyelvem is érzékeny, mintha leforráztam volna.
Hiába nyújtogattam, megnézte ugyan, de nem térítette el.
Nem is mondott rá semmit. Azt se, hogy normális, azt se, hogy ronda.
Megszívtam.