Kurvára türelmetlen vagyok.
171 napja szívok, egy bagatell miatt.
Kedden vizsgált volna meg a kolonoszkópiás drnő, de lemondott róla az aranyér meg a szifilisz miatt.
Sorban állni is utálok a boltban, de ez a 171 nap, a várakozásokkal... sok, na.
És hol van még a vége...?
Most szeretem a jobb talpam, bármilyen gusztustalan. Ha nem jelez, a fasz tudja, meddig szívok még -
Ez a szifkó legalább érthetővé és átláthatóvá teszi a dolgokat.
Nem szívesen húzom le a kezemről a kesztyűt, zavarnak a pakkok. A zöldséget már gumikesztyűben pucolom, a tésztát is úgy gyúrtam.
Abbahagytam a hiábavaló pimofakurtos kenegetést, hisz azok a tünetek is a szifilisztől voltak. Nem tipikusak - de olvastam, a szifilisz nagy utánzó, dermatitisztől a faszomtudjamiig egy csomó rejtélyes tünetet produkálhat.
Csak azt nem értem, ha mindezt én, kétkezi civil megtaláltam a SOTE anyagában, miért nem gyanakszik erre egy orvos, ha azzal keresem meg: szerintem szifiliszem van. Voltam októberben is, novemberben is nála, szeptembertől meg a gondozónőket baszogattam.
Felkészülten megyek holnap. Kiírtam és bemagoltam, milyen terápia javasolt szifiliszes pozitívnak.
Miből hány szem, és hány milligram.
Na, mindegy már.
Kibírtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése