Retrográd ejakuláció, mondja a szakirodalom.
Pocsék egy dolog.
A prosztata-gyógyszer miatt van.
Kivertem a farkam, jött a csúcs, vagy csak a csúcsközel? - aztán a nagy büdös semmi, egy fél csepp se, a lövöldözés elmaradt.
Mint egy kiherélt kanmacska. Már csak arra vagyok jó, hogy a szőröm hullassam.
Úgy kb. tudom, mi a rendes működésem, nem szeretem a nemszeretem-változásokat.
Nem akarok embert látni.
Nincs túlélési technikám, képes vagyok átaludni napokat.
A gyógyszer legalább hat, vizelni már tudok, de milyen áron.
Oda a gecim, kapott egy tockóst az egóm már megint.
Próbálom a fonákját nézni. Az segíteni szokott.
Erőltetem magamra, hogy mit vagyok oda.
Gyereket már nem akarok csinálni úgyse.
A gecim meg mostanában csak bajnak van.
2-3 napos pozitívként bebetonoztam magamba: az a dolgom, hogy vigyázzak. Ki ne jöjjön a külvilágra a vérem, meg a gecim, mert azzal csak árthatok.
Onnantól nem dugtam senkit, bennem volt a para. Aztán elmúlt lassan, de megmaradt az elélvezési gát, csak nagy ritkán sikerült egy-egy pozitívval.
Nem is értem, mit vagyok oda. Örülnöm kéne, hogy olyan lettem, mint a kiszáradt kút.
Vagy mint a fogatlan vipera.
Dönthetnék persze, hogy abbahagyom. De pisálni jó. Csak ára van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése