Élvetemetés

Hajnal négykor keltem, hogy elérjem a buszt. Korán érkeztem volna: volt még 20 percem a megbeszélt találkozóig. Leszálltam 2 megállóval korábban, hadd teljen gyalog az idő.
Nem akartam elsőnek érkezni.
Nem tudtam volna mit kezdeni anyámmal, ha rimánkodni kezd.
Azt se tudtam, tud-e a mai napról, tud-e valamit egyáltalán?
*
Pontos voltam, de már két kocsi is állt a ház előtt: a tesóimé.
B. az udvaron állt.
- Nem mägyäk be, mer' szétvet az ideg. Eriggy be, hátha tä mész vele valamire.
F. a folyosó közepén állt, és rövid ukázokkal intézkedett.
- Mosakodjon! Elég, ha a nyakát, ne szívózzon már velem! Te meg állj ide, álld el az utat, ha szökni próbál! - mutatott a bejárat felé. - Az előbb már feltépte az ajtót, alig tudtam elkapni.
- Hideg a víz, hogy mozsgyak benne? Mi ennyire sürgős? A franc ägye ki a pofád! Te rohatt! Te komenista fasz! - fröcsögött ki anyám a fürdőszobából. Nagyon zaklatott volt, és félmeztelen. Megdöbbentem, mennyire sovány. 92 kiló volt 3 éve, most 35 lehet talán.
- Maradj mellette most te, téged épp nem utál. - szólt halkan F.
- Tud valamit? - kérdeztem.
- Persze. Orvoshoz megyünk, mert sok a vérnyomása! Ne húzza az időt, mosakodjon! - parancsolt rá anyámra.
- Napok óta nem alszom - mondta F. - Nem igaz, hogy kifogjon rajtam egy 80 éves, 30 kilós vénasszony. Meg akartam mérni a vérnyomását, de csípett, karmolt, és megharapott - mutatta anyám 40 éves protézisének nyomait a kézfején. - Arrébb állok, mert engem most nagyon utál.
Megmelegedett közben a víz, bevittem a lavórba. Anyám a kád aljára helyezte. Meglepődtem, hogy képes még ilyen mélyre hajolgatni. Megállt néha, és idegesen igazgatta lenőtt haját.
- Ha äggy hajtűm länne valahun... nä haggy itt fijam, ez äggy vadállat, féläk tülle! Nízd, hogy összeszorongatta a karom! Hogy rohaggyon mäg ez a mocskos! Fijam, lükd fő, taposs rá, rúgd picsán! Ez äggy embärtelen, ez äggy állat! Azt sä tudom, minek kő nekäm eemänni doktorhó, sämmi bajom!
Segíteni akartam megtörölni, de nem hagyta. Felöltözködött lassan, időnként megállt, és átkozódott. Földhöz verte a harisnyát, aztán az kellett neki mégis. A kiválogatott ruhákat átmustrálta. Félredobta a kikészített tiszta pulóvert, és fölvett egy használtat, amin csatakokban lógott a macskaszőr.
*
F. cselezni akart. Az autóval nem hajtott egyenesen az otthonba - túl közel van, talán 500 m-re sincs a háztól - hanem tekervényes utakon körözött mindenfelé. Anyám csupa gyanakvás volt, élénken figyelte a havas tájat.
- Merre járunk most? Hova mägyünk äggyátalán? Mennyi hó van erre! - hajtogatta folyvást. - Fijam, aggyá äggy kis pézt känyérre, äggy forintom sincs, de úgy, hogy ezäk itt nä lássák! - súgta. - Azt a rohadékot mäg lükd lä a täraszrú, taposd ki a belit! - bökött fejével F. felé.
Elöl F. és B. halkan beszélgetett.
- Szerinted tiszta most? - kérdezte F.
- Az. Hogy a vínisten baszná mäg! - morgott B. - Napok úta nem alszok, má a zasszony is tiszta hülye. Az sä alszik, ki van készűve. 3 csizmát is vitt neki, hogy próbájja mäg, a bótba ki sä vót füzetve. Asszed, fővätte valamelyiket is?? Ott köllött rimánkodni neki, de mägmakacsóta magát, oszt az istennek sä!
- Már reggel negyed 8-tól küzdöttem vele - mondta F. Sivalkodott, elhordott mindennek. Fél órába telt, míg elkezdett mosakodni végre. De a gyógyszert nem tudtam bevetetni vele. Már ott tartottam, hogy ráemelem a kezem.
Hallgattak egy darabig.
- Te... ez olyan, mint a kivégzés - mondta halkan. B. bólogatott.
Visszakanyarodtunk a főútra.
- Na, má mägin itt vagyunk? - ismert rá anyám a tájra. - Hát, tä jó körbekanyarogtad velem a falut!
*
Fura mód az otthonra nem ismert rá, de gyanakodott.
- Ez az esztéká? Jártam én má itt? Minek gyüttünk mink ide? Oszt minek köllöttetäk ide hárman? Így fész fijam a doktortú?
F. kiszállt az autóból, és intézkedett. Eltűnt egy ajtón, majd jó idő múlva egy nővérrel jött elő.
- Na, má gyün is F.! - lepett meg anyám, hogy felismeri. - Oszt nä haggyatok äggy percre se magamra, féläk ettű!
A nővér kinyitotta a kocsiajtót.
- Jöjjön Marika néni, mi besétálunk ide, amíg a fiai parkolót keresnek!
Fura, de anyám készségesen kiszállt. Idegenekben bízik a jelek szerint.
*
A felvételi irodában mindenféle papírokat kellett még aláírnunk, ott várt ránk a vezető.
- Foglaljanak helyet! - mutatott a székekre. Dicsérte kicsit az intézményét, hogy jobban bízzunk, majd rátért az első kérdésre.
- Hamvasztásos, vagy hagyományos temetést kérnek majd a néninek? Itt írják alá!
Voltak még további kérdései - lakcímbejelentés, kapcsolattartó, fizetendők, egyebek - mindig újabb és újabb aláírni valókat kotorva elő.
*
Az aláírandókat befejezve F. munkába ment, B.elment a kocsijáért. Nekem vissza kellett mennem a mentálhigiénés nővérhez, életút adatokat kért. A társalgón át vezetett az út az irodába, kint üldögélt 30 - 40 lepusztult lakó.
- Akkor most hány gyereke van Marika néninek? - kérdezte kedvesen a nővér. - Az ötödik neve nem jutott az eszébe. Csak azt mondta, hogy az a takony, amelyik ott ült mellette végig a kocsiban, és sutyorgott a fülébe. De azt be ne engedjük hozzá.
- Csak négy gyereke volt, egy meghalt már. És én ültem mellette a autóban.
- Amúgy egészséges, a vérnyomási is rendben. 150 volt most.
- Akkor megviselte a nap... 90 - 100 szokott lenni.
- Segítsen majd nekünk - biztatott. - Mi azt mondtuk neki, hogy itt kell aludnia pár napig, mert elromlott a fűtése. Beszéljen egyformán velünk!
Beszélgettünk egy darabig, jegyzetelt ezt-azt. Dolgom végezve bementem anyám szobájába, de üres volt már. Keresgéltem egy darabig, kint találtam a társalgóban egy széken.
- Nízd, kit talátam, fijam! Az osztálytársam vót! - mutatott egy nénire. - Idevalósi ű is. De männyünk má, sok a dógom otthun!
- Maradnia kell anyu, nem mehet haza a fűtetlen lakásba. Most megyek szerelőt keresni. Még szerencse, hogy itt aludhat addig.
- Nem maradhatok, fijam... vár otthun a nagypapa, katéteräzni kő!
Nagypapa meghalt 1964-ben, így nem vitatkoztam vele.
- Megcsinálom én, anyu, maradjon csak! De most sietnem kell, hogy ma találjak még szerelőt!
- Nä oda männy előbb, hanem haza! Ha hideg a ház, űtesd ki nagypapát a napra. Hátú a szín alatt van fa, gyúccs be neki a sporhétba! Oszt, ha mägvan, gyere vissza értem! A kisgyeräkäk is, mäg a nagymamájék is ägyedű vannak, nem hagyhatom üket!
Fura mód tudomásul vette, hogy a nővér lefékezi az ajtónál. Párat még integetett.
*
Szép ez a télikert - nyugtattam magam. A veranda helyett locsolgathat itt. Macskát is láttam, meglesz békén talán.
Itt meleg van, tisztaság, orvos, társaság is.
Ötször kap naponta ételt, előbb-utóbb megeszi.
Ha elesik, felemelik.
*
A ház előtt várt B., kezében nagy szatyor. Macskatáp volt benne, meg pár rúd kutyaszalámi.
- Adok ezäknek a dögöknek, nä männyenek a szomszédok nyakára. A jövő hétän kigyün a doktor, előtte ad nyugtatót, hogy össze tudjuk fogdosni, oszt elaltattyuk mind. Főhívtam a sintértelepät, aszonták, mägfogják oszt elaltattyák az összest, 6 ezer per darabé. Az százötven ezer länne. Kinek van annyi péze? Örülök, ha a gázt ki tuggyuk valahogy nyögni, 70 ezer lätt csak januárba. A doktor mäg pézt sä kér talán, mägcsinájja havärságbú. De most männyünk be, ki kő hajtani a házbú, ami benn maratt. A F. aszonta, äggy vöröset látott eeszaladni a szoba felé, amikó eegyüttünk a muterraa.
Amikor kinyitottuk az ajtót, a lábunk közt kiszaladt három rémült macska, de egyik sem volt vörös. Keresgéltünk mindenfelé. Amikor felhajtottam anyám ágyát, az ágyneműtartóból kiugrott egy vadas színű. Az ágy mögött jó lapát beszáradt macskaszar, és macskaszar mindenfelé.
Lepakolta B. a befőtteket a szekrények tetejéről, és egyenként megbillentette mind. Söprűnyéllel kotortam alá, de vöröset nem találtunk sehol, csak több lapát macskaszart.
- Vágj oda neki, hogy törjön el a lába! - öntötte a múlt minden dühét a macskára.
Témát váltott.
- Mag kőne taláni a muter bukszáját. Három is vót neki, de eegyugta valahova, oszt aszonta, nincs péze. Úgy vásárót a bótba, hogy elengették füzetés nékű, oszt én rendäztem lä a sarát.
A mikróban egy tál sót találtam, egyetlen szelet kenyérrel, egy régi személyi igazolvány alatt. Ez volt az összes étel a házban. A bekapcsolt hűtőben csak egy mákdarálót láttunk. Egy piros bögrében rálelt B. 3 ezer Ft-ra, hiánytalanul.
- Ezt hoztam neki hetfün, oszt bozsékol, hogy sämmi péze nincs!
Tovább kerestem a vöröst. Elhúztam egy göncökkel teli fotelt a tükörasztal elől, de csak macskaszart találtam megint. Kihúztam az fiókokat, az egyikben buksza lapult. Benne több, mint 2 ezer. Diadallal vittem B.-nak a konyhába. Épp akkor osont az ajtóhoz a keresett vörös.
Megijedt, visszakúszott a pad mögé, még láttam, amint óvatosan a keresztlécre fellép.
- Gyere, B., itt a macska! Meg megvan az egyik pénztárca is!
B. átvette a söprűnyelet, de hiába kotort a pad alá, a macska nem mozdult. El kellett huzigálni mindent, de csak akkor rohant ki a dög alóla, amikor fölbillentette a padot. Nem a nyitott ajtó felé szaladt, hanem a szoba felé, de csukott ajtóba futott. B. próbálta a söprűnyéllel eltalálni, de mindháromszor mellé csapott.
Macskátlan lett végre a ház.
25 éve először.

Bezártuk az ajtót, a kaput lelakatoltuk.
Vissza se néztem.

Minek?

Nincs, akit többé kinézne a kapun.