Tata, tata, prosztata

Nem merek belépni egyik buzi oldalra se, mert ettől a hidegtől megvadultak a népek, és mindenki kúrni akar.
Bennem most semmi libidó.
Tegnap este felhívott J. Vagy egy éve tologattuk a randit, sose ért rá épp. Pechemre pont most jutott az eszébe. Nem akartam nemet mondani, túl jó és túl guszta, spájzolni kell az ilyen gyöngyszemeket jobb időkre.
Ágyban voltam már, korán fekszem mostanság. Nagy lemondás volt rábólintani: jöjjön. Szorítottam a fogam, hogy ne csikorgassam kínomban, alig bírtam ki. Szenvedtem, mint a frigid nők hajdan, ha sorra került a házastársi kötelezettség.
*
Az urológián meglepetve láttam, hogy 2 nő üldögél. Ezek már mindenhová benyomulnak, pedig nincs is prosztatájuk. Az egyik az előbb adta be pohárkában a pisit, papírokkal a kezében várta a sorát. Egy öreg bácsit hívtak be. Alig csukta be maga mögött az ajtót, kirohant a nővér.
- Magánál Sanyi bácsi papírja? - kérdezte támadón a papírokkal üldögélő lányt, aki csak nézett hülyén. A nővér kikapta a kezéből a papírokat, idegesen lapozgatott.
- Na, itt van! Igazából megnézhetné, mit adok a kezébe! - förmedt rá, és csak úgy csattant mögötte az ajtó.
A jelenettől szétáradt bennem a teljes bizalom: azon lamentáltam, mikor mondjam meg bent a dokinak, hogy pozitív vagyok.
Nem volt rá módom, mert a "panasza?" után nyomban kitoltak pisilni egy pohárral az ajtón, bár mondtam előtte, hogy épp az a panaszom, hogy nem tudok.
Csak sikerült valamennyit összehoznom.
- Baktérium nincs! - kiabált át a morgós nővér, a doki meg a vizsgálóba parancsolt.
- Tolja le, könyököljön az ágyra! - és gumikesztyűt húzott.
- Azt hiszem, ilyenkor kell szólnom, hogy pozitív vagyok - böktem oda.
Pillanatra megállt - beindult agyában a fordítókészülék - biccentett, és lehúzta a kesztyűt.
- Feküdjön fel! - mutatott az ágyra. - Hanyatt!
Bekente zselével a hasam, ultrahangozott.
- Valóban, ez nem ürült ki - konstatálta. - Írok gyógyszert. De ez sebészet lesz. Vagy proktológia - tette hozzá ijedt képemet látva.
- Írjon nővér Tamsolt - hallottam hangját, miközben a gatyám húztam.
- Tamsudilt már írtak egyszer, vagy három éve - tiltakoztam - de attól nem tudtam elélvezni, doktor úr (főorvost kellett volna mondanom?).
- Hát, ezek az alfa blokkolók már csak ilyenek - kedélyeskedett - van magömlés, de nem kifele jön, hanem a hólyag felé.
Neki mindegy, az én faszommal veri a csalánt. Adieu, geci, a jó életbe.
Markomba nyomtak egy papírt, vérvétel, PSA, vagy mi, a franc se jegyezte meg, itt mindenkinek a rák a mániája.
Meg se kérdezte, milyen gyógyszert szedek, passzol-e hozzá, amit adott.
A laborban minden adott volt a bizalmas, meghitt beszélgetéshez. A szomszéd asztalnál egy dugnivaló fickót csapoltak épp, bíztam benne, hogy a saját vérvételére figyel.
- Hozzám húzzon kesztyűt! - mondtam halkan a nővérnek.
- Húzzak? - kokettált - aztán miért?
- Mert pozitív vagyok.
Meg se rezzent az arca, felállított, a székem mögött volt a kesztyűs fiók. Látszott, spórolnak vele.
- Azért köszönöm, hogy szólt - mosolygott rám.
- Ha véletlen összetöri a kémcsövet, ne ijedezzen. Gyógyszert szedek már majd egy éve, nincs vírusom.
- Úgy nézek ki, mint aki ijedezik? - kérdezett vissza. - Két hét múlva jöhet, addigra meglesz a lelet.
Itthon nekiültem az internetnek. Megnéztem, mit tudhatni a gyógyszeremről, hogy kell szedni, szedhetem-e, mivel számolhatok.
Szédülni fogok, olvastam, leesek a bicikliről. Na bumm. Lehet tőle tartós merevedésem, ami fájdalmas, de akkor menjek rögtön az orvoshoz.
Hm.
Előbb talán a szaunába. Hátha addigra visszatér a libidóm.