Jövőtervezés

- Nekem a férjem néger lesz, de ha iszik, akkor kilököm! Én, ha nagy leszek, nem lesz gyerekem - harsogta Csatara már megint úgy, mintha a túlpartról kiabálna. - Ha lesz is, inkább intézetist hozok, mer' én nem szülök. Azt mondja anyukám, hogy a szülés az fáj.
- Az tényleg fáj??? - nézett rám Coffi ijedten.
- Gőzöm sincs, én sose szültem. Kérdezd meg anyukád, ő biztos emlékszik rá.
- Igen, az nagyon fáj! A keresztanyám is mondta! Így felfekszenek az asztalra, ni - mutatta Csatara, a padra pattanva, lábát szabályos nőgyógyászati vizsgálati pózba húzva - és azt kell mondani, hogy ÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖÖ!!!!!! ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!! Én biztos azt nem csinálom... és az orvos néz.
- Hát, bizony... nyugtattam - és nem is lesz rajtad bugyi. De nyugi, nem téged, hanem a kisbabát nézi az orvos.
A "nincs rajtad bugyi" elborzasztotta az összes lányt, a fiúk ekkor már a pad alatt sivalkodtak.
- Akkor én se szülök! Úgy megverném az orvost, ha bámulna! Fúúúúúúj!! Vagy bugyiban szülök - esküdözött Coffi, arcán olyan aggódással, mintha a szülés számára 9 évesen akut probléma lenne.
- Nem lehet, mert akkor nem látja az orvos a gyereket. És ha valami baja van?
- Igen, lehet baja, én is úgy születtem, azt mondta az anyukám, hogy a nyakamon volt a köldökzsinór, tisztára megfujtott, nem is tudtam sírni se - ordította Csatara.
- Na, azért jól megjött a hangod azóta - nyugtáztam. - Bezzeg, nem tudtál szólni anyukádnak, hogy szülői volt tegnap. Csak két anyuka jött el.
- Igen, mert az anyukámnak ínszalag szakadása van. Itt szakadt el az íne, ni! - mutatott találomra a lábára, és rácsapott Dzsasztinra, mert kételkedni mert.
- Kamuzik, ne higgye, tiszta kamu mind! Ott buliztak egész este lent. Láttam!!
Cáfolatként kergetőzés következett "mit hazudgálsz, nem is igaz" kiabálással.
- Az enyémnek láza volt, feküdt, kérdezze meg, ha nem hiszi! De tényleg! Na, jöjjön, kérdezze csak meg - húzott az ajtó felé Ronaldó. - Nem kamuzok, akárki megmondja!
- Az én anyukámnak is fájt a feje, és képzelje, ki is húzták az egyik fogát - bólogatott Coffi, hogy füllentése hihetőbb legyen.
Részvétem látva fölbátorodott:
- Az nem is igaz, amit a többiek mondanak, hogy azért nem mer eljönni, mert fél, hogy megverik... Az én anyukám nem fél, az lever mindenkit!
- Ja, igen... de szégyellheti magát, nem? Talán azért nem jön el. Egyedül csak rólad szokott jót hallani. A nővéred, a bátyád és az öcséd elég bajt kever neki.
- Igen... - látta be maga is. - Én úgy, de úgy megverem azt a kis hülye köcsögöt! Az Évikét meg a Ricsit azt nem tudom - vázolta fel családterápiás elképzelését mára.
- Maga beszélt anyukámmal? - tudakolta Dzsueletta. - Megmondta neki, hogy azt mondtam, geci? A köcsögkurvát se mondta meg neki? - csodálkozott, és kövek gördültek le róla.
- De rendes maga! Ígérem, nem is beszélek magának csúnyán. Ha csúnyán beszélek - itt haljon meg anyám - pofán baszom magam! De úgy ám!