Megszületett

Megszületett, ma, 14 óra 10 perckor.
Végre... nem igaz, mit összeizgultam már.
A lányom hívott fel valamivel 4 után. Fáradt volt a hangja, de boldog (ettől azonnal megnyugodtam), csak annyit mondott: megszületett, bemegyek, ugye? Már 2 után meglett, nem mond most többet, hanem majd, ha bemegyek.
Mivel a vőmtől vártam az értesítést, azonnal elkönyveltem, hogy elájulhatott szülés közben.
Még 3 gyerek volt a nyakamon. Ólomlassan ment az idő. Amikor már csak egyre kopott a számuk, elhatároztam, hogy a maradék gyereket - mivel ilyenkor már tök üres az iskola - a takarítónő nyakába varrom. Meglepetésemre két kolléganőm az irodában trécselt még, és azonnal elvállalták a további őrködést, nagypapaságom hallva.
Még beszaladtam gyümölcsléért a boltba - hadd induljon el a tej - idegesített, hogy mindenki órákig szöszmötölt előttem.
A kórházban hamar megtaláltam a lányom. Meglepett, hogy csak úgy szabadon bemehetek: 3 ágyas szoba, 3 anyukával, 3 férjjel. Itt hamar megtanulhatja a kisbaba, mi is az a bacilus...
A lányom fáradt volt ugyan, de intenzíven telefonált épp. Elküldött addigra 50 SMS-t, és mindenki vissza akarta hívni azonnal. Fura volt, hogy már nem púposodott a ménkűnagy hasa. Ahogy meglátott, azonnal lepakolta a telefont, és mesél, csak mesélt.
Közben befutott a vőm - levesért lett elszalajtva - és egymás szavába vágva beszéltek. Közben a lányom a levest becélozta, kérte, vegyem le a kanalát a polcról. becsomagolva tartottam elé:
- Nem akarok hozzányúlni, mert kezet se mostam, csak beszaladtam.
- Ott a fiókban az a tubus. Kézfertőtlenítő. Kend be vele a kezed - utasított. - Olyan jó állítólag, hogy még a HIV ellen is hat (pff...).
Evett, közben mesélt. Nem pont a kíváncsiságom miatt: akkora volt az élmény, ventilálnia kellett.
Délelőtti távoztom után csak 3 perces fájásai voltak, és csak 4 centire nyílt a méhszáj. Kapott egy adag Oxitocint (vagy mit), amitől szinte azonnal beindult a gépezet. Csak másfél órát vajúdott, és pikk-pakk, kint is volt a gyerek. A doki megdicsérte, hogy ez olyan könnyen ment, hogy neki eztán mindig csak szülnie kell, ment, mint a parancsolat, ősanya típus:)
Rátették a kisbabát, de meg se tudta nézni rendesen, csak a párjáért aggódott, nehogy rosszul legyen, de a vőm állta a sarat, elvágta a köldökzsinórt, dajkálta a kisbabát, megnézte a méhlepényt, érdekelte minden.
Nem is fájt, csak kicsit, szinte (képzelhetem).
Alapból is nagyon büszkék voltak a közös produkciótól, de a vőm a lányomra nagyon, mert rájött, hogy nem tud segíteni, egyedül kell állnia a strapát, és milyen jól helytállt - a lányom a vőmre volt büszke, mert végigcsinált vele mindent. És, hát, az ő babájuk a legnagyobb, itt, a szobában is, meg amúgy is, nem szokás elsőre 4 kiló 20 dekás gyereket szülni.
Én még a vaságyra is büszke voltam, meg magamra is, hogy vissza tudtam pislogni a meghatódást.
Jó idő múlva behozták az unokám. Olyan édes volt, mint a lányom újszülött korában, vagy tán egy hónaposan, akkorára nőhetett ilyen nagyra.
Tudom, minden újszülöttnek fekete a haja, de neki nagyon fekete és nagyon sok; kis hurkák látszottak a karján, amint a levegőbe markolászott; melege lehetett, mert izzadt, leszedte a nővérke róla a nadrágocskát - a lábacskáján is hurkák. Megszámoltam: 5 ujja van itt, 5 ott, minden rendben, parasztdiagnózis, így szokás. Rám nézett - fogjuk rá, hogy kíváncsian, vagy morcosan - igaz, hogy még csak néz, nem lát, de hát akkor is...
Lányom fészkelődött, helyezkedett, hogy szoptathasson. Nehezen ment, mert fáj még mindene, a kezében még az infúzió tűje, a kislány meg ellenállt. Aludni akart, sose evett még, eddig köldökzsinóron kapta a kaját. Valahogy a szájába játszotta a bimbóját a lányom, kipréselt egy csöpp tejet. Nem kellett neki még, nem tapadt rá.
- Általában 1 napig nem esznek, csak alukálnak, anyuka - mondta a nővér. - De holnapra megnő az étvágy. Éjszaka legyen egy villany fölkapcsolva, hogy lássa a kisbabát!
Még néztem egy darabig őket. Néha szopizott, aztán pampogott, nyekergett is picit, de jól érezte magát.
Nem is csodálom, hogy a "Mária a kisdeddel" témának akkora misztériuma van. Aki ezt átéli...
Nagy nap ez a mai.
Nekem mindenesetre az.