Valaki mellém ült, figyelt rám, elvarázsolt, magával ragadott.
Áradt belőle a kedvesség, a báj, az értelem - mindaz, amire éhes vagyok.
Hazajöttem, hogy itthon a neten folytatom vele tovább. Csak rá vágytam, hogy beszélgessünk tovább, ő lett az esti rogramom.
Nem volt online.
Vártam, vártam, de beállított közben az egyik ex szeretőm.
Máskor örültem volna neki, de most akadályozott.
Jó pár hete láttuk egymást utoljára.
Nekem sok, hogy gondolkozzak róla.
Neki elég, hogy kitalálja, mit csináljak majd vele.
- Hajnalig dughatsz - mondta szégyellősen mosolyogva, de ez inkább nyomasztott, mint vonzott.
Várni akartam a varázslatost, hogy online legyen, csak ő érdekelt, ő izgatott.
Nem ígért még semmit, nem zárt be még semmit. Ismeretlen, izgalmas könyv, amit akár kinyithatok.
De most nem lehetett.
Vendégem volt, illett rá figyelnem, vele foglalkoznom.
Itt aludt. Aludt még délelőtt is. Nem tévézhettem, nem zöröghettem a számítógéppel, nem tehettem semmi megszokottat. Kínomban ebédet főztem, sütöttem - bár mentem volna akár világgá is.
Ettünk, szeretkeztünk, hallgattam örökös monológját, de nem ragadott magával, mert tudom, hetekig megint felém se néz.
Csak este ment el.
Frusztrált lettem, és tart azóta is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése