Kampány

A frász jön rám reggelente, amikor felcsöngetnek a lakásomba, vagy egyenest az ajtón kopogtatnak. Azonnal két agresszív ex-szeretőmet sejtem a bejárat túlfelén, külön-külön persze. Az egyik mindig pénzt ajánlott, csak dugjam már meg, de sose akartam - a másik szex után folyton pénzt kért, nem a szexért persze, csak úgy hol erre, hol arra. Potyára persze. Aki belőlem pénzt húz ki, az már művész, pláne szex után eszemben sincs a kasszához ülni. Mondtam neki: sose tartok magamnál lóvét, csak némi aprót, nézze, és elé tartottam a zsebemből kikotort 75 ft-ot, de az is jó volt neki, mert hát úgyis épp telefonálni akar. Nem zavarta, hogy a szalagavatós öltönyére épp otthon felejtett pénzt ennyi messze nem pótolja. Roppant feledékeny volt, mert épp mindig otthon felejtette a pénzt, és épp nagyon sürgős lett volna fizetnie a telefont, a tánctanfolyamot, a jelmezkölcsönzőt, a hazautazásra szánt vonatpénzt. Kész szerencse, hogy csak a szomszéd kerületben lakott. Sose adta fel, felajánlotta, hogy eljön velem akármelyik automatáig, de hiába, nem törték le a kudarcok. Gondolhatta, ennyi befektetés csak kell, hogy egyszer majd hasznot hozzon. Volt, hogy a kapuból küldtem el, be sem eresztettem, de nem érdekelte, feljött, az ablakra karcolta, hogy itjártzoli, egy T-vel, átkoztam a percet, ami a nyakamba hozta.
Ezek után naná, hogy senkinek se nyitok ajtót.
Csak a jehovisták próbálkoznak néha, aggódnak értem, hogy elkárhozok.
De most kampány van, sokat gondol rám a jobbik, a fidesz, a szocik, az elempé is bepróbált már, kész is a paletta, tán csak az emdéef nem tolta ide a biciklit.
Kopoghatnak akármennyit, az ajánlószelvényem őrzöm. Csak addig kellek nekik, amíg megvan a cetlim, aztán leszarnak magasan mind, naná, hogy nem adom.
Jobb híján a postaládám tömik.
Először a jobbikét téptem a kukába, pedig cigánybűnözős szólamokkal kecsegtettek, aztán a szociké landolt ugyanott, sajnáltam, mert a címlapon guszta, dugnivaló nyunyó, az elempét félretettem egy napra, hátha még elolvasom, de másnapra se jött meg hozzá a kedvem. A fidesz csak tegnap járt erre, eldugtam a lapjuk, mert szerelőt vártam, féltem, hogy szégyenben maradok. Még jó, hogy rajtam volt a szemüveg, és tépés előtt belenéztem, mert most optimistán látom a jövőt: ha győznek, nem lesz adó, mert úgy lecsökkentik, ingyenért lesz minden, hogy miből, az persze nem derülhet ki ilyen kis füzetecskéből.
Várom még az emdéefét, mert érdekel az úri divat, s a kukám is épp üres.
Valahogy akklimatizálódnom kell - gondolkodtam, míg a szemetet levittem -, vagy vízvezeték-szerelőt hívatnom. Hisz a vízcsapból tej jön eztán a hidegvíz helyén, a másikon meg nyilván méz, itt lesz kánaán, baszhatom. A tej puffaszt, mézből meg bespájzoltam egy évre. Alkoholista leszek, mosdatlan és büdös, mert valamit inni kell, fürödni meg hideg tejben nem fogok.
Arról meg gőzöm sincs, hogy leviszi-e a méz a szart a WC-n.
Utána kell járnom addig még.