- Hát-hát, izé, megvan már a lányának az unokája? Vagy izé, a maga unokája? - érdeklődött Dzsasztin.
- Méé, magának van lánya?? - csodálkozott Dzsueletta ezen, már harmadszor is a héten.
- De hülye ez, ez mindig elfelejti! - mérgelődött Máriusz - Én úgy megverem!
- És, ha meglesz, bemegy hozzá a kórházba? - interjúzott tovább Dzsasztin.
- Persze. Úgy szokás, nem?
- És ha pont az iskolában lesz, amikor megszületik?
- Akkor hazaküldelek benneteket.
Ez a megoldás már neki is haszonnal kecsegtetett, így várni kezdte ő is az unokám.
- Amikor Ramónának meglett a kisebbik, tudja, a testvérem, az én apám úgy, de úgy örült! Bementünk hozzá, apám mindenkit bevitt! Elautózott vagy ötven ezeret, mert mindenkit bevitt. Volt vagy száz cigány, mert mindenki örült, de úgy, de úgy, hogy jaj, nagyon! A kórházból is ki akartak küldeni minket, de nem lehetett! Juuuujjjj... de nagy buli volt! Szóljak apámnak? Az beviszi magát is! Meg szól még másoknak is!
Hát, korai még, a lányom egyben van. Cseteltem vele reggel még. Megírtam, hogy száz cigány, nagyszerű ajánlat, buli, meg minden.
Hogy fog így megindulni nála a szülés?
Hahaha, biztos örülhetett ennek a lányod! Annyira látom az egész osztályt, meg az összes rokonukat táncot lejteni az ágy lábánál... :-D
VálaszTörlésLehetőleg a szülés közben. :-)
VálaszTörlésMég mindig semmi, megijesztettem szegény gyereket:)
VálaszTörlésA holnaptól el tudom képzelni, hogy hozzon valamit. Febr. 13. sokszor okozott már érdekeset: kirúgott életem első halálos szerelme, karamboloztam, elkapott az APEH, összetörtem a frissen fényezett Trabantom... hátha hoz most jót is végre.
A lányom is bizakodik: azt mondta, holnap kettős front lesz:)
Pedig én úgy be lennék szarva a helyében. De ez titok, nem mondható el neki.
VálaszTörlés