Túl vagyok életem leghosszabb beszélgetésén.
Kisebb megszakításokkal (vérvétel, fogászat, gyaloglás közben lerázott hallgatózók, cigi, kávé).
9-kor kezdtük, éjjel fél 12-kor köszöntem el tőle.
Láttam, hogy baj van, fogtam, hogy nem tudja mondani.
Ki kellett várni.
Kivártam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése