Vizitnyúl

Lehet, hogy a csibeszőke hajam juttatta eszébe doktor bácsinak (bocsánat: FŐOrvos Úr!) a húsvétot és a nyulat, nyúlról a kísérletet.
Gyanútlanul üldögéltem a rendelőben, nem tudtam mire vélni, hogy ma ennyire érdeklődővé vált a doki.
- Hogy érzi magát? - és szokatlan módon rám emelte szemét.
- Kiválóan! - válaszoltam, és átsuhant agyamon, hogy bizonyításul elmondjam-e neki, hogy végigkúrtam az eltelt 3 napot. Nelli miatt elvetettem, ma amúgy sem volt képes megbotránkozás nélkül rám nézni.
- Hogy-hogy kiválóan? - úgy tűnik, nem szoktak itt ilyet mondani.
- Nyári szünet van, nem látok kölköket, az meg mindent megér - magyaráztam.
- Na, akkor vetkőzzön! Sohajt... sohajt... most megint sohajt... most ne sohajtson!
Engedelmesen forogtam a rutinvizsgálat alatt, amikor a hasam nyomkodta, eszembe jutott: csiklandós vagyok.
- Na, a szokásos, tudja - összegezte, és a székre mutatott, hogy leülhetek.
- Hogy áll maga a gyógyszerszedéssel?
Nem értettem hirtelen a kérdést. Penicillin-érzékeny vagyok, ha Kalmopyrint kapok be, másfél óráig érzem a helyét. Amit írnak, beveszem, de nem vagyok akkora hipochonder, hogy minden köhögésért patikába szaladok.
- Penicillin-érzékeny vagyok, de nem szoktam szedni semmit, ha nem muszáj. Nem értem pontosan a kérdést - tisztáztam. - Vagy elkezdődik a terápia? Szuper! - gyúlt fény az agyamban.
- Magának nem kéne még gyógyszert szednie, de ez egy ősszel induló kísérlet. Úgy gondoltam, megajánlom magának. Az eredményei jók, de a vírusa folyamatosan magas. Az eddigi tapasztalatok biztatóak. Fontolja meg!
- Oké, benne vagyok! Legalább nem leszek fertőzőképes! - és agyamban megjelent azonnal két nagy "B" betű.
Csodálkozott a doki, hogy ilyen könnyen beadtam a derekam. Voltak még érvei a rávevésre, üresjáratban elmondta még azokat.
- Mennyi lett most a vírusom?
- Magas, 230 ezer.
- Azanyját, de produktív vagyok! A legkevesebb is csak 118 ezer volt.
- Akkor megkeressük magát telefonon, ha belevágunk. Várhatóan szeptembertől esedékes.
- Jaj, nagyon örülök! - lelkesedtem. - Amúgy is most van szükségem arra, hogy ne legyek fertőző, az nem nagyon érdekel, hogy lesz-e krónikus mellékhatásom 15 év múlva.
Ez nem volt tetszetős érv az Öregnél - pont 15-tel idősebb tőlem - belekezdett inkább a mellékhatásos témába.
- Azám, milyen gyógyszereket kell majd ennem? - és azonnal intenzíven memorizálni kezdtem, hogy egyszer az életben bevéssem pár gyógyszer nevét.
- Darunavir - mondta - Ritonavir kombinációval (de ebben már nem vagyok biztos) - és még két gyógyszer nevét mondta, amit azonnal elfelejtettem. Valami "I" betűs volt, de ezzel nem sokra megyek, mert az összes HIV gyógyszer alkotóeleme az "I" betű. Nem mertem megkérdezni újra, ne tűnjek hülyének.
- Étkezési megkötéssel jár valamelyik?
- Egyik sem.
- Hányszor kell szednem naponta?
- Sajnos, kétszer. A Darunavirt egyszer, de a (megint az "I" betűst mondta, ismét lenullázva az agyam) az nem bír ki 24 órát, azt 12 óránként szednie kell.
Elhatároztam, ha megkapom az első adagot, magam elé teszem. Addig memorizálom, míg elölről hátra, és vissza meg összevissza el tudom mondani.
Aztán, ha valamelyiktől lekonyul a farkam, nem szedem. Mert akkor már inkább a halál.
(Másfél éve Tamsudilt szedtem 4 napig, és képtelen voltam miatta elélvezni. Úgy megijedtem, hogy jó egy évig csak a problémákat konstatáltam. Pár hónapja ismét túl tudok a homlokomon lőni, a mennyiség is elégedettséggel tölt el. Ez egy vívmány, amit semmiért oda nem adok!)