Nem vagyok az a nagy világjáró, kényelmes is itt Pesten. Hogy a kíváncsiság, vagy a tékozlósdi kedv volt-e nagyobb, amikor befizettem a bécsi útra, eldönthetetlen.
Tele voltam szorongással indulás előtt. Nem smakkoltak a dolgok. Az utolsó pillanatra hagytam mindent, így egy árva Euro nélkül töprengtem az utazás előtti estén, van-e értelme elmennem. Csak 2 ébresztőórát húztam fel reggelre a sok közül: ha elalszom, legyen meg az Úr akarata, maradok a valagamon.
Fölébredtem már a csörgések előtt, pech. Bepakoltam mindent, ami 1 napra pénz nélkül egy idegen városban túléléshez kell, és gyalog vágtam neki a 3 megállónyi útnak, hátha lekésem az indulást.
Már majd mindenki ott volt. A fele csapat leszbikus, köztük pár jó fej ismerős. 3 nyunyesz a hímneműk között és az örökké kerepelő L a megviselt párjával képezte érdeklődésem ellenpólusait. Befutott ZsB is, illetve az utolsó pillanatban elénk borította egy taxi, mint egy zsák krumplit.
ZsB elmaradhatatlan színfolt, betolja mindenki arcába holdvilág képét. Szokása szerint most is késni akart, hogy várasson magára, de J lezárta a játszmát: jön-nem jön, mi megyünk. Elmagyarázta J nyomban nekünk, hogy a pozsonyi prájdra indulva azért kellett várniuk, mert ZsB sminkelte magát, nem lett kész a rúzs és a szemhéj, hátmégilyet. Rájött ugyan később, hogy összekeverte egy anorexiás figurával, de azt már nem osztotta meg másokkal J.
Bécs különös város. Azt sejtettem, hogy a házak kb. hasonlók, mint Pesten, az se lepett volna meg, ha csak német szót hallok, de nem hallhattam, mert csak J mondta a magáét folyton, meg L, ha elővigyázatlanul a közelébe kerültem.
Meglepett, hogy milyen tágas a város. Csend van benne, meg erdő, és lószarszag. A Ringen csak lézengtek az autók, illetve lézengni tűntek, suhantak 3 sávon, egy irányba, a zebrákon a lámpák ráérősen is áteresztik az embert. Kávézó meg étterem étterem hátán, üres asztalokkal, vendégeket várva. Vendégeknek nyoma sem, konflisoznak meg várost járnak. Bécsben talán nem is lakik senki. Vagy ha lakik, kávéházban meg étteremben lesi a turistákat. Rend mindenütt, semmi sem félkész, a renoválás alatti épületek molinóba csomagolva, ráfestve az épület eredeti mása. Idomított japán csoportok mindenütt, fegyelmezetlen európai turistákkal keverve, csupa Euro-adagoló automata, érdekes. Bicikliút annyi, mint a tenger, sokféle színű villamos, megvan a helye mindennek.
Beragadtam a többiek seggébe, el ne vesszek. Kodészoltunk egy darabig a városban, aztán egy park hűsében vártuk a Regenboden Parade kezdetét.
Fura volt látni, amint a parkon átvág egy-egy parádéra igyekvő, extrém külsővel, és nem üldözi senki.
Elindultunk mi is a célhoz. Nem volt tömeg, csak lézengés, de az folyamatosan, minden irányból. Egyszerre csak jó sokan lettünk, kész tömeg. Elvesztettem a kísérőim javát, de visszamosta hozzám az elveszetteket a sokaság hullámzása. Pesti ismerősök karoltak át hirtelen, aztán sodródtak tova. Részeg fehérvári lel ránk, hol sört, hol jägert kínál, kísérője dohog: ez prájd, igen, Pesten betiltaná, ott nem kell.
Rengeteg ember, tarkán, színesen, hétköznapi külsők és extrém öltözékek. Sokan csak boxerben - nincs is az osztrákoknak farka - mások meg, mintha riói karnevál lenne. Meztelen pasas, csak pár szíj fedi a testét, van, aki csak festéket visel. Ordibáló sehol, nem dobálóznak se kővel, se bibliával. Forróság, tűz a nap a Ringre, 3 órán át lassú menet. Kamionok, bömbölő zene, tánc fönt és tánc lent. Az eleje már célban, de a vége csak egy óra múlva ér be. Nyomukban takarító egység: szemétszedők, útmosók, ordung machen.
Szedelőzködtünk, irány a busz. Szokásos rossz érzés: buzi jelképekkel tömegtől elszakadva kiszúrhatóbb az ember. Béke, idill, tisztaság. Mögöttem ordibáló fociszurkolók csapatban, hirtelen. Rossz érzés fokozódik, de semmi. Leelőznek, boldogok: a német - argentin meccs 2:1.
Fura így, mocskosbuzizás nélkül, de szokható.
Este az egyik bár megvendégelt minket. Ragadtam a napi kosztól, de a buszról egyenesen bározni be. A tulaj kiszúrt, ölelgetett, nyalt. Sós vagy, mondta, és lesmárolt. A farkam markolászta, van itt - nyugtázta - és működik. Megmarkoltam a seggét, elkaptam rendesen - mégiscsak ő fizet - aztán elhúztam haza. A cipő a lábamra dagadt, jól esett a víz, a kényelem. Átnéztem a leveleim még, olvasom: a jobboldaliak készülnek a jövő heti felvonulásra.
Más város vagyunk, mint Bécs.
Itt nincsenek fiákerek, lovak, lószar. Valamiben csak ki kell tűnnünk, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése