2011. január 24.| Szerző: betegszoba.hu
A HIV növeli a stroke kockázatát
A HIV fertőzöttek háromszor nagyobb valószínűséggel szenvednek el agyi érkatasztrófát - derül ki egy friss tanulmányból, melynek hatására a szakértők felvetik a kérdést, vajon ezért a retrovírus elleni gyógyszereket lehet-e hibáztatni.
A Neurology szakfolyóiratban közzétett tanulmány szerint az Egyesült Államokban élő HIV-pozitív betegek körében a stroke-kal kapcsolatos kórházi kezelések száma az elmúlt évtizedben 67 százalékkal nőtt, mialatt az általános népesség körében hét százalékkal visszaesett.
A kutatók az elmúlt tíz év összes stroke-kal összefüggő kórházi kezelését megvizsgálták az Egyesült Államokban, és kimutatták, hogy összességében a szám az évtized alatt 71 742-vel csökkent. A HIV fertőzöttek körében azonban 537-tel több agyi érkatasztrófát regisztráltak ugyanebben az időszakban. A HIV-pozitív betegek esetében egy bizonyos típus, az ischaemiás stroke gyakorisága nőtt, melyet az agyban kialakuló vérrögök okoznak. Az ischaemiás stroke a leggyakoribb típus.
”A HIV fertőzöttek körében a stroke átlagosan a páciensek 50-es éveiben fordul elő, ami sokkal alacsonyabb életkor, mint a HIV-negatívak esetében” - nyilatkozta Bruce Ovbiagele, a Kaliforniai Egyetem idegtudományi professzora. ”Ezek az eredmények arra utalnak, hogy a HIV vagy a HIV elleni kezelések közvetlen összefüggésben állhatnak a stroke előfordulásával.”
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a retrovírus elleni kezelés a halálozási arány ”óriási visszaesését” eredményezte a HIV fertőzöttek körében, annak ellenére, hogy a szegény országokban élő betegek gyakran nem tudják megfizetni a gyógyszereket. A WHO és a UNAIDS adatai szerint az összesen 33,3 millió HIV fertőzött közül legalább 14,6 millió szorult retrovírus elleni kezelésre 2009-ben világszerte.
”Bár ezek a terápiák nagymértékben megnövelték a várható élettartamot, azonban a stroke-kal összefüggő kockázati tényezők jelenlétét is növelik” - állítja Ovbiagele. ”A másik lehetőség az, hogy a HIV vírus hosszan tartó behatása, amely a kedvezőbb túlélésnek köszönhető, még alacsony vírusterhelés esetén is lehetővé teszi, hogy a vírus növelje a stroke kockázatát.”
2011. január 24., hétfő
2011. január 8., szombat
Nézőpont
Elégedetten szállok le mostanában a mérlegről: hol 65, hol 67 kiló. Passzol rám az összes cucc, ami jó ideje a szekrényben dekkolt. Lapos a hasam, derekamról eltűnt a kezdődő kappanháj. A kollagén ritkul ugyan bennem, a gravitáció meg lefele húzza a bőröm, de van megoldás: ha néhány évtizedet fejen állva töltök, visszarendeződik a helyére minden.
Elégedett vagyok.
Ef nézegetett fürkészőn egy darabig, mielőtt ma elköszönt:
- Légy szíves, írj kétnaponta. Adj valami jelet. Rossz bőrben vagy. Kétnaponta, hogy tudjam, még élsz!
Elégedett vagyok.
Ef nézegetett fürkészőn egy darabig, mielőtt ma elköszönt:
- Légy szíves, írj kétnaponta. Adj valami jelet. Rossz bőrben vagy. Kétnaponta, hogy tudjam, még élsz!
Csak orálisan!
(a közt. elnök után, szabadon)
(szabadon?)
A szánkal nagyon sok mindent tudunk csinálni.
It van a szép Magyar beszéd.
Az ojan szép, hogy aszt ápollnunk kel.
Aki hazafi, aki szereti magyar Országott, az mindig szépen, hejessen beszél!
Igy felyezükki, hogy vanak hagyományaink, amikre bűszkék vagyunk, és ezeket ápolnúnk muszály!
Ezel ki nyilvánítsuk, hogy ősze tartozunk, eggy Hazában élünk.
Ahogy a Szozat mondlya:
Isten, áld meg a Magyart!
***
***
***
Mivel az elenség it áskálodik, elismerem, hogy a fenti szövegben elö fordultak el gépelések, és véletlen hejes irási hibák. De suszternak rossz cipőlye, szakácsnak rossz ebédlye. Ahol fegyver van, ot csörög is, ahogy a Sport szakosztájban mondlyák!
(szabadon?)
A szánkal nagyon sok mindent tudunk csinálni.
It van a szép Magyar beszéd.
Az ojan szép, hogy aszt ápollnunk kel.
Aki hazafi, aki szereti magyar Országott, az mindig szépen, hejessen beszél!
Igy felyezükki, hogy vanak hagyományaink, amikre bűszkék vagyunk, és ezeket ápolnúnk muszály!
Ezel ki nyilvánítsuk, hogy ősze tartozunk, eggy Hazában élünk.
Ahogy a Szozat mondlya:
Isten, áld meg a Magyart!
***
***
***
Mivel az elenség it áskálodik, elismerem, hogy a fenti szövegben elö fordultak el gépelések, és véletlen hejes irási hibák. De suszternak rossz cipőlye, szakácsnak rossz ebédlye. Ahol fegyver van, ot csörög is, ahogy a Sport szakosztájban mondlyák!
2011. január 6., csütörtök
Old spice
Nézem a nőt. Azt mondta, tele van kérdésekkel. Teszten nem volt még, de ő tuti biztos.
Hasmenése is volt - 3 teljes óráig - rá 4 hétre aztán jött a kiütés. 7 db, a lábán mind, megszámolta. Aztán a teljes nyirokrendszere. Az is kivan, totál.
Kérdései vannak.
Előhúzott egy paksamétát, a felső 3 lap a kérdéseit tartalmazta.
Aprón, gyöngybetűkkel, akkurátusan, laponként két oszlopba szedve.
Már a látvány önmagában is pszichiáterért kiált.
Némelyik kérdésnél visszanyeli a felcsukló sírást.
Az a rohadt szemét, ő feljelenti! Igenis, az ilyeneket ne engedjék be az országba! Mert direkt csinálta vele.
Ő az ilyeneket kinyírná!
Legyen csak törvény, meg kötelező szűrés!
És legyen kötelező megmondani!
Mondtam, jó, ha pozitív, kezdheti ezt a megmondást ő is. Kell a jó példa, járjon elöl vele.
Megrökönyödve néz.
Ő áldozat.
Háromszor is átverte az a szemét.
Legyint, nem értem őt, jönnek a kérdései tovább.
Kasvirág, propolisz, ezüstkolloid. Zöld tea mennyi? Napi 40 liter?!? Jó, meglesz. Vitamin? 7 ezer elég? Lenkei, vagy aloe vera? Hogy védje még az immunrendszerét? Mit nem ehet a gyógyszerei mellé? Nem, nem kap még, de biztos fog. Lelki segélyért kihez fordulhat? Melyik immunspecialistát javaslom? A parfüm tényleg tilos?
Higgyem el, hogy pozitív, biztosan érzi.
Semmiben sem volt még sose ilyen biztos. Kérdem: friss a hipochondriája, vagy régen is megvolt?
Megsértődik: ez nem az, minden helyen utánajárt, mindent átolvasott. Jó, meglesz majd a teszt is, de attól retteg. 3 háznyira lakik a körzeti orvosa, annak megküldik, biztos. Abba belehalna. Ajánljak neki orvost.
Hogy miért kellett ebbe belekerülnie? Miért pont neki?
Sír.
Kicsi a gyerek, megölelni se meri. Otthon már hetek óta szájmaszkot hord.
Ne tegye, mondtam. Megrémül a gyerek.
Mi lesz vele, ha gyógyszerezik majd? De ugye, ebből kigyógyul?
Előbb a teszt, hajtogatom makacsul.
Amíg nem tudja, addig nekem ne bizonygasson.
De mi lesz, ha ő mégse él 40 egész 5 tized évig? Nem meri hinni ezt a statisztikát!
A vállam vonogatom: majd megmondom a teszt után.
Ide bizonyíték kell, nem talány.
Hasmenése is volt - 3 teljes óráig - rá 4 hétre aztán jött a kiütés. 7 db, a lábán mind, megszámolta. Aztán a teljes nyirokrendszere. Az is kivan, totál.
Kérdései vannak.
Előhúzott egy paksamétát, a felső 3 lap a kérdéseit tartalmazta.
Aprón, gyöngybetűkkel, akkurátusan, laponként két oszlopba szedve.
Már a látvány önmagában is pszichiáterért kiált.
Némelyik kérdésnél visszanyeli a felcsukló sírást.
Az a rohadt szemét, ő feljelenti! Igenis, az ilyeneket ne engedjék be az országba! Mert direkt csinálta vele.
Ő az ilyeneket kinyírná!
Legyen csak törvény, meg kötelező szűrés!
És legyen kötelező megmondani!
Mondtam, jó, ha pozitív, kezdheti ezt a megmondást ő is. Kell a jó példa, járjon elöl vele.
Megrökönyödve néz.
Ő áldozat.
Háromszor is átverte az a szemét.
Legyint, nem értem őt, jönnek a kérdései tovább.
Kasvirág, propolisz, ezüstkolloid. Zöld tea mennyi? Napi 40 liter?!? Jó, meglesz. Vitamin? 7 ezer elég? Lenkei, vagy aloe vera? Hogy védje még az immunrendszerét? Mit nem ehet a gyógyszerei mellé? Nem, nem kap még, de biztos fog. Lelki segélyért kihez fordulhat? Melyik immunspecialistát javaslom? A parfüm tényleg tilos?
Higgyem el, hogy pozitív, biztosan érzi.
Semmiben sem volt még sose ilyen biztos. Kérdem: friss a hipochondriája, vagy régen is megvolt?
Megsértődik: ez nem az, minden helyen utánajárt, mindent átolvasott. Jó, meglesz majd a teszt is, de attól retteg. 3 háznyira lakik a körzeti orvosa, annak megküldik, biztos. Abba belehalna. Ajánljak neki orvost.
Hogy miért kellett ebbe belekerülnie? Miért pont neki?
Sír.
Kicsi a gyerek, megölelni se meri. Otthon már hetek óta szájmaszkot hord.
Ne tegye, mondtam. Megrémül a gyerek.
Mi lesz vele, ha gyógyszerezik majd? De ugye, ebből kigyógyul?
Előbb a teszt, hajtogatom makacsul.
Amíg nem tudja, addig nekem ne bizonygasson.
De mi lesz, ha ő mégse él 40 egész 5 tized évig? Nem meri hinni ezt a statisztikát!
A vállam vonogatom: majd megmondom a teszt után.
Ide bizonyíték kell, nem talány.
Tingli-tangli
Elmentem a piacra, hátha látom.
De akkora Pest, miért pont akkor, miért pont oda?
Bekapcsoltam a gépet, hátha nyomát lelem, de még emberkerülő szakaszban van.
Alig várja, hogy meló legyen megint, a munkavégtől kezdésig az időt átalussza.
Nem most van az ideje, hogy bármit is mondjak.
Hiányzik.
Üres nélküle a net.
Ezt legalább megírtam neki.
Nem tudok mit kezdeni magammal, cserben hagytak az automatizmusok.
Sietek munkába, hadd szaladjon ott az idő, aztán rohanok haza.
Várom a megint semmit, a háthát, lefekszem korán, hogy gyorsabban múljon az idő.
Reggel megint várni fogom.
Aztán délután,
aztán majd talán este,
vagy reggel megint.
Olyan, mint az éhség, épp úgy érzem belül.
De akkora Pest, miért pont akkor, miért pont oda?
Bekapcsoltam a gépet, hátha nyomát lelem, de még emberkerülő szakaszban van.
Alig várja, hogy meló legyen megint, a munkavégtől kezdésig az időt átalussza.
Nem most van az ideje, hogy bármit is mondjak.
Hiányzik.
Üres nélküle a net.
Ezt legalább megírtam neki.
Nem tudok mit kezdeni magammal, cserben hagytak az automatizmusok.
Sietek munkába, hadd szaladjon ott az idő, aztán rohanok haza.
Várom a megint semmit, a háthát, lefekszem korán, hogy gyorsabban múljon az idő.
Reggel megint várni fogom.
Aztán délután,
aztán majd talán este,
vagy reggel megint.
Olyan, mint az éhség, épp úgy érzem belül.
2011. január 3., hétfő
Év eleji leltár
Ma, az első munkanappal a hátam mögött, összegezhetem 2010 karácsonyát - újévét.
Túl vagyok rajta, ez kétségtelenül jó az egészben.
Általában mindenféle ünnepet utálok, az érzelmi megközelítést mostanában a készülődés teljesen kimeríti.
Sütöttem, főztem, szép lett, meg jó, aki elé kitettem, megette mind.
Nem vettem anyámon és az unokán kívül senkinek semmit - így beszéltük meg - de boltozni mégis elvitt a lábam. Megleptem magam mindenféle szarral: a januári bérletem így ágytakaróvá, cipővé, pulóverré és kabáttá vált. Közöltem a biciklivel, hogy lesz hó, vagy se, számítok rá.
A családi programból az unokázós rész feldobott, anyám ismét kétségbe ejtett. Azt hiszem, nem tudta, hogy karácsony van: még az összecsukhatós örökfenyőjét se nyitotta ki. Nem sütött, nem készült, de vittem neki bejglit. - A maga receptjét sütöttem, jó lett - mondtam neki. - Mé, fijam, én tuttam bejglit sütni? De érdekäs... - csudálkozott. Rám szólt, hogy ne beszéljek halkan, mit kiabálok neki, nem süket, ne beszéljek gyorsan,mért beszélek lassan, ne nézzem hülyének. Aztán siccki, siccki, kergette a macskákat. Becsoszogott a szobába - régi időkben odarakta a süteményt - de nem talált semmit, és nem is tudta, mit is keresett. Sorra járta az összes szobát, majd megjelent a félbehagyott ebédmaradékával, na fijam, tännap úta ezt kerestem.
- Fijam, tisztára mägbolondítottak tännap. Rámtörtek mind, azt se tuttam, ki kicsoda. Mind äccärre beszét, azt sä tuttam, mit mondanak.
Nagy nehezen kitaláltam, hogy bátyám gyerekei jártak nála. Előkerestem ajándékaikat - egy szék mögött volt rakáson az összes - kiszedtem az ehetőket, és szem elé raktam. A ruhaneműket is szortíroztam, de tudtam, hogy hiábavaló, mert beteszi kímélni a szekrénybe, hordani csak a már szétrongyoltakat fogja.
- Nekäd könnyű onnan Pestrű - mondta a bátyám a telefonba - de én itt őrülök mäg tűle. Kérdäm, mutär, mi köll a bótbú, nä maga csúszkáljon az úton, de sämmi, sämmi fijam, mindänäm van itthun, oszt akkó eebotorkál mágis, hanyattesik a hóban, oszt óbégat, hogy ägy autó sä áll mäg neki, az istenfaszátmá az összes bóbällás öregasszonba. Az anyósom se különb, az mäg most nagyon temet, mer mäghalt a Kucsákböbe, ägy fasszopó vín kurva vót, rá sä nyitotta a zajtót, de most gyászója kibaszottú, mer a huga vót.
Oszt a mutär mäg sä hall, mer épp macskaországba van, azoknak még a nevit is tuggya, beszéhetäk neki, csak a kurva dögeit nízi. Aszonta az állatorvos, hogy e kő altatni mind, mer olyan fertőzést kap a mutär, hogy lähet, hogy má most is abba bolondút bele.
Ki vagyok én má ezäkkee a vín istenharagjákkaa, a faszom az összesbe.
*
A néphumor úgy jövendöl, hogy az idei év közepes lesz: szarabb, mint a tavalyi volt, de jobb, mint ami jövőre lesz.
*
A politika benyomult a fürdőszobámba: kiragasztottam a WC csésze belső fedelére a nemztinyenyit. Azóta még nem szarta le senki, a hugyozásban nem vagyok ennyire biztos.
*
Nem tudtam eldönteni, hogy "amit ezen a napon csinálsz, azt teszed egész évben" az év utolsó, vagy első napjára vonatkozik-e, így mindkét nap paráználkodtam egyet. Ugyanaz a fickó volt mindkét nap, a romeon szedtük egymást fel. Csak tegnap olvashatta el a profilom, mert megrökönyödött, hogy pozitív vagyok. Így jár, aki nem olvas 2011-ben.
*
Évfordulóztam is: most volt 2 éve 27-én, hogy pozitív lettem.
*
Tegnap, szex után megfogadtam, nem alkalmizom többet. Jó volt ugyan, de nem adott többet, mint egy szimpla maszti. Kivárom, míg bekötik a fejem. benőni úgyse fog soha.
Csak el ne felejtsem.
*
Várok valakire. Rá szoktam gondolni elalvás előtt, és ébredés után, az is lehet, hogy álmodom vele. Kis kifli-nagykifli, szex közben is ő van velem. De nem mondhatom meg neki. Még nem. Vagy tán sose. Amikorra megmondhatom, addigra meg késő lesz.
Félek a koppanástól.
Olyan jól bebiztosítottam magam eddig.
De valamiért most teljesen védtelen lettem.
Azt mondta a tegnapi pasas, ő 16 évesen volt ilyen hülye.
Túl vagyok rajta, ez kétségtelenül jó az egészben.
Általában mindenféle ünnepet utálok, az érzelmi megközelítést mostanában a készülődés teljesen kimeríti.
Sütöttem, főztem, szép lett, meg jó, aki elé kitettem, megette mind.
Nem vettem anyámon és az unokán kívül senkinek semmit - így beszéltük meg - de boltozni mégis elvitt a lábam. Megleptem magam mindenféle szarral: a januári bérletem így ágytakaróvá, cipővé, pulóverré és kabáttá vált. Közöltem a biciklivel, hogy lesz hó, vagy se, számítok rá.
A családi programból az unokázós rész feldobott, anyám ismét kétségbe ejtett. Azt hiszem, nem tudta, hogy karácsony van: még az összecsukhatós örökfenyőjét se nyitotta ki. Nem sütött, nem készült, de vittem neki bejglit. - A maga receptjét sütöttem, jó lett - mondtam neki. - Mé, fijam, én tuttam bejglit sütni? De érdekäs... - csudálkozott. Rám szólt, hogy ne beszéljek halkan, mit kiabálok neki, nem süket, ne beszéljek gyorsan,mért beszélek lassan, ne nézzem hülyének. Aztán siccki, siccki, kergette a macskákat. Becsoszogott a szobába - régi időkben odarakta a süteményt - de nem talált semmit, és nem is tudta, mit is keresett. Sorra járta az összes szobát, majd megjelent a félbehagyott ebédmaradékával, na fijam, tännap úta ezt kerestem.
- Fijam, tisztára mägbolondítottak tännap. Rámtörtek mind, azt se tuttam, ki kicsoda. Mind äccärre beszét, azt sä tuttam, mit mondanak.
Nagy nehezen kitaláltam, hogy bátyám gyerekei jártak nála. Előkerestem ajándékaikat - egy szék mögött volt rakáson az összes - kiszedtem az ehetőket, és szem elé raktam. A ruhaneműket is szortíroztam, de tudtam, hogy hiábavaló, mert beteszi kímélni a szekrénybe, hordani csak a már szétrongyoltakat fogja.
- Nekäd könnyű onnan Pestrű - mondta a bátyám a telefonba - de én itt őrülök mäg tűle. Kérdäm, mutär, mi köll a bótbú, nä maga csúszkáljon az úton, de sämmi, sämmi fijam, mindänäm van itthun, oszt akkó eebotorkál mágis, hanyattesik a hóban, oszt óbégat, hogy ägy autó sä áll mäg neki, az istenfaszátmá az összes bóbällás öregasszonba. Az anyósom se különb, az mäg most nagyon temet, mer mäghalt a Kucsákböbe, ägy fasszopó vín kurva vót, rá sä nyitotta a zajtót, de most gyászója kibaszottú, mer a huga vót.
Oszt a mutär mäg sä hall, mer épp macskaországba van, azoknak még a nevit is tuggya, beszéhetäk neki, csak a kurva dögeit nízi. Aszonta az állatorvos, hogy e kő altatni mind, mer olyan fertőzést kap a mutär, hogy lähet, hogy má most is abba bolondút bele.
Ki vagyok én má ezäkkee a vín istenharagjákkaa, a faszom az összesbe.
*
A néphumor úgy jövendöl, hogy az idei év közepes lesz: szarabb, mint a tavalyi volt, de jobb, mint ami jövőre lesz.
*
A politika benyomult a fürdőszobámba: kiragasztottam a WC csésze belső fedelére a nemztinyenyit. Azóta még nem szarta le senki, a hugyozásban nem vagyok ennyire biztos.
*
Nem tudtam eldönteni, hogy "amit ezen a napon csinálsz, azt teszed egész évben" az év utolsó, vagy első napjára vonatkozik-e, így mindkét nap paráználkodtam egyet. Ugyanaz a fickó volt mindkét nap, a romeon szedtük egymást fel. Csak tegnap olvashatta el a profilom, mert megrökönyödött, hogy pozitív vagyok. Így jár, aki nem olvas 2011-ben.
*
Évfordulóztam is: most volt 2 éve 27-én, hogy pozitív lettem.
*
Tegnap, szex után megfogadtam, nem alkalmizom többet. Jó volt ugyan, de nem adott többet, mint egy szimpla maszti. Kivárom, míg bekötik a fejem. benőni úgyse fog soha.
Csak el ne felejtsem.
*
Várok valakire. Rá szoktam gondolni elalvás előtt, és ébredés után, az is lehet, hogy álmodom vele. Kis kifli-nagykifli, szex közben is ő van velem. De nem mondhatom meg neki. Még nem. Vagy tán sose. Amikorra megmondhatom, addigra meg késő lesz.
Félek a koppanástól.
Olyan jól bebiztosítottam magam eddig.
De valamiért most teljesen védtelen lettem.
Azt mondta a tegnapi pasas, ő 16 évesen volt ilyen hülye.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)