A mai napot már jóelőre Bének szántam. Kedden vérét vették végre - suskusolni nem tudott, az orrom előtt vitte be a nővér a függöny mögé. Mutatta a ragtapaszát, megnéztem alatta a vénáján a lyukat: igen, ez igazi, ez nem hanta, nem mese habbal.
Csak a rendelőben foszlott szét számomra a másfél éves mese: a nagy szart volt szűrésen, nem igaz a sportorvos (azt be se vettem igazán), nem igaz a Pannónia utca. Hanta, neki vagy nekem, menekülés, ne basztassam, hagyjam már.
Szétfosta magát a félelemtől, míg töltötte a papírt. A markomba nyomta iratait, míg mészárolták a függöny mögött: benne volt a személyije, jogsi, minden, mindegyikben a címe, ami titok, rettenetesen az, bármijébe belenézhettem volna.
*
Nem tudom, hogy bírta ki a tegnapot. Átaludta, vagy leitta magát, ez talán a taktika, hogy ne gondolkozzon. Talán, csak tipp, nem is hívott.
Nélküle is túlterhelt lett a tegnapom. Hazajöttem, olyan teherrel, amit lerakni nem tudtam, nyomott, nyomasztott. Gondolkodnom kellett rajta, gondolkodtam hajnalig. Írtam ide, aztán töröltem, beláttam, vannak kiadhatatlan titkok.
Nem mentem semmire, de aludni se tudtam.
Csak azt éreztem, iszonyúan egyedül vagyok.
Ma már ébredés után láttam, hogy párszor hívott. Nagyon be lehet sózva, hisz reggel van még, csak 4 után kap leletet.
Szegény.
Neki akartam adni a mai napot, de nem maradt rá erőm. Nem vagyok rá kész, szétesve, kialvatlanul.
El kellett vinnem A-hoz a telefont. Megígértem, várt rám, de 3 órát gatyáztam indulás előtt.
Kedves volt, de nem tudtam vele beszélni, mert ha beszéltem volna, csak azt mondom el, ami iszonyatosan nyomott.
De az titok.
Temethetetlen, nekem kell a temetést megoldanom.
Elémfeküdt a cicája, Gomboska-pózban, az meghatott.
*
Elmentem egy turkálós-boltba, ez mostanában a maradék vészoldó módom. Ezerötszáz, mondta a pénztáros, és a jövő heti tízezresem fölváltatott. Spórolnom kéne, nélkülözés lesz, de az van mindig, leszarom.
Kaptam egy SMS-t, az valamit oldott.
*
Bé már itt várt. Síkideg volt, hadonászott, mászkált, ült, feküdt, fosott, folyt belőle a szó. Mondta, telefonált már többször is, de nincs lelete még, nem bír magával, nem tud mit kitalálni, mikor lesz már 3 óra. Nagy nehezen lefektettem végre, de nyugtalanul aludt. Dobtam rá egy takarót, de nemsokára fölült, mint a jancsiszög.
- Ha negatív vagyok, seggbekúrom a Mónit hatszor! - fogadkozott. - De mi a faszt ábrándozom... úgyis tudom, itt, belül, hogy pozitív vagyok.
Lajstromoztam magamban, hányszor is élveztem belé, amikor még nem tudtam, hogy pozitív vagyok. Meg hányszor ült a farkamba mostanság, míg végre megtiltottam neki. Tünete nem volt, de hát az nem egy biztos kapaszkodó, a nyirokcsomóit is rendesnek találtam mindig.
Ha negatív, elkerül idő teltével, mert másként fog látni, mint most.
Ha pozitív, baszhatom.
Nem tudtam dönteni, hogy ezt most konkrétan, vagy átvitten értem.
Azt se tudtam, hogy ez nekem jó lesz, vagy rossz.
Nem találtam ki még azt se, mit kezdek vele, ha benyögik a telefonon: pozitív. Csodálkoztam, hogy ezt ígérték neki, nem szokás sehol, de nem tágított.
Nekiálltam palacsintát sütni - a kakaóst szereti - ha tele a hasa, tán nyugodtabb lesz.
Ha egyáltalán enni tud.
Meg se várta, nem bírta ki a valagán. Még a lisztnél tartottam csak, mikor hirtelen megindult.
- Telefonálsz ma még?
- Nem tudom. Talán.
- De ha örülsz, legalább ideszólsz?
Csak a vállát vonogatta, elindult.
- Jaj, a kulcsom! -kapkodott a zsebéhez - hozd már ki!
Ahogy megemeltem a kulcscsomóját, alatta maradt, amit tőlem kapott. Haboztam egy pillanatig, kell-e neki még -
de kivittem azt is.
Az ablak alatt parkolt. Néztem egy darabig, míg a kocsi körül matatott. Mint anyám, mikor intett rég utánam... de ő nem látott.
*
Amikor csörgött a telefon, az órára néztem. Még csak 4, de hamar megvolt.
- A kibbaszottkurva, nem mondják meg, be kellene mennem, és ötre, kinyírom mind!
- Hát menj be, hamar megvan.
- Nem érted, hogy nem tudok??? Viszem a családot a telekre, már indulunk!
- Próbálkozz, hátha adhatsz meghatalmazást, elmegyek érte.
- Aztán mit mondjak, ki vagy te nekem?? Mi a faszt csináljak?
- Hát hazudj valamit, abban te vagy a mester.
Visszahívott 2 perc múlva.
- Bemehetsz, mondtam, hogy a nagybátyám vagy, meghatalmaztalak.
Meglehet az asszisztens véleménye. Már a vérvételkor levette, hogy baszom.
*
Kisütöttem a palacsintát, megkentem, ettem, húztam az időt.
A leletet simán a kezembe nyomták, emlékezett rám a nő.
Szemüveg nélkül is láttam a régen látott szót.
Töprengtem, hívjam-e, vagy küldjek SMS-t, de elvetettem.
Ha látná, hogy én keresem, a nevemtől is rájönne a frász.
Ha pont vezet, nekimegy valaminek még.
Nem lehet.
Vele van Móni, meg a két kicsi.
Majd hív, ha alkalmas neki.
