Ma volt az eső olyan napom, amikor viszonylag nyugis volt minden. Kezdenek helyére kerülni a dolgok, ma már szekrényt is kaptam, igaz, kulcs nélkül, zárva.
A gyerekek kezdenek észrevenni, ez már nem a tavalyi kókány társaság.
Őket szinte nem is látni: Márió elköltözött valamerre, új pasast fogott az anyja. Zsueletta nőtt 10 centit, Coffi is vagy 15-öt. Dzsasztin lefogyott 94-ről 87-re a nyáron, a "dagadt disznó"-ra ezért most nagyon érzékeny. Klári nyakába varrták a brancsot idén, bezárkózik és ordítozik velük, megérdemlik egymást.
Tele a szájuk rágóval, de titokban persze, hisz kitalálta a tantestület idénre is, hogy tilos.
(Emlékszem, katonakoromban magam is átéltem ezta tiltást: a katona nem katona, ha rágózik, vagy fagyit nyal, nem tudja úgy olyan jól védeni a hazát.)
Már nagyok, ötödikesek lettek, ami sok izgalmat hordoz. A matektanár pl. felírta a táblára: ötszéztizenhatezer-háromszáztizenkettőből 136ezer-száztizenhárom. Számokkal persze, hogy nagyobb legyen a kitolás. Ilyen egy tanár! 3 napja dolgoznak rajta, kettő már ki is tudja olvasni, az eredmény is lassan meglesz már.
Nekem ismét negyedikeseim vannak. 3 fiú - elevenek, mint az ördög - 8 lány. 2 hótt-stupid, 2 csavargós, 4 kivételével ordít mind. De ezek kb. gyerekek, egyelőre úgy tűnik.
Hárman tanítjuk őket: 'Ván bá', Magda, meg én.
Vánbá karatés, tartanak tőle, de átrajzolja velük a fél napot. Kenyérre lehet kenni, mert csinálom helyette az undorító adminisztrációt, és megígértem, hogy matekozok velük, mert az neki strapás. Titkos egyezség van köztünk a kölcsönös lógásra, biztató.
Magda feltárta mára titkolt oldalát: helfer szindrómás, erővel és erőszakkal jót akar, szarik rá, hogy kinyúlnak közben a kölykök. Lelkes, le nem lehet rázni, a lyukasóráin ránk száll. Beleüti az orrát mindenbe, nevel, erőlködik, közben csupa mézesmáz.
Már negyed órája át kellett volna vennem tőle az osztályt. Bementem, leültem egy székre. Azonnal lelkes lett:
- Jaj, hallgasd meg, milyen szépem megtanulták a verset! Na, mondjátok szépen már!
A biztatásra 3 gyerek szavalni kezdett, a fiúk repülőt dobtak, a többi ordított tovább.
- Mondjátok már, a kur... jaj, majd mit mondtam! Hát kihozzátok az emberből! - sivalkodott ingerülten.
Szeptember 9. van ma... hol van még a jövő nyár?
Mára szereztek egy angoltanárt is. Markáns, kopasz fickó, beindult bennem a kémia rögtön, amint megláttam. Tuti, hogy vallásos, és száz gyereke van, ilyen az én formám.
Az új elsősök annyian vannak, mint az oroszok. Eredetileg Klári kapta volna őket. Beírattak 6 gyereket, de amikor híre ment, hogy Klári helyett Pingvin néni viszi őket, hoztak még kilencet. Kéthetente vigyázok az egész alsóra napi 1 órát. Nem mindre persze, csak aki az anyjának se kell. De itt sok ilyen akad, ez már hagyomány.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése