A tudomány mai állása

Nem kedveznek az idők az irkálásra ilyenkor, de átestem a legfrissebb kontrollomon.
Ma délután Nellike becsicseregte a telefonba: CD4 560, százalék 29 és fél. Ez még tök jó, de szépen - komótosan megy lefelé. Egy év múlva tán örülhetnék az ilyennek.
Akkor persze, ha el nem kezdem a gyógyszert.
Kérdeztem tegnap, vérvételkor, hogy mi van azzal a kísérlettel, ahova nyúlnak jelentkeztem. Azt ígérték, szeptemberben indul, itt a hónap vége, aztán semmi.
Hát, toborozzuk még a csapatot, de nehezen jön össze - mondták.
Fura.
Azt hinné az ember, hogy kapva-kapnak a népek egy ilyen lehetőség után. Na, jó, a gyógyszertől rókázni lehet, meg fosni, meg a fene tudja, mit még, meg oda kell figyelni, el ne felejtsem - de hát mit adnak ingyen? Cserébe eltűnnek a vírusok, nem fertőz az ember.
Az totál magánügyem, hogy fertőzött vagyok. De az, hogy fertőző, az már nem csak az én ügyem. Ettől az utóbbitól legalább megszabadulhatok.
Ráadásul a HIV-ben engem csak az utóbbi izgat.
Nem, nem izgat, inkább nyomaszt.
Totál nyomaszt.
Tegnapelőtt fölszedtem egy fickót. Talán negatív, a franc se tudja. Új kísérlet, új jelentkező, nem mondtam meg neki.
Gondoltam, ha eljön megint, majd akkor. Úgyse látom többet.
De eljött tegnap is.
Hülye helyzet, nem tudtam, hogy fogjak hozzá.
Aztán hozta az élet.
Azt akarta az első szex után, hogy gumi nélkül dugjam. Mondtam, nekem az tilos.
Miért?
Hát azért.
Meghökkent, nem gondolta volna.
Én vagyok az életében az első pozitív.
Aztán keféltünk, majd beszélgettünk. Mesélt egy pasasról - ismerem is - rájöttem, mégse én vagyok nála az első pozitív. De hadd higgye csak, így van jól.
Ráhoztam így is a frászt, elmegy tesztre.
Aztán szexeltünk megint - gondoltam, búcsúdal, el nem jön többet.
De ma megint eljött. A fasz se érti, mit eszik rajtam.
Jó, hogy reggel sütöttem egy nagy tepsi máglyarakást. Ahogy korosodom, egyre kevésbé vagyok hamvasnak mondható. De a hasukon át sokakat meg lehet fogni.
Ha már nem szép, legalább bölcs legyen az ember.