rigmuskák

Tyúk kaparja az eltelt évet,
malacka túrja szerencsédet,
a gázórád lassabban járjon,
a patikus hiába várjon,
ne költsél sokat vizitdíjra,
ki optimista, jobban bírja!
BUÉK!
*
Mint lyukas zsákból a lencse,
úgy dőljön rád a szerencse!
*
Járd a vadászösvényt serényen,
fegyvered - farkad használd keményen!
Puskád hegyét tedd sok nemes vadba,
és még vagy 50 évig ne kelljen VIAGRA!
BUÉK!!
*

Vérszívógeci

Úgy gondoltam magamról, nincs bennem túl sok előítéletesség. Még büszke is rá az ember, hogy ő aztán nem, nem áll be a sorba, barátokat gyűjt maga köré.
Vagy 3-4 éve ideszokott egy nagyfülű roma gyerek. Nem volt szép, elálló fülei, ménkűnagy ádámcsutkája viszont roppant férfiassá tették. Heterónak mondta magát, láttam hagyományt űzni a Blahán: méterre lemaradva lépdeltek mögötte a kíséretében lévő cigánylányok.
Aztán támadt vagy egy évnyi pauza köztünk: gyanús körülmények közt eltűnt a telefonom. Nem akartam rá gyanakodni - bár aznap csak ő járt nálam - kieshetett a zsebemből bárhol, az iskolában se szent egy csábító mobil. Keresgetett egy darabig, én meg elküldözgettem, aztán egyszer csak visszatért.
Utoljára december elején járt nálam. Kipipáltuk a szexet, sietni szokott, de most kávét kért.
Furának találtam, hogy utánam nyomakodott a konyhába, mintha valamit takarna. A telefon! - ugrott be bennem a régi emlék. Valami ócska ürüggyel visszaugrottam a szobába, azonnal megláttam a telefon hűlt helyét.
- Nem raktad el véletlen a magadé helyett az én telefonom? - adtam a naivat.
- Nem, nem, dehogy! - tiltakozott a konyhaasztal mellett felemelt kézzel. - Nézzél szét! Nem ez az? - mutatott az asztalon fekvő telefonra.
Bűvész - konstatáltam - még rendes is, hogy visszakozott. Szar lett volna átkutatni a zsebét.
Ez se teszi be a lábát hozzám többé - döntöttem. Bezártam utána az ajtót. Csak akkor vettem észre, hogy a telefont kikapcsolta pillanatok alatt. Profi. Pedig nekem azt mesélte, jazz-zenész.

Nem szabad szem előtt hagyni semmit, vontam le a tanulságot. Tolvajt nevelek a késszel. Hogy kérdezzek ki bárkit is, hogy szoktál-e lopni idegen helyen?

Haragudtam rá. Eszembe jutott BM, micsoda jó fej, mit kellett kiállnia a múltban a roma származásáért.
Ez jutott eszembe tegnap, amikor feljött hozzám egy fickó. Magas, szép-sudár, markáns arca idézett valakit, akiért sok mindent odadobnék. Az ideál elérhetetlen, ő meg itt, közel. Vacogott a hidegtől, csak egy vékony dzseki fedte testét.
- Képzeld, a netkávézóban megfújták a kabátom - háborgott. - Azt hittem, szétvet a méreg. Ilyet, egy kávézóban?? Kabátlopás 2010-ben? Ez Európa???
Előszedtem a szekrényből egy bőrkabátot. Meleg, téli, csak a helyet foglalta eddig, kényelmetlenül esett benne a biciklizés.
- Fogadd el, én nem használom. Beléd fagy a töltelék ebben a hidegben.
Kissé húzódozva próbálta fel, aztán a tükör előtt forgolódott. Láttam, tetszett neki, a trendi nadrághoz egész jól állt.
Aztán beszélgettünk. Mondta, micsoda hülye jó szíve van neki is, ő is lemond más javára mindenről. Karácsonykor töltött paprikát csinált, levitte a hajléktalanoknak, hogy hadd lássák: ő, cigány létére, tudja, mi az önfeláldozás. Állami gondozásban nőtt fel, csak a külseje roma, nem kapott semmi roma kultúrát. De amikor kikerült, hány helyen lecigányozták... de ő megmutatta: tanult, saját lakása van, munkája, szociális munkás.
Aztán kúrtunk egy darabig, jól esett. Kérdeztem, kér-e kávét, sütit, vagy mit hozzak? Kávét kért, sütit azt csomagoljak, jó lesz neki, mert ma éjszakás, majd eszegeti a melóhelyén.
Ki-bejártam, hol ezt, hol azt hoztam, beszélgettünk sokat. Tök normális, vonzó, de jó, örülgettem. Sütit csomagoltam, megengedtem, hogy felhívja egy haverját a telefonomról, mert az övéről lefogyott a pénz.
- Ilyenkor egy se haver... kifogytam a pénzből, csak 2 nap múlva kapok. De egy se segít. Öööö... nem, nem is merem kérdezni. Olyan sokat adtál, szemtelenség lenne...
- Pénzem nincs - nyugtattam meg - én is várom a fizetést. De mindenem van - lisztem, zsírom, cukrom - nem halok éhen addig.
Komótosan öltözködött.
- Egy doboz cigire valót tudnál adni? Az utolsót szívtam el, és nincs a zsebemben pénz.
- Pénzt nem, nekem sincs - hazudtam - de cigit azt tudok adni egyet. A másik elég lesz most nekem.
Hálálkodott, örült, hogy találkoztunk. Keressük egymást majd, látni akar még.

Két óra múlva lefekvéshez készülődtem. Oda szoktam készíteni egy kosárkát az ágy mellé, benne a saját, meg a segélytelefon, ha keresnek, le ne essen a csörgetéstől. Elő akartam szedni a fiókból, ahova dugtam, de hűlt helye.
Nem ide raktam? - állt meg az eszem.
Fölforgattam mindent, de sehol.
Csak az ócska, a saját.
Ez a tetű ellopta! - vágott belém a felismerés. - Hogy rohadjon a belébe a sütemény!
Felhívtam, megvolt a száma. Csörgött, csörgött, de nem vette fel senki. Küldtem egy SMS-t: elvitte a segélytelefonom, azért kerestem. Hívtam újra, de volt türelme állni a csörgést.
Nem sokat aludtam, ébren tartott az ideg.
Győzködtem magam: annyi pasasból csak kettő lopott eddig, elviselhető arány.
Telefont, talmi csecsebecsét, ha árulni akarja, gagyi szar.
Lopottból különb a divat.
1- 2 ezerért eljátssza azt a kevés renomét.
Hülye, piti tolvaj.
Aljas, mert szarik rám.
Bíztam benne, kedveskedtem, vendégként azt kapott, amit csak kért.

Próbálkoztam reggel is, de nem volt kíváncsi rám.
Aztán írtam neki. Megkérdeztem, lépése mennyire képes csökkenteni az előítéleteket, és tudja-e még szégyellni magát? Érti-e, amit írok? Azt biztos érti: a KURVAANYÁD!

A rendőrségen kérdezte a zsaru:
- Minek ment fel magához ez a személy?
- Egy szexpartnerkeresőn ismerkedtem meg vele. Azért. Meleg vagyok - magyaráztam a rendőrnek, mert pillanatra megmerevedett az ujja a billentyűzeten.
- De ezt ugye ne írjam bele? - kérdezte.
- Nekem mindegy, tegye, ahogy akar.
- Cigány volt? - kérdezte, és bólogatott a válaszhoz, hogy magától értetődő az egész.
Olvastam a jegyzőkönyvet utólag: "185 cm magas, jól öltözött cigány személy. Ruházata divatos farmer, fekete bőrdzseki"
Ha ezt egy jogvédő meglátja... Előítéletes lettem? Nem tudom... de hozzám eztán nem jön fel ilyen személy.

Az a rosszmáj...

Gyurcsány Ferenc, Sólyom László és Orbán Viktor áll Isten színe előtt a mennyországban.
Isten kérdezi Gyurcsány Ferencet:
- Tudod miért vagy itt?
- Tudom Atyám.
- Jó, akkor ülj a bal térdemre.
Megkérdezi Sólyom Lászlót:
- Hát, te fiam, tudod-e miért vagy itt?
- Igen Atyám, tudom.
- Rendben, ülj a jobb térdemre.
Megkérdezi Orbán Viktort:
- Na, fiam és Te tudod, miért vagy itt?
- Azt nem, de azt tudom, hogy a helyemen ülsz!

A csönd misztériuma

Ezeket a napokat átszövi a születés misztériuma - nem vagyok vallásos, de előbukkannak belőlem is a gyerekkori mesék.
Múlt szombaton a Pluss Egyesület karácsonyi műsorán láttam egy bájos kis rajzfilmet bocikkal - birkákkal - Máriával - háromkirályokkal, fel is támadt bennem azonnal a sütős kedv.
Nem várok senkit, de ezt a készülődést semmi pénzért se adnám. Cetlik, receptek közt kotorásztam, s eszembe jutott egy ismerősöm, akivel már bő 2 hónapja levelezem. Neki most biztos kurvaszar: kórházban a párja harmadik hónapja, tragikusan lerobbant állapotban került be. Vajon felébresztik-e az ünnepekre? Hazamenésről még biztos szó sem lehet.
Nem szoktam hozzá senkihez, nincs bennem várakozás keltette hiány, könnyű nekem.
De ő most nagyon egyedül lehet.
Sütnék neki szívesen valamit - hadd lássa, gondol rá valaki - de nem olyan szomszédi köztünk a viszony.
Tegnap kérdeztem: van-e haladás párja állapotában. Javulgat, mondta, de még altatják, még lélegeztetik, gépen van, ő csak egyre bizakodik.
Reméli, hazakerül lassan, nem bírja nélküle.

Reggel üzent: ma hajnalban meghalt. Nem szenved már, így rendeltetett.

Nem tudok mit mondani. Idegen az "őszinte részvétem".
Hallottam hangján: nem is nagyon érti.
Azt mondta: elbúcsúzott tőle, olyan volt, mintha élne, csak hideg.
Tompán beszélt - nyugtatóktól, vagy a légüres tértől - szaladgálni kellett napközben, papírok, ez-az, intézkedés.
Tán hetek lesznek, mire rájön, hogy a karácsonyi ajándékot nincs kinek adni.
Soha többé.
Ez nem a születés misztériuma.
Ez a nagy, süket csöndé.

HPV szűrés, izgalmakkal

Mára kaptam időpontot, hogy átessek a HPV szűrésen. Nem nagy kunszt, csak az előkészület szar: egy nap szextilalom előtte. Ki lehet bírni, ha véletlen úgy hozza az élet, de mintha szagot kaptak volna a pasasaim, mindegyik pont tegnap akart.
De direkt beteget látogattam, boltozgattam, leráztam mind. Csak este jutott eszembe, milyen marha voltam: csak a bemeneti oldal tiltott, a kimeneti nem.
Vettem egy új ébresztőórát, mert az eddigi öthöz már túlzottan akklimatizálódtam. Kipróbáltam rádióhangra, csörgésre, ez szuper, nyugtáztam.
Úgy vijjogott reggel, hogy azonnal kipattant a szemem. Leellenőriztem a többit, hogy dolgozik: az egyik késett másfél órát, a másikban lejárt az elem, ezekben aztán hiába is bíztam.
Üres volt az ambulancia, csak a nővér fogadott.
- Azonnal itt a doktor úr, már utána szóltam. Addig töltse ki a papírokat!
10 perc múlva kijött.
- Nem jött még a doktor úr, addig beadom az influenza ellenit. Jöjjön velem! - mondta kedvesen.
Beoltott, kicsit csacsogott, de csak nem jött a doki.
- Nem tudom merre lehet... tért vissza zavartan. De biztos itt lesz nemsokára! Várakozzon addig, csak pár pillanat.
A pár pillanat fél óra lett. Az üres rendelőben egyedül unatkoztam, a nővér a másik dokival a szomszéd teremben diskurált.
A nyugis csöndet a váróból lábdobogás törte meg.
- Jöttem vérvételre, a faszomba! - hallottam a hangot.
- Ma nincs vérvétel, hiába jött - szólt a nővér udvariasan. - De nézek magának időpontot.
- A faszomba, hogy-hogy nincs??? - ordított a pasas. - Ne csinálják már ezt velem, a kurva életbe! Mit köcsögösködnek, kapják be a faszt!
- Ne kiabáljon, én udvarias vagyok magával - hallottam a nővér szelíd hangját. - Január 3-án jöjjön, beírtam.
- Persze, a kibaszott faszt januárban! Mit képzelsz, te??? Vedd már le a vért, azért vagy itt, ne a pofád jártasd!
A zajra előjött a doki:
- Itt ne beszéljen így, mert rendőrt hívok! Távozzon, békés karácsonyt!
- Mekkora köcsögök vagytok, kapjátok be az összes faszomat!
Nagyot puffant az ajtó a bevadult pasas mögött. A nővér pecekig tágra nyílt szemmel csodálkozott.
- Na, még ilyet! Ki lehetett ez? - motyogott maga elé.
Megjött közben a doki. Egy ideig örvendezett, hogy meglett a csipogója, amit az asztalon felejtett. Azon hívta a nővér eddig, várhattam hát.
A mini kefét, amivel a seggembe kotort (hámsejteket sodort le, mint mondta), észre se vettem szinte. Mire kezdett volna jó lenni, már abba is hagyta. A tudomány szolgálatában - gondoltam. Nagy áldozat, egy napig önként nem dugtam.

Kutúrprogram, kisült szemmel

Tegnap váratlanul a nyakunkba sózták a Láthatatlan kiállítást. Érdekes program, de hát nem a mi gyerekeinknek való: kivinni őket a külvilágba, égni miattuk a villamoson, úton...
A kiállítást jórészt vakok kalauzolták. Az egyik néni megőrült azonnal, mert a füle mindenhonnan riadót jelzett.
- Ne nyúljatok semmihez, ne ordítsatok, na még ilyet, ilyet nem értem még! - sivalkodott.
Nagy nehezen összetereltem az első csapatot. Álltunk a függöny előtt, vártuk a beeresztést. Két nagyszájú lány azonnal előretolakodott.
A függöny mögül előlépett egy vak férfi, színtelen szeme a semmibe révedt, és faarccal megkérdezte: - Na ki jön velem?
A két előretolakodó azonnal beszart. Eddig csak horrorban láttak ilyet. Egyik sírt, a másik vacogott, alig tudtam beterelni őket. Debilzsé sikítozott végig: - Nem látok, sötét van, jaj-jaaj, a többi csak egymást piszkálta. Pofáztak, ijedeztek, rúgták-lökték egymást, a tárlatvezetésből szart se lehetett hallani. Fél óra múlva kiestünk a fényre végre. Addigra megérkeztek a felsősök. Tönkretettek agy írógépet, pár kiállítási tárgyat eltörtek még, cirka 40 ezres kárt okoztak addigra.
Az egészre Dzsasztin tette fel a koronát. Alig léptek be a sötétbe, Dzsasztin a vak tárlatvezetőnőhöz lépett, fogdosta a mellét, tapizta, ahol tudta. A nő hangosan kiáltozott, segítséget kért, amit meg is kapott: egyik társa ott termett, lekevert Dzsasztinnak a sötétben egy óriási maflást, és kivágta a tárlatból.
Dzsasztin állt, képét tapogatta, motyogott maga elé: - Amma, ez nem lehet igaz... a sötét egy akkora pofont adott...
- Mi van már, beszartál a sötéttől? Nem mersz bemenni, fosós? - húzták a többiek, akik semmit se tudtak a bent történtekből, és kiröhögték.
Dzsasztin nem mert szólni semmit se. Inkább nézzék sötéttől fosósnak. Ha elmondaná, hogy behúztak neki, odalenne a renoméja. - Meg se védted magad? - kérdeznék. Az meg szégyen, csak a csicskák nem védik maguk. Ő meg nem csicska. Az egész család lányokat futtat, közülük senki sem csicska.

Szép kor

Melyiktäk az, fijam? Ja, tä vagy? Mikó gyüssz má haza? Ja, hogy mäg vagy fázva? Feküdd ki, takarózzá be jó'! Bennem is bujkál fijam valami. Kapar a torkom, mäg mintha mäg lännék én is fázva kicsit - kurva macskák, várj ägy kicsit! Sicc, sicc! Most hova akarsz má megint männi? Sicc ki, vagy gyere be! - Rohadékok, ägy sä marad mäg a valagán, ki-be lófrának nekäm itt folyton. Én is azé vagyok mägfázva, mer utánuk kő járnom, csak sétafikának, bent melegük van, kinn mäg fázik a seggük. Másé nem is nagyon mék ki, fijam, csak a bótba néha, de vagy itthun felejtäm a papírt, amire fő van írva, vagy a bótba nem találom, hova raktam. Szégyälläm, hogy mägöregädtem, csak észre nä vägyék, fijam! Oszt akkó aszongyák, hogy szép az öregkor! Az apjuk fasza szép, nem az öregség! Mi van szép ezän, fijam? Hú, de pofán tunnám vágni az ilyenäket! Maj' ha öregäk läsznek, nem beszének ilyen baromságokat!

Elza napján

Az utóbbi időben annyit kellett szaladgálni, hogy összeolvadtak a napok. Nem éreztem a hasznot, csak a fáradtságot. Tudtam, egy ideje már takaréktempón vagyok.
Elsején viszont akkora meglepetés ért, ami fölforgatott mindent. Kaptam egy levelet az egyik hajdani tanítványomtól, akit 10 éves korában láttam utoljára. Lángvörös volt a haja, s az igazságot kereste folyton: vagy vérig sértődött, vagy mérgelődött. Mosolygós emlékem nincs is róla.
Volt egy sumák öccse. Gyorsan jöttek egymás után, 1 év, ha volt közöttük. Fölötte apáskodott, nem sok eredménnyel.
Hát, most írt. Azt írta: alig mert írni, tervezgeti már jó ideje. Ott gyalogolt mögöttem az idei, meg a tavalyi Pride-on. Meg akart szólítani, de nem volt elég bátorsága.

Hát, namégilyet....
Egy volt tanítványom, aki meleg,
aki nőtt azóta vagy tíz évet,
felnőtt lett,
és nem elég, hogy meleg,
hanem öntudatos meleg,
aki kijött a két legéletveszélyesebb Pride-ra.

Persze, lehet, hogy nem is meleg, hanem buzit dobálni jött fel Pestre? Aztán meggondolta magát?...van ilyen.
De akkor nem mögöttem jött volna a sorban.
Most nagyon várom, hogy tisztázzam a talányt.
Megnéztem a fotóját: érdekes, férfias arc. Így, hogy tudom gyerekkori mását, hasonlít is magára. Az utcán föl nem ismertem volna.
Átsuhant agyamon: vajon ludas vagyok-e abban, hogy meleg lett.
Mintha hiba lenne - úgy látszik, csírákban búvik bennem némi homofóbia?
Vagy csak az örömöm takargatom?
Igen,
örülök,
hogy meleg,
és hogy van
öntudata.
Ebben már biztos van részem.
Ott voltam neki mintának, jókor.
Már második napja büszke vagyok.