Nincs garancia

Az imént
félrenyeltem
egy
köhögés elleni
gyógycukorkát.

Még most is köhögök tőle.

Nem lehet bízni ebben a mai világban.
Az ilyenek ellen még az óvszer se véd.

Liget, vidámság

- Tudja, mit akartam tegnap mondani? - vigyorgott Zsueletta. - Titok ám, csak a Csatara meg a Coffi tudja. A tesvérem terhes!
- Én is tudom - tudálékoskodott Máriusz - a kisboltban mondták.
- Megkúrták a nővéred? - vihogott Dzsasztin.
- Anyukád? Mit szól hozzá? - kérdeztem.
- Hát örül neki!
Valóban, nagy öröm ez. A nővére már 16 is van talán. Még lecsúszna valamiről, ha halogatná.
***
- Az igazi apukám az most börtönben ül, de azt nagyon utálom! - mondta fülig érő szájjal Márió.
- Mikor váltak el a szüleid? Mekkora voltál?
- Kicsi még, 2 éves vagy 1 éves, nem tudom már.
- Szokott látogatni?
- Nem, azt anyukám nem is hagyná! De amúgy is börtönben ül. Képzelje, az igazi apukám meg akart verni, az ágyra hozzávágott! Az anyukám meg combon szúrta!
- Ilyen harcias az anyukád? Nem is tudtam - füllentettem.
- Igen, az nem ijed meg! Az apukám az embert is ölt! Nem az igazi, az csak lopni szokott. Nem is ez a mostani, hanem az a másik, tudja.
Belebonyolódott a magyarázatba, látta, hogy ködös a történet nekem. Szerencse, hogy anyja csak egy van. A fene se tudná követni ezt a családi káoszt.
***
- A Csatara tisztára egy ku... - harapta el Zsueletta a diagnózist. - Kiment tegnap is, ugráltak a bunki faláról arra a matracra, ami ott van. Mind fiú volt, csak ő volt lány, mindene kinn volt, a fiúk fogdosták neki, ű meg megfogta a Krisztián középsőjét. Ez a Máriusz meg csak hagyta! Azt se mondta neki, hogy ne csináld! Ilyen egy mamlaszt! Meg köllött volna vernie legalább! Aztán felmegy náluk, oszt ott játszanak, az anyja meg nem szól semmit!
- Mé' szólna?!?! Nem szöktettem még meg! - ordított rá Máriusz.
- Hova szöktetnéd meg? - tudakoltam.
- Hát, azt nem úgy... - jött zavarba Máriusz. - Hát még ezt se tudja? Az nem úgy van... - de képtelen volt elmagyarázni, hogy az hogy is szokás.
- Akit elszöktetnek, az ott szokott aludni is, és meg szokták csinálni. Na! Érti má? - tette ki a pontot Zsueletta. - De ezt vinni se köll, szalad utána magától is! Ilyen egy kurvát!

CD

Tegnap délután nem lehetett bírni a kölkökkel. Caramell-lázban égtek mind. Jön! Jön! Mikor jön már? Hány óra?
Nagy nehezen összetereltem őket, hogy kimegyünk a játszótérre. Akkor jött meg épp a várva várt sztár, dugába dőlt minden igyekezet.
Autogramot kértek, fényképet, roppant becse volt 3 percig. Dzsasztin azonnal rábeszélte Caramellt, hogy ők tulajdonképpen rokonok, mert "ismerem anyád, meg te is az enyimét". Caramell osztotta csak az aláírásait, "persze, persze, tényleg", vetette oda. Dzsasztint leterítette a megdicsőülés, dagadt a melle, mintha ő szülte volna világra az énekest.
Nem érdekelte őket a hinta, a csúszda, meg semmi. Égett a talpuk, tolakodtak volna mind, s amikor felbődült az egyik hangfal, nem lehetett őket tovább féken tartani.
Tülekedtek, lökdösték egymást, nyomta magát mind előre.
Meg kellett küzdeni a jutalom CD-kért.
- Mi a tolerancia? - vizsgáztatta őket egy nagyfülű.
Kussoltak mind, az ilyen szó nem szokott megragadni a geci, a köcsög, a kussoljál mellett. Elmagyarázta hát nekik, de nem kísérte intenzív figyelem, mindenki a jobb helyért taposott.
- Akartok ti toleranciát? - zárta a magyarázatot.
- Nem!!! - ordítottak kórusban, mert inkább CD-t akartak.
Amikor Caramell énekelt, elhallgattak végre. A hangerőre bejött pár felnőtt a telepről is. Szotyoláztak mind, köpködték maguk köré a maghéjakat, és biztatták a rokongyerekeket, hogy nyomakodjanak a CD-kért jobban.
- Pfúj, undorító, hogy tolakodnak! Lökdösik az embert! Tiszta cigányok! - háborgott egy CD-tlen cigánygyerek.
Az enyémek közül egy sem kapott. A műsor zártával elszállt minden reményük, hihetetlenül frusztráltak lettek.
- Engem nem érdekel maga, úgyis megyek haza, úgyse tanulok! - üvöltötte Csatara, és vadul pakolni kezdett. Zsueletta követte némán, csak a végén verte a földhöz a táskáját.
- De nagyra vannak a szar CD-jükkel! Veszek a boltban, és szopjanak le! Ennyi! Eresszen! - próbált félrelökni az ajtóból. - Megyek haza!
- Mennél... - javítottam ki - de nincs kikérőd. Majd 4-kor mehetsz, rendes időben. Most mi színezni fogunk.
A nyugodt közlés teljesen elvette az eszüket. Dzsasztin üvöltött, és véresre verte a szekrényt, két lány bőgött, Máriusz harcikat rikkantott. Verekedni akart, de nem volt kivel, mert elálltam a kijáratot.
- Elmegy otthonról az anyám, ha nem érek haza, eresszen már!! - követelőzött Csatara, és taknya-nyála egybefolyt. - Ha nem ereszt, behívatom az apámat, és összeveri magát! Engedjen már!!! Ááááááá - bááááááá!!! Erisszen mááááár!
- Hogy lehet ilyen maga? Befullad a kisgyerek! - üvöltött Dzsasztin torkaszakadtából, és a lambériát rugdosta, mert a szekrényveréstől vérzett a keze.
- Megöli, ha nem ereszti haza!!! - ordibált Máriusz. - Otthon van az asztmapipája, kell neki, engedje már el!
Csatara illusztrálásként élethűen fuldokolt.
- Oké, hazatelefonálok anyukádnak, hozza be az asztmapipád, mert úgyse eresztelek el.
- Nem kell! ne telefonáljon! Rohadjon meg az ilyen tanár! - gyógyult ki Csatara az asztmából hirtelen. Hátrament duzzogni, Dzsasztin és Máriusz követte.
Csend lett végre. Zsueletta leült színezni a többi mellé, csak pár grimasszal jelezte, mennyire utál.

Cset, cset!

Imádok csetelni, de jó ideje nem tudtam felmenni egyikre sem. Aztán jött egy zseni, ránézett a gépre, és diagnosztizált:
- Elavult a jawa-d.
Hittem neki. Piszkált valamit 2 percig, és lőn csoda: működik minden, mint rég.
*******************************************
"A" verzió
pasas: hives vagy?
HIVén: aha
pasas: parák?
HIVén: öreg vagyok, mint az országút.
pasas: nem baj, szeretem. Farkad?
HIVén: 21/6
pasas: te vagy az? (és néven nevez). Sanyi vagyok, tudod, én is hives.
HIVén: hogy állsz CD-ileg? Rég beszélgettünk.
pasas: jól. neked milyen?
HIVén: CD4: 574, 32%
pasas: tisztára, mint nekem. az enyém is ilyen.
HIVén: neked ki is a dokid?
pasas: (hosszú csönd)én magánorvoshoz járok. maszek.
HIVén: Már megint hazudsz, Sanyika. Mikor szoksz le már róla?
pasas: nem hazudok..! becsszó! gondolod, lefeküdnék veled gumi nélkül, ha hazudnék?
pasas: azt akarom, hogy dugj meg gumi nélkül!
pasas: itt vagy?
pasas: na jó, hazudtam
pasas: ígérem, többet nem teszem!
pasas: csak adj még egy esélyt!
HIVén: várnod kell megint fél évet, Sanyi, míg ezt elfelejtem neked.
(Írt volna aztán még sokat, de a gyalogló cseten van "ignore" funkció)
*********************************************
"B" verzió
fafej: szia hiv + vagy?
fafej: hiv+ vagy?
HIVén: szia, igen. Te is?
fafej: én nem
HIVén: oké.
fafej: vannak itt betegek is?
HIVén: nem tudom, én pl. egészséges HIV fertőzött vagyok.
fafej: és sose leszel aids es igy?
HIVén: ha szerencsém van, elkerülöm.
HIVén: tudod, aki ma HIV fertőzötté válik, az sokáig tünetmentes - ez régen is így volt
HIVén: de amikor kezdene lerobbanni,
HIVén> gyógyszereket kap, amivel a tünetmentes szakasz elnyújtható.
HIVén> így ma már csak azok lesznek AIDS betegek, akik nagyon későn tudják meg, hogy fertőzöttek.
fafej: melyik kerben vagy? hol kaptad el a virust?
fafej: srácba élveztél gumi nélkűl?
fafej: srácba élveztél gumi nélkűl? igy kaptad el?
HIVén: aha.
HIVén: de nem az élvezéstől kaptam el, hisz az az én gecim volt.
HIVén: hanem a dugástól.
fafej: szerintem meg a vértől mikor dugtad ,megpattantak az erek
fafej: hát a jo isten vigyázzon rád nagyon sokáig!!
HIVén: köszi:)
HIVén: de rád is vigyázzon, ott még több a védeni való
fafej: azért megismernélek szivesen...
fafej: egy beteg ember még többet ér jézus előtt hidd el!
HIVén: Szerintem Jézus pikkelne rám, mert bujálkodtam, űztem a szodómiát,
HIVén: és templomjáró sem vagyok.
fafej: nem muszáj templomba menni jézus mindent lát....
HIVén: és voltak roppant parázna szakaszaim.
fafej: cooxban?
HIVén: á, sose jártam oda.
HIVén: én csak itthon pasiztam. A saját ágyamon fertőződtem meg.
fafej: otthon kaptad el?
HIVén: aha
HIVén: az az érdekes,
HIVén: hogy amíg negatív voltam, nem hagytam magam megdugni, csak nagy ritkán.
HIVén: azóta, hogy poz. vagyok, sokkal inkább kívánom,
HIVén: hogy engem is megdugjanak. Ez tök fura.
fafej: igen kivánod a dugást gumi nélkűl ,hogy más is el tudja igy legalább kapni tőled
HIVén: ezt ki mondta...?
HIVén: nem írtam ilyet.
HIVén: nem tetszik ez a mondatod, mert ítélkezést tartalmaz.
fafej: csak gondoltam ezt szeretnéd... tudod ki fertőzőtt meg?
HIVén: rosszul gondolod
HIVén: emiatt írtam, hogy ítélkezel.
HIVén: azt gondolod, egy écces buzi, aki össze akar fertőzni mindenkit.
fafej: email képet cserélünk?
HIVén: veled sose cserélnék.
HIVén: nem nyerted el a bizalmam.
fafej: oké
HIVén: Sajnálom, elrontottad.

Az a hülye fejem

Tegnap kellett volna az Úr színe elé járulnom (nyugi, csak Doktor Úr), de úgy elaludtam, hogy csak na. Amikor az órára néztem, rájöttem: kár kapkodni, ez már megven, ezt elbasztam, csodálkoztam, hogy ehhez képest hogy voltam képes olyan édesdeden aludni.
Shoppingoltam kicsit, az jót tesz lelkiismeret-furdalásra, netezgettem, aztán felhívtam Nellit. A tegnapi 8 helyett ma fél 8-ra jegyzett be, hogy ez bünti, vagy jutalom, a fasz se tudja.
Egész este ébresztőórát szereltem, hogy szóljon az összes. Nekem a fél 8 az hajnal, ahhoz 7-kor el kell pucolnom itthonról, 6-kor már ugrálni kell, hogy meglegyen minden reggeli rítus. Kávé, cigi, cigi, kávé, cigi meg klozet, tus, vakarózás, ezek nélkül be se indulhat a nap. Sokkolgattam magam, hogy: ha ma elalszol, hülyegyerek, a küszöb alatt kell becsúsznod kegyelemért.
Megértést se várhatok: a nővér talán 4-kor kel, a dokiból meg ha csövek lógnak, akkor is rendel.
Lustáknak itt nincs pálya.
Ilyen elalvós múlttal hazudozhatok, hogy akkurátus vagyok, megbízható, ha majd gyógyszer kell, megeszem, mint kacsa a nokedlit, sose alszom el, ki hiszi majd el?
Eredményes volt a sokkolás, felébredtem már 4 előtt kicsivel. Baromságot álmodtam: HIV szűrésre mentem, és a leletem nem akarták ideadni. Titokzatoskodott a nővér, azt mondta, hívjam fel az Orvost, nem értettem, mi a picsa lehet. Ja, befosott, mert pozitív vagyok?? Hát azt tudom! Azt hittem, már valami baj van, könnyebbültem meg. Akkor minek is mentem szűrésre? - csodálkoztam el. Ehhez már gondolkodni kellett volna, így hát felébredtem.
A rendelő üres volt, a nővér üde, friss, a doki nem túl beszédes. 4-et is szólt azért: 1.: Panasza? 2.: sohajt... 3. sohajt... 4. megint sohajt.
A vérnyomásom 140/80 valamennyi volt - ilyen sokat sehol sem tudok produkálni, mint itt.
A markomba nyomott Nelli egy kérdőívet, elégedettségi teszt. Kapok-e elegendő tájékoztatást az orvosomtól állapotomról? Beikszeltem, hogy na ja, hisz tök elégedett voltam, hogy nem szólt semmit végül is.
Azt is kérdezte a teszt, hogy elégedett vagyok-e a rendelővel (tisztaság, meg ilyenek). Azt hazudtam, hogy igen - pedig tök elégedetlen voltam. A fejembe vettem, hogy itt látom meg életem pasiját, pozitív persze ő is, hisz nekem így tökéletes. Ehhez képest a múltkor nővel volt tele a váró, ma meg csak 2 ismerősöm futott belém. Holtomiglan - holtodiglan páros, egyforma zokniban járnak, meg ingben, a levegőt is egyszerre veszik, szóval, nem pálya egyik sem.
Olyan várót akarok, ami tele van szingli jó krapekkal, rám néznek, és láng gyúl a szemükben, le se vakarhatom őket. Na, ilyet akarok. De ezt úgyse értené egyikük se.

Ejaculatio praecox

Mérges voltam a geci kis patkányra, hogy kibolondított a mozi elé. Leveleztünk már vagy 3 napja, ő akart találkozni. Erre sehol, beszart az órája, vagy mi?
Rácsörögtem. Hallatszott, gőze sincs, ki vagyok.
- Merre vagy most? - tudakoltam.
- Már a villamoson vagyok - hazudta, de hallottam, hogy a háttérben szól nála a tévé.
Hazamentem, kikapcsoltam a sütőt, tán kész lett a krumpli, míg hülyét csináltak belőlem.
Visszaültem netezni, hátha hív a hülyegyerek. Túl sok időt nem adok neki, mert fél 11-re megbeszéltem egy randevút, bár az se biztosabb, mint ez volt most.
Néhány perc múlva írt egy 25 éves fószer, aludjak nála reggelig. Az se tudja, ki vagyok, a horkolást pláne, láttam, vele egykorút keres. Válaszoltam, aludjon mással, vagy egyedül, rég voltam én már 25. Még az se térítette el, hogy pozitív vagyok, vagy tán épp ez volt neki érdekes?
Addig erősködött, hogy beadtam a derekam. Lelép úgyis, ha meglát, legfeljebb sétálok az estében kicsit.
- Nem is látszol annyinak, mint amit írtál - bámult rám.
Pedig letagadtam 5 évet neki.
- És mit jelent az, hogy pozitív vagy? - kérdezte csöppet se halkan a villamosmegállóban.
- Hát azt, hogy HIV fertőzött vagyok.
- És hogy jött neked ez a hiv? Elkaptad valakitől? Ez azt jelenti, hogy te könnyebben leszel aidses?
- Na, ja - hagytam rá. - Szívesen beszélek róla, de nem itt - mutattam a várakozó utasokra. - Ha kíváncsi vagy, gyere fel hozzám, ott dumálhatunk.
Mire felmásztunk az emeletre, már máshol járt az esze.
- Én még sose láttam akkorát, mint a képeden van. Megmutatod?
Ha ez kell neki, hát nézze. Lerúgtam a gatyát. Bámulta, mint aki kígyót lát. Ledobálta a cuccait ő is.
- Feküdjünk az ágyra! - mutatott. - De kapcsold le a villanyt előbb!
A seggem fogta, el ne tévesszen a sötétben. Rám feküdt, nyögött egy nagyot, és azonnal elélvezett.
Legalább egy percig meg se moccant. Aztán letörölgette magát, és ripsz-ropsz felöltözött.
- Te is elélveztél? - tudakolta. Csak a fejem ingatásával jeleztem a nemet.
- De legalább élvezted te is? - érdeklődött.
- Hát persze! - azt már nem tettem hozzá, hogy most láttam először, milyen egy korai magömlés. Szórakoztató nagyon, az tény.

Trauma

Kollégáim nagy pakkokkal várták a buszt. Elmennek az isten háta mögé, testvériskola-látogatóba, de engem nem lelkesített a gondolat.
Alig maradt pár gyerek délutánra. Összetereltem mind: ha már lógok másnap, legalább ennyi terhet leszedek a többiről.
Kolléganőm benézett a terembe, mintha dekázná, hányan vagyunk, és ránk csukta az ajtót.
Danika megveszett, le - fölugrált, piszkálta a többit, majd belémcsimpaszkodott:
- Kiengedsz vizet inni? - kérdezte, és már lódult is kifelé.
Hallottam, hogy kolléganőm felordít odakint:
- Azonnal eltakarodsz innen!
Danika visszajött, láttam, magán kívül van teljesen.
- Veled kiabáltak?
Csak bólogatott, szótlanul, ijedten.
- Miért kiabált veled Klári néni?
- Azt nem mondhatom el! - vágta ki eltökélten, de ereje csak eddig tartott.
- Képzelje - suttogta elrettenve - kimentem vizet inni, és ott volt a Klári néni. És képzelje, ott volt a kezében a foga! De az összes ám! Biztos kiesett! Biztos nagyon fájhatott neki! Szegény Klári néni! Én úgy sajnálom!
Na, ezek már pálinkázhattak... - következtettem - de hogy juthatott eszébe pont a folyosós vízcsapnál mosni a protézisét?

Szünet után

Sajnos, teljes létszámban vártak a gyerekek, egynek se akaródzott ágynak esni. Elvadultak a néhány nap alatt, az utcára csapták az összest.
Dzsasztinnak erőteljes szaga lett, még az én orromnak is sok volt. Talán húsvétra rittyenthette ki magát utoljára, a többi gyerek is szaglótávolságon kívül telepedett le tőle.
Csatara le nem szakadt Máriuszról, mászott rá, bújt belé, összekeverték az agyát a hormonok.
- Képzelje, ez egy olyan egy... egy olyan egy kurva - vádaskodott Zsueletta - lementem hozzá játszani nem is egyszer, sokszor, de csak a Máriuszon lógott, ment rá, mint a pióca!
Máriusz szégyenlősen nevetgélt. Tetszett neki, hogy sztár lett, de agyára ment a tétlenség. Csatara sehova se eresztette, fogta az ingét, a nadrágszárát, ráült. Napok óta nem játszhatott, semmi foci, bunyó is alig, kézen se állhatott, csak a kiscsaj rajta, mint púp a hátán. Lerázta valahogy, odajött hozzám, de a hátán a pulóvert fogta akkor is Csatara.
- Képzelje, nekem itt úgy fáj - mutatta combja belső felét. - Meg itt is! - bökött a másik lábára.
Jesszus, gondoltam, ez az izom attól sajog, ha állva dug valaki. Kipróbálták volna?
Máriuszból nem nézném ki, de Csatarát elöntötte 3 hete az ivarzás. Amilyen erőszakos...
Amikor fogtam a labdát, hogy megyünk az udvarra, odaszólt:
- Mink nem megyünk ki! Menjenek csak, mi itt bent játszunk! - és Máriuszra ült megint.
... meg a nagy frászt! - gondoltam, és hazaküldtem Máriuszt a testvérével. Csatara nagyon unta magát, kötözködött egy kicsit, de nem szórakoztatta most. Bent - később, leckeírás közben - végig maszturbált.

- Maga azt se tudja, mi az a dzsenga??? Hát, maga semmit se tud. De magának elmagyarázom! - okított Zsueletta. - A dzsenga az olyan, hogy kell hozzá egy ilyen papír - négyszöget rajzolt a levegőbe - abba kell egy kis fű, tudja, ami az árokparton nől. Azt így összevágják - ollózott az ujjaival - és morzsolnak bele cigidohányt. Na. Azt föltekerik, és szíjják. Ilyen a dzsenga.
- Én azt jointnak tudtam - villogtattam tudásom.
- Úgy is híjják, de a dzsoint az kicsi, a dzsenga meg nagy. Körbeadják, és szílni kell belőle. És aki szíjja, az így csinál - kiakasztotta a szemét, és kóválygott kicsit.
- Nekem a testvérem is csinált már ilyet - nevetgélt Coffi. - De az anyu úgy, de úgy kiabált!
Zsuelettának nem tetszett, hogy átvette a szót Coffi. Félretolta.
- Tudja, ez titok még, de lehet, hogy elköltözünk. Van egy ember, sok lova van, és az az ember, aki dolgozott neki, eltörte most a kezét. Az a soklovas ember most szólt apámnak, hogy köllene neki, hogy menjen oda dolgozni. És akkó mink is mennénk.
Hallgatott egy darabig.
Láttam rajta, sóvárog a vidéki idill után.
- Van ott ház is, ott laknánk. Meg nagy udvar, de nagyon nagy ám! Tartanánk disznót, nekem anyu megengedte, hogy akkó lenne kutyám. 3 szobás a ház, oszt dzskudzija is van! Ott fürdenénk minden nap! ööööööööö... olyan jó lenne!
- Hát, az szép lenne - dícsértem - most csak egy szobában laktok mind. Ott biztos jobban elférnétek.
Bólogatott. Ábrándozott, de megunta, és témát váltott:
- Maga volt szavazni? Kire szavazott?
- Az titok, nem szoktam megmondani.
- Á, én úgyse mondanám el senkinek. Én is voltam szavazni! - dicsekedett. - Az apámmal bementem a fülkébe, velem húzatta az ikszet. De olyan bolondok! Apám is, meg anyám is a fideszt szavazta, pedig ott a fideszben van egy ember, az most börtönben ül, és az, ha kigyün, akkó apámák megnézhetik maguk. Az az ember egyszer már elvette a lakásuk is! Anyám mondta utána, hogy nem is azt köllöt volna, mert ha a fidesz győz, akkó kieresztik a börtönbű, és ránkgyün megint!

- Voltam a repülőtéren! - ordította Csatara. - Láttam repülőt, de sokat, kimentünk, mert jött a néném, ő az anyámnak a kisebb testvére. Az olyan szép nő! - áradozott. Kint dolgozik külföldön, ott annyi pénzt keres!
- Akkor csak látogatóba jött biztos. Vagy hazaköltözött?
- Nem, nem látogatóba jött, hanem itt lakik most - láttam, elbizonytalanodott. - De ha megint menni kell, akkor megy megint.
Zsueletta elhúzta a száját gúnyosan.
- Na, én azzal a nénéddel nem dicsekednék! Nem szólok inkább semmit...! - és megtoldotta egy becsmérlő grimasszal a mondandóját.
Valamit tudhatott, mert Csatara elhallgatott.
- Figyeljen! - integetett a kezével Zsueletta, jelezve, hogy súgni akar valamit. Engedelmesen odatartottam a fülem, és elhatároztam, hogy az akció után lekenem a fejem tetűirtóval.
- Azé nem szólok semmit - susogta a fülembe - mert az a nénje kurva! Ha üzen neki egy ember, akkó megy vele, és használják. Tudja, hogy hogy... na! Akármelyik ember üzen neki, azzal megy. Az olyan undorító! Én biztos nem mennék eggyel se! - ordította felbőszülve, alig tudtam elkapni a fülem.
- Hihihi, kurva a nénéd? - vihogott Dzsasztin. - Kinn áll a Gubacsin? Megkúrom akkor, hihihi!
- Mivel? Nincs is faszod! -ordította Zsueletta. - Csak a nagy hájad, meg a szád! De nagy ember lettél! - és visítva kirohant a lányvécébe, mert oda nem tehette be a lábát Dzsasztin.

75%-os dolgok

Így állok most

Nahátugye aszongyahogy CD4 574 db, osztán 32 és fél százalék.
Jó sokáig írom, hogy tovább tartson.
Ennyit tudok magamról most.
Össze-vissza ugrálok számszakilag, jól van ez így.
Majd a jövő héten mond rá a doki valami okosat, amivel elleszek 3 hónapig.
Kipróbáltam már, hogy mi van, ha sokat szexelek, mi van, ha keveset, de egyik se hozott semmiféle iránymutató változást.
Érdekesség, hogy tele volt a rendelő nőkkel. Ha valaki bekukkantott volna aznap, azt hihette volna, hogy nálunk a tipikus HIV fertőzött 40 körüli nő.
Betévedt egy bőrgatyás fazon is - legalább volt kivel szemezni, hogy teljen az idő.

Az AIDS ellenszere

Újra szól a

Bé elfelejtette, hogy kockázatos hozzám 11 előtt beállítania. Közöltem is vele: van még jócskán idő, mehetünk szűrni.
- Á, azt majd holnap - söpörte el a tervet. - Most inkább kimosom magam.
- Jó volna gumi nélkül - sóhajtozott - csak óvatosan, mert elszoktam már marhára tőle!
- Én is. Versenyezhetünk akár.
Nem is bírta sokáig. Hagytam, hogy átérjen alternatív megoldásra. Meglepődtem magam is: újra 30 centire lőttem! Pedig már azt hittem, végleg beszart a távbalövő képesség.
- Akkor holnap eljössz velem a tesztre? - kérdezte már megint.
- Persze, persze - hagytam rá, de habozás nélkül igent mondtam eM-nek, amikor megkérdezte, jöhet-e másnap 9-re.

A tököm is tele A-val. Már két hete levelez, hogy jön, alhat-e nálam, két nap alatt váltottunk vagy 30 SMS-t (30Ft/db), aztán az utolsó pillanatban variálni kezd. Hogy inkább holnap, otthon leszek-e, bejárom-e vele ungot-baranyát. Hát egy nagy faszt, nekem ne borogasson programot, a naptárba is beírtam előre, hogy ma nem nézek Kék fényt. Szétdurrant az agyam, de csak egy kurta NEM-mel válaszoltam. Hatott, mert jelzett, akkor este, menjek ki a vonata elé.
Sütöttem - főztem, de nem volt éhes. Meghallgattam, hogy megint nem történt vele semmi 3 hónap alatt, a szemem alig tudtam kitámasztani. Mondtam: aludjunk inkább, reggel úgyis siet.
Talán máson is járhatott az esze, mert hosszasan időzött a tus alatt. Fölébredtem még, amikor mellém bújt, de nem kezdtem ki vele. Lefárasztott reggel Bé, álmos is voltam, meg ne higgye, hogy a kvártélyért kamatyolás jár.
Reggel arra ébredtem, hogy az ölembe fészkelte magát. Szegény gyerek, mennyit nélkülözött 3 hónapig... semmi szex azóta, hogy nálam járt. Van, amikor szociális alapon engedékennyé válik az ember.

Amikor elment, lázasan készülődni kezdtem. eM a kedvenc szeretőm, megvadulok tőle, nem tudnék neki nemet mondani semmire. Zavart, hogy mi lesz, ha tényleg eljön Bé, de elhessegettem, mert ritka madár erre eM, dolgozik, kapcsolata van, hol ő nem ér rá, hol én. Frászt kaptam, mert 8-kor hívott A, hogy végzett már, elkísérem-e ide-oda, nem ismerős Pesten - de elmagyaráztam gyorsan, hogy mivel - hogyan - merre, mert várok valakit most. Azt nem mondtam, hogy mire és kit, hülye kurva, mondtam magamnak, önzök, kiment már a vér az agyamból, geci vagyok most.
eM korábban is jött, mint ígérte. Eszméletlen jó pasas, bizsereg a bőröm, ha látom. Pláne, ha megérint, ahogy átölel, a franc se érti, mit eszik rajtam. Vele mindig olyan, mintha életem utolsó alkalma lenne: nem spórolok semmit, beleadok apait-anyait, ha belehalnék, se bánnám.
Bé persze nem jött. Felhívott délben.
- Tényleg mára beszéltük meg? - csodálkozott. - Hát tisztára kiment a fejemből, de tényleg.

Kolléganőm savanyú képpel fogadott. Azt játszmázta: meg van rám sértődve, mert bugyuta a díszlet, amit húsvétra produkáltunk. Ráadásul Csatara kiborította a tojásdíszes vázát, míg felmásztam órát igazítani nyári időszámításra. Leordította a fejét, elültette a hátsó padba, intőt adott és kiviharzott.
- Hülye fapina - néztem utána, és azon gondolkodtam: rendeletbe kéne adni, hogy minden kollégám műszak előtt kefélje szét a magát.