Már vasárnap majdnem találkoztunk, de akkor meggondolta magát. Unatkozott nagyon: elhanyagolja a párja, dobná is, tartaná is, pont jó voltam beszélgetni neki. Veszélytelen vagyok számára: tart tőlem, így tuti, nem lesz botlás, ha találkozunk.
De nem találkoztunk.
Gondoltam, rájött a félsz végleg, de tegnap üzent, hogy van-e kedvem még.
Arra számítottam, megfordul, ha meglát. Kép nélkül leveleztünk eddig, csak annyit tudott, hogy akár az apja lehetnék.
Kedves kis fickóka volt. Nem ijedt meg, el se szaladt. Felajánlottam, hogy megmutatom neki az épülő sétányt. Érdekesnek találta, meg érdekesnek talált engem is. A HIV-ről semmit se kérdezett.
- Az a bajom a barátommal, hogy neki csak a ház, az autó, meg a pénz a téma. Nem tudunk egymással beszélgetni se, unalmas - mondta.
Mesélt még valamit a múltjáról is - egy húszévesnek még nem sok akad -, de zavarba jött, ha ki kellett mondania a "meleg" szót, pedig ott a kutya se hallhatta.
- Ha kedved van, feljöhetsz hozzám, ott lakom, abban a házban! Nem erőszakollak meg, nyugi. Főzök egy kávét, ha kedved van hozzá.
Habozott pár pillanatig, aztán beadta a derekát.
A lakásban bevette magát a fotelba, otthonosan terpeszkedett. Egy régi balesetét mesélte, itt-ott akadozott, pedig elmondhatta már százszor is a sztorit.
- Te hogy kaptad el? - váltott témát. Érdekelhette nagyon, mert a kávéját is félrerakta, nehogy leöntse magát. Megnyugodott a történettől: kerek volt, és hihető, jó szex rossz véggel, bárkivel megeshet akár.
- Nem is kérdeztem még, te hány éves vagy? - kíváncsiskodott tovább.
- Na, saccolj - kockáztattam válasz helyett.
- Nem tudom... - méregetett tétován. - 38?
- Jaj, de baromi rendes vagy... - röhögtem, és megmondtam, mennyi vagyok. Elképedten nézett, elszámolta magát nagyon.
- Nem láttál még ilyen öreget, ugye?
- Hát... nem. Tényleg nem. Az anyukám pont 15-tel fiatalabb.
Mosolygott, édes volt, majd megettem érte.
- Ha mellettem ülnél, ezért megölelgetnélek.
- Hm... miért ne? - és átpattant mellém az ágyra.
Veszélyes közelség, az első simogatásra bújt is, akár a macska.
- Csak a nyakamra vigyázz! - intett - meg ne látsszon semmi rajta!
Engedelmesen tartotta fülét, nyakát, a száját se húzta el. Minden ruhadarabba kapaszkodott kicsit, aztán engedte, a bokszerénél keményebben ellenállt.
- Csak beszélgetni jöttem... ezt ne! Nem készültem... eljövök holnap, és lefekszem veled... ne, nee...
- Tőlem félsz? Van gumi! - tartottam egyet az orra elé. - Vigyázok rád!
- Nem.... nem... nem mostam ki magam - rimánkodott - tényleg csak beszélgetésre számítottam... hidd el, én is akarom nagyon! Holnap, jó? Eljövök tényleg!
Túl ihletett volt a pillanat odázgatásra, belátta ő is. Hol elhúzódott, hol bújt, aztán csak bújt, sóhajtozott.
- Miért hagytad abba? Elmentél tán?
- Majdnem... megijedtem, hátha elszakadt a gumi. Annyit harcoltál előtte. Rámjött a frász... Nézd, kár volt paráznod. Nem látszik semmi - mutattam a tiszta kotont.
Megnyugodott. Sose hittem volna, hogy valaki, ha dug velem, jobban tart a szaros gumitól, mint a HIV-től.
Újabbat húztam, mert macerált. Néha feljajdult, de biztatott: nem fáj. Elnyúlt alattam, harapta - karmolta az ágyat, aztán szűkölt: ne, ne, túl mély, nem tiszta, nem mosta ki magát, csak egy kicsit, csak lassabban, csak így, jaj, jaj, ez vad, ne, ne, ne hagyjam abba, pihenjünk, gyújtsunk rá, túl nagy vagyok, ne, ne, ne mélyre - de engedte, tolta rám magát.
Hívta a párja, de későn. Meg lett csalva már. Hallgattam, amint mondja: szeretlek, aztán egy grimasszal lerakta a telefont, és visszabújt hozzám.
- Mennem kell, vár már. Holnap... megpróbálom, jó?
Kikísértem a metróhoz. Néha magam elé engedtem, hogy nézegessem filigrán alakját. Tán 50 kiló sincs, rejtély, hogy fértem el benne. Elszánt ez a korosztály.
Nem éreztem semmi féltékenységet, hogy hazamegy a pasasához. Ennyit a komoly, tartós kapcsolatról. A franc se érti, mit nosztalgiázom rajta.
A pasasa a lelkét kiteszi, hogy ilyen nyunyesza legyen. Lakik vele, hívogatja, nyilván eltartja.
Én meg kedvtelésből vagyok.
Nem a pénzemért, nem a státuszért.
Jutalomfalat vagyok.
Öregen, pozitívan, hehe.
Dagadt a mellem nagyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése